Minden tizedik futballrajongó kihagyná a nászútját, hogy láthassa kedvenceit a Bajnokok Ligája döntőjében – derült ki egy friss felméréséből, amelyben 16 ország 10 500 fanatikus futball rajongója vett részt. A kutatásból az is kiderült, hogy egy portugál kisgyerek már 7 évesen kiválasztja kedvenc csapatát és az ukránok akár 9 órát utaznának egy meccs kedvéért.
Érdekes megállapításokra jutott az a kutatás, amelyben 16 európai ország – az Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Törökország, Oroszország, Svédország, Portugália, Görögország, Ukrajna, Románia, Izrael, Csehország, Lengyelország – 10 500 futballrajongóját kérdezték meg arról: mire lenne hajlandó a Bajnokok Ligája döntő kedvéért.
Kiderült: a brit szurkolók a leglelkesebbek és legvidámabbak, de a portugálok választják ki leghamarabb kedvenc csapatukat. Őket a spanyolok követik (16%) nem sokkal megelőzve az olaszokat (12%). Utóbbi két nemzet rajongói az idei fináléban is összemérhetik erejüket, hiszen Cardiffban a Juventus és a Real Madrid dönt a legrangosabb európai kupa sorsáról.
„A 12. játékos” elnevezésű felmérésben a Mastercard, az UEFA Bajnokok Ligája hivatalos szponzoraként más érdekességeket is feltárt. Például minden tizedik fanatikus akár a nászútját is elhalasztaná, ha helyette lehetősége lenne saját csapatának szurkolni a BL-döntőben.
Ennél is többen vannak azok, akik egy munkahelyi hiányzást is bevállalnának, vagy kihagynák egy közeli barátjuk születésnapi buliját. Előbbire minden negyedik, utóbbira minden harmadik válaszadó lenne hajlandó.
A futball fanatizmust pedig a szerelem sem képes elfeledtetni, sőt, a brit drukkerek 11 százaléka nem hajlandó randizni rivális csapat szurkolójával. Ennél a görögök és spanyolok is megengedőbbek, közülük mindössze 4 százalék zárkózott el egy ilyen jellegű találkozótól.
A szálláshelyekre specializálódott keresőoldal, a Trivago elkészítette az úgynevezett Global Summer Trends 2017 névre keresztelt listáját, melyben a nyári szezon legkeresettebb országait állítja rangsorba. Az oldal az elmúlt két év adatait használta fel a lista elkészítéséhez, és azt is figyelembe vette, hogy mely úti célok iránt nőtt folyamatosan a kereslet.
A lista első helyén nem egy tipikus nyári üdülőváros áll, hanem az izlandi főváros, Reykjavík. Ezt követi a kubai Varadero, amely a második helyet szerezte meg.
A harmadik helyen a török riviérán található Muğla tartományban fekvő Fethiye végzett.
Fethiye a turisták által kedvelt üdülőhely, csodás kikötővel és remek éjszakai élettel. Valószínűleg ez az egyedüli olyan város a világon, ahol szarkofágokat láthatunk az utcákon. A lükiai időkből származó síremlékeket éjszakára ki is világítják. A város lakossága kb. 50 000 fő, de ez a szám nagymértékben megugrik a főszezonban. Áprilistól októberig a városiak kiköltöznek az itteni második otthonukba.
A hőmérséklet nyáron rendkívül magas, júliusban és augusztusban a 40˚C-ot is meghaladhatja, ezért ekkor fokozottan kell figyelni a nagy mennyiségű folyadékbevitelre. A tél enyhe, a hőmérséklet 14-20˚C között alakul. A tavasz és az ősz csapadékos évszakok, bár ekkor is sokat süt a nap. Aki kellemes időben szeretne nyaralni inkább ezt az időszakot válassza, mert a hőmérséklet ilyenkor csak 20-28˚C között alakul.
Hogyan jutunk el ide? Közvetlen buszjáratokkal Marmaris, Bodrum, İzmir, Antalya és Isztambul irányából, hajóval a tengeren, vagy katamaránnal a közeli görög szigetekről. A két legközelebbi repülőtér Antalyában (kb. 3 óra autóval) és Dalamanban (kb. 1 óra autóval) található.
Ha már megérkeztünk, akkor több lehetőség közül is választhatunk. Mehetünk egyenesen a tengerpartra napozni és fürdeni, sétálhatunk a városban, vagy kerékpárra pattanva felfedezhetjük a környéket.
Az egyetlen ország, amely kétszer is szerepel a Trivago listáján: Spanyolország. Alicante a negyedik helyet szerezte meg, a hozzá közeli Torrevieja pedig a tizedik helyen található.
A régiós szomszédok közül Horvátország került fel a listára, a kis területű Adriai-tengernél található Crikvenicával, melynek a kilencedik helyet sikerült megszereznie.
Legnagyobb meglepetésemre még a modern török kebapból is előbújhat pár hasáb burgonya, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Sőt mi több, a török állami lánykollégium reggeli kínálatában rendszerint felüti fejét a sült krumpli.
Sport és a törökök? Jó vicc!
Persze van néhány elvetemült fitt, aki futással, kondizással, tornával tüntet lusta társadalma ellen, de nem ez a jellemző. Tavaly pilatesre jártam egy hölgyeknek fenntartott állami sportintézménybe. Itt rendkívül könnyed, 45 perces edzéseken vettem részt. De a tornaterem így is a török hölgyek sóhajától, nyögéseitől visszhangzott. „Jaj, meghalok!” Egyszer esőben vágtam neki az aznapi sportnak. Török barátnőm jól kinevetett: „Hová mész? Ilyen időben egyetlen török se megy sportolni!” És tényleg senki sem jött el. Levontam a következtetést, hogy Törökországban a sport és az időjárás tökéletes szimbiózisban van.
Kenyér kenyér hátán
A tészta és a krumpli csak még ízletesebb pár karéj kenyérrel fűszerezve. – gondolják ezt a kenyérmániás törökök, akik sokkot kapnak, ha nincs otthon három cipó kedvencükből.
Csoki kakaó nélkül
Drága a süti, így előbb-utóbb kikötünk a csokinál. De bár ne tettük volna, mert a legtöbb török csokiban több a cukor, mint a kakaó.
Érzéki csalódás
Könnyen képzelheti magát vékonynak a magyar nő, combos-fenekes török hölgyek társaságában. Be ne dőljünk a látszatnak!
+1 NoKultúra, IgenTévé
A tv sosem pihen, 12 órás műszakokban nyomja. A török FBI-ügynök Müge Anlival kelünk, majd jöhet egy gyors hírek, ahol tárgyilagosan közlik, mennyi ember halt meg ma. Ezt a házasságot különbözőképpen feldolgozó programok követik. Ha házasság előtt vagyunk, összehoz a török tv; ha benne, bemutathatjuk ország-világnak, milyen jól főzünk, hogy csillog a fürdőszobánk; ha utána… hát nem a legkívánatosabb társadalmi póz az elválté, de sebaj, még új házastársat is keresnek nekünk. (Azért nem illik túl sokáig ebben a pózban tetszelegni, a férfi úgysem tud magáról gondoskodni, újra kell házasodni. Ezt még múltkor a kórházban tudtam meg egy idős nénitől, aki a látszólag egykorú mostohaanyját hozta be a sürgősségire. ((Egy idő után megáll az ember az öregedésben.)) A töpörödött néni apja második felesége volt.)
Ha a tv sosem pihen, azt jelenti, mi állandóan előtte tespedünk és élet-halál harcot vívunk a távkapcsolóért. Hová is mozdulhatnánk ki? Elmehetünk sok egyformán kinéző, egyforma kínálatot felvonultató étterembe, vagy – ha találunk – kulturális programokra. Azokból nincs túl sok. A törökök maguk a két kézzel megfogható kultúra, bácsizásukkal, magázásukkal, kézcsókjaikkal, karcsú üvegpohárkáikkal, ki nem mondott szavaikkal… Nem tartanak igényt a „mesterségesen csinált kultúrára”.
Sovány vigasz, de a törökök a nem-Nobel-díjasokból sem olvassák túl magukat. A Török Statisztikai Hivatal 2017-es adatai szerint egy átlag török naponta egy percet tölt olvasással. Így azért nehéz befejezni egy könyvet, nemde? Valóban az, mert papírforma szerint 10 évente egy könyvet végez ki a török. A középértéket minden bizonnyal a rendszeresen olvasók emelik, az a minden ezredik fehér holló.
NA DE MIÉRT 0,1% A KÖNYVMOLYOK ARÁNYA TÖRÖKORSZÁGBAN?
Ez a nem-olvasás nem ma kezdődött, hiába is magyarázza a Pedagógusok Független Szakszervezete azzal a jelenséget, hogy általános iskolától egyetemig „nem kezelik stratégiai kérdésként az olvasást”.
Európában 1493-ban beindul a könyvnyomtatás, ami fenekestül felforgatja kontinensünket. Az Oszmán Birodalomban 200 évvel később a magyar származású Ibrahim Müteferrika alapít nyomdát. Míg Európa társadalmi, kulturális és politikai értelemben is dobott egy hátast a nyomdától, a világbirodalmat nem érinti meg túlzottan a dolog. Hiányzik az Európában 13. század óta alakulgató társadalmi réteg, a polgárság, ami olyan ügyesen csurrant-cseppent (legyen az jog, pénz, tudás) a többieknek, hogy közben a java neki maradjon. Mivel nincs, aki összefogja a szálakat, pang a nyugati módi nyomdászat.
Az Oszmán Birodalomban senki sem hinti el az egyénileg megnyilvánulni akarás magvát, ahogy a híres török történész İlber Ortaylı mondotta volt:
Nálunk nem alakult ki az ’egyedüllét kultúrája’. Mi együtt olvasunk, együtt vitázunk. Mivel sohasem voltunk egyedül, az olvasás szokása sem fejlődött ki, tehát nem éreztük szükségét a nyomdának.
Európában az első újság a 17. században jelenik meg, az Oszmán Birodalomban 1860-ban. A gondolatközlésre és műveltség terjesztésére csak a társadalom krémje tart igényt, az alsóbb rétegek nem tartoznak az írott szó bűvkörébe. A 19. században a birodalom népességének nem több, mint 5%-a tud törökül írni és olvasni.
Ma, mikor a világ agya ugyanarra a kapitalista rugóra jár, bárhonnan is indultak a népek, egy kaptafára sikeresek vagy sikertelenek. Le kell szögezni, hogy Törökország hiába torkollott a jelenkor rendszerébe, egykor élesen máshogy fejlődött és máshová tartott: Kelet és Nyugat egyéni karcolatával járta a maga háborúkkal tűzdelt, fordulatos útját. Olykor nyugati logikával vehemens keleti, máskor keleti fűszerezéssel modern nyugati.
Ezek után már nem ítéljük el az átlag törököket azért, mert nappalijukban manapság sem kap helyet a könyvespolc. Ami nekünk apáinktól örökölt tudás, kultúra, szépség, az nekik felesleges bútordarab, ami nem illik bele a képbe. Egyetemista barátaim szülei, gyermekeik távollétében jóhiszeműen hajigálják ki a kartondobozokba száműzött könyveket, mert „nincs elég hely”.
A török élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 34., utolsó fordulójában Koman Vladimir csapata, az Adanaspor 3–1-re kikapott a Fenerbahcétól. Légiósunk végigjátszotta a mérkőzést, együttese gólját pedig a 6. percben ő szerezte büntetőből.
Koman Vladimirnek tétmeccsen (összesen 31 bajnokin és egy kupamérkőzésen lépett pályára) ez volt az első gólja a török csapatában, emellett egy gólpasszt jegyzett. A Fenerbahce a magyar középpályás találata után három perccel egyenlített, a 22.-ben pedig már a vezetést is átvette, majd a 91. percben megszerzett harmadik találattal végleg eldöntötte a három pont sorsát.
A 87 éves asszony sokáig kérlelte az unokáját, hogy ugorjanak le együtt egy tandemernyővel a délnyugat-törökországi Fethiyében, ahol az unokájának ez a foglalkozása. A nagymama nagyon élvezte a kalandot, és egy rövid időre szívesen ragadta magához a kormányzást is.
A Denizli városában élő Halime Akcan már régóta szerette volna kipróbálni a tandemernyőzést, hisz az unokája ezzel foglalkozik Fethiye városában. A férfi turistákkal ugrik le a népszerű Ölüdeniz-öblöt körülölelő hegyekről, hogy aztán a tenger melletti sétányon landoljon velük. Még tavaly tavasszal történt, amikor az asszony meglátogatta unokáját, és közölte, ő is ugrani szeretne.
Günay Tutgun először, majd sokadszor is nemet mondott nagymamájának, akinek már a járás is nehézséget jelent. Az idős asszony azonban kitartónak bizonyult, Tutgun végül beadta a derekát.
A közel 2000 méter magas Babadağ-hegy egyik erre kialakított pontjára vitte fel a nagyit, és onnan ugrottak le, Tutgun kamerájával végig rögzítette az eseményt, amelyet később a közösségi oldalán is megosztott.
Mintegy fél óráig voltak a levegőben, a nagymamája higgadt örömmel élvezte a kalandot. Egy rövid időre átvette a siklóernyő kormányzását, közben kedélyesen beszélgetett Tutgunnal, és integetett a szeretteinek is Denizli irányába.
A bátor nagymama internetes szenzáció lett, a megosztott videót sok százezren nézték meg.
60 utca, közel 3 ezer üzlet és napi több százezer látogató – ez az isztambuli Nagy Bazár, amelybe egyből beleszeret minden odalátogató.
Igazi kincsekre bukkanhatunk
A bakancslisták előkelő helyén szereplő nevezetességet sokan a világ legrégebbi bevásárlóközpontjának tartják, története egészen a XV. századig nyúlik vissza, ekkor építtette ugyanis II. Mehmet szultán. Ekkor még csak két kupolás raktárépületből állt, majd hamarosan kibővült a környező utcákkal is, amelyeket szintén befedtek, végül mai méretét az 1600-as évekre érte el. Persze, ahogyan ez lenne szokott, a történelem folyamán több negatív esemény is történt vele, tűzvész, földrengés és gazdasági válság, de szerencsére mindig felújították és újjáépítették. Igazi kincseket találunk itt, vásárolhatunk arany ékszereket, antik árukat, fűszereket, szőnyegeket, kézműves és bőrből készült termékeket és ruhaneműt, alkudni pedig szinte kötelező!
Ha még nem jártál a bazárban, de mindenképp szeretnél oda eljutni vagy kellemes emlékeid fűződnek a nevezetességhez, lapozd végig képes összeállításunkat!
Sokan úgy vélik, tévesen, hogy az angolok vezetik a teát kedvelő országok listáját. Meglepő, vagy nem meglepő módon, ez nem így van. Valójában a szigetország éppen csak ott van a top ötös listán. Viszont Törökország, amely vezeti ezt a listát, szinte már nemzeti italává szentelte a çay-t, azaz a teát. Annak ellenére, hogy Törökország a kávéról valószínűleg ismertebb, mint a teáról, az utóbbi italt fogyasztják gyakrabban. Legyen szó vendégek fogadásáról vagy piaci beszélgetésekről, a tea elhanyagolhatatlan kellékévé vált ezeknek a helyzeteknek.
Az Oszmán Birodalom I. Világháború utáni felbomlását követően, Törökország elvesztette azokat a területeket, amelyek a kávé termesztésére alkalmasak voltak. Viszont a kávé behozatala az országba túlságosan is drága volt, ezért helyettesítették a teával. Elsőre fel is tűnhet, hogy a török fekete tea sokkal erősebb, mint az európai teák többsége. Valószínűleg ez azért is van így, mert a kávé pótlásaként kezdték el inni. Ezzel Törökország bebizonyította azt, hogy a tea igenis helyettesítheti a sokakat rabságban tartó kávét.
Magyarországon is találkozhatunk török teával, és nem máshol, mint az utcasarki gyrosoknál. Ennek a teának az elkészítéséhez egy speciális teafőző kell, amely lényegében két teáskanna egymásra helyezve. Miközben az alsó kannában forraljuk a vizet, a felső kannába rakjuk a tealeveleket, amelyeket kevés vízzel leforrázunk, később ezekből, majd tea sűrítmény készül. A továbbiakat már az ízlés határozza meg. Ugyanis a tea sűrítményből mindenki ízlése szerint tesz csészéjébe, majd felönti a felforralt vízzel. Ezután a jellegzetes török teás pohárból fogyaszthatják a teájukat!
Nem mindennapi látványban volt ma részük az isztambuliaknak, hiszen nem a megszokott módon ünnepelte Szuper Liga győzelmét a Beşiktaş labdarúgócsapat. Több tucat hajó tülkölve szelte a Márvány-tenger vizét a Haremtől a Dolmabahce palotáig – ezzel ünnepelve a csapat tagjait és bajnoki győzelmüket. A “fekete sasok” immár 15. alkalommal lettek bajnokok, ezzel megváltva jegyüket a következő UEFA-bajnokok ligájának főtáblájára.
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Az I. Ferdinánd követeként Szulejmánhoz tartó Ogier Ghiselin de Busbecq 1554–1555-ös útját bemutató sorozatunk újabb részében ezúttal az angóragyapjúról, a belőle készült szövetről, valamint a 16. századi Európában és az Oszmán Birodalomban használatos ruházat eltérő színvilágáról olvashatunk.
Sorozatunk előző két részében már láthattuk, ahogyan az Ogier Ghiselin de Busbecq által vezetett követség, melyben ott van többek között Verancsics Antal, Zay Ferenc és a követséget kísérő Hans Dernschwam is, 1555 márciusában eléri Ankarát. Összesen másfél napot töltenek el a városban, ahol valódi 16. századi turisták módjára körbenéznek, s miközben a városban nézelődnek, teljesen véletlenül felfedezik Augustus császár viselt dolgairól szóló máig legteljesebb leírását egy Augustus korabeli templom maradványainak falán. A Res Gestae Divi Augusti e változatának, az ún. Monumentum Ancyranumnak felfedezése mellett más egyéb érdekes megfigyeléseket is tesznek: pl. a ruházkodással kapcsolatban.
Ankara egy 18. századi ábrázoláson. A kép előterében jobbról balra az angórakecske nyírásától annak feldolgozásán át egészen az értékesítéséig láthatunk jeleneteket
Az angóragyapjúról és ruhák színéről
Arról korábban már olvashattunk, hogy Anatólia belsejében Busbecq és Dernschwam egyaránt felfigyel az angórakecskére, röviden megemlékezve a gyapjúból készült kelméről is. Az alábbiakban még mindig az angóragyapjú igazi fellegvárának számító városban járva Busbecq ismét a cymatilisnek és undulatusnak is nevezett szövetről elmélkedik:
„Itt azt is láthattuk, mily módon festik és nyeri el hullámos mivoltát – minek nevét is köszönheti – az a cymatilis szövet, melyről már beszéltem, s melyet kecske gyapjából készítenek víz hozzáadásával és egy prés segítségével.Azokat tekintik a legjobb és legkiválóbb daraboknak, melyek igen széles és folytonos hullámmintával rendelkeznek. De ha már egy részén elszórt és kisebb hullámok fordulnak elő, még ha ugyanolyan színű és ugyanaz az anyag is, mégis hibái miatt kevesebb aranyra becsülik.”
A folytatásban Busbecq – a tőle már többször megszokott módon – interkulturális vonatkozású megfigyeléseket is tesz; ezúttal a keleti és nyugati öltözködésben használatos színekről:
„A tekintélyesebb és idős törökök között e szövetet szokás viselni: maga Szulejmán sem örvend inkább más ruhában mutatkozni, mint a cymatilisban, ráadásul zöldben; s jóllehet ez a szín a mi szokásaink szerint nem illő az ő életkorához, de ezt a törököknek az ő Mohamed prófétájuk vallása ajánlja, kinek ez még idős korában is használatos és szokásos viselete volt.
A feketét náluk hitvány és szerencsétlen színnek tartják, így ott, ha valaki feketében jelenik meg, azt utálatos és rossz előjelnek tekintik, olyannyira, hogy néha a pasák, amikor bennünket fekete ruhába öltözötten láttak meg közeledni, meglepődtek és komolyan panaszkodtak. Így ott senki nyilvánosan feketébe öltözve meg nem jelenik, ha csak nem szerencsétlenségét mutatja, vagy a szegénység jeleként, vagy azért viseli, mert más súlyos veszteség nyomasztja. A bíborszín valóban igen kitüntetett, ám háború idején vérontás előjele. A fehér, az aranysárga, az égszínkék, az ibolyaszín, az egérszürke stb. kedvezőbb előjelűek.”
Szulejmán Tiziano 1538-as festményén
S ha már a színek kedvező és kedvezőtlen mivoltáról elmélkedik, Busbecq nem állja meg, hogy kis kitérőt ne tegyen a törökök hiedelmeinek világába:
„A törökök ugyanis nem kevés figyelmet fordítanak jóslatokra és ómenekre. Ismeretes, hogy pasákat mozdítottak el hivatalukból, mert lovuk megbotlott, ami más nagy szerencsétlenséget mutat – ugyanis így a hivatalból való elmozdításukkal az államot fenyegető bajt magánemberre lehet áthárítani.”
Angórakecske ábrázolása
Dernschwam megfigyelései
A követséggel együtt utazó Hans Dernschwam is ír az angóragyapjúról és a törökök ruházatáról is – ezt útleírásában több ponton is megteszi. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy Dernschwam interkulturális kompetenciája távolról sem közelít Busbecqéhez.
Dernschwam útleírásában először akkor szól az angóragyapjúról, amikor nem sokkal Ankarába megérkezésük előtt, 1555. március 25-én egy Szungli nevű faluban szemtanúja lesz a műveletnek, ahogy a gyapjúból szövetet készítenek. Így ír:
„Ezt a fonalat Ancirában – melyet most Angurnak neveznek – bocsátják áruba.
A munkaeszköz, amelyen ők a fonalat gombolyítják – ezt motollának is nevezik –, nem más, mint egy hosszúkás deszkácska; hossza három arasz, szélessége hatujjnyi, egyik oldalán fogantyúval […].
Erre gombolyítják a szálat az orsóról; otromba, együgyű eszköz.
Egy ilyen nyomorúságos faluban [mint Szungli, ahova a követség 1555. március 25-én érkezik], ahol nem lehet védekezni sem a hideg, sem a forróság ellen, hiszen nincs fájuk, az éltes asszonyok otromba eszközökkel, egymással szemben ülve csomózzák az egyenesen csodálatra méltó szőnyegeket. Ennek oka nyilván abban rejlik, hogy eszükben és érzékelésükben őrzik a mintákat, és – miként az a fehérnépél szokásos –szépen megformált munkát adnak. Ázsiai módira mindent sok színbe öltöztetnek; ezek a színek azonban nem mesterségesek, hanem olyanok, mint amilyenek a fonalak valójában, vagyis nem összeszőttek, hanem az egymással szemben ülő dolgozók minden szálat a színével csomóznak, nyírnak. A nők nadrágot viselnek, mint a férfiak, de nem olyanokat, amilyeneket mi, keresztények hordunk, hanem a Magyarországon általánosságban használt, a lábat körüllötyögő vászongatyát, vagyis amilyeneket a magyaroknál látni.
A női gatya alul szűkebb, mint a férfiaké, és nem ér lejjebb a bokánál. Ezek alulról felfelé színes mintákkal vannak kivarrva, arasznyi szélességűek; ez ám a derék, illedelmes viselet. Mindehhez basmakot, vagyis alacsony, vasalt cipőt húznak; ebben csoszognak. Cigányoknak való viselet. Bithiniában és Galatiában sem a férfiaknak, sem a nőknek nincs rendes színük; a nap megperzselte a bőrüket és ezért sötétek, akár a cigányok, afféle szerecsenek.”
Idősebb nő színes ruhában a törökországi Selçukban, 2007-ben. Vajon Dernschwam mit látott 1555-ben?
Immáron Ankarába megérkezvén, Dernschwam az angórakecske gyapjából készült anyag előállításáról is részletesen értekezik:
„A csemeletet – miként arról már megemlékeztem – kecskeszőrből fonják. Csak görögök foglalkoznak a szövésével, mosásával, főzésével és habosításával egy présben. Mielőtt a csemeletet megszövik, és már fel vannak vetve a láncfonalak, kifeszítik őket teljes hosszukban egyik helytől a másikig. Van egy zsíros kenőcsük, amellyel bekenik a fonalakat. Ezek után húzzák fel a szövőszékre és megszövik, utána szappannal folyóvízben kimossák a kész szövetet; olyan, mint a moher, víz nélkül, ezután magas, zárt, leborított rézkatlanokba teszik őket, melyekbe hetven vég csemeletet raknak egymásra és tiszta vizet öntenek reá, amely elborítja. Így hagyják egy napon át forrni, egészen estig; hogy a víz áthaladhasson, minden réteg közé nádat raktak, amilyen a tavakban nő. Mihelyt kivették ezeket a katlanból, a főzött csemeletet, a hetven véget mind, egy prés alá helyezik és kinyomják belőle a vizet. A nádat már korábban kihúzták. A főzéstől és a préseléstől maguktól alakulnak ki a vízcsíkok. Hosszában összerakják és egy másik prés alá viszik őket, s ezzel készen is vannak.
Ezúttal csupa fekete csemelet volt a katlanban.
Külön eszközeik vannak a festéshez és külön a forraláshoz. A takácsok száma igen nagy, és itt Ancirában készítik a legjobb csemeletet. Ez a megélhetési forrásuk; más szakmát nem is folytatnak. De működnek itt nemezkészítők is. A tevehajcsárok mellékkeresetként foglalkoznak a teveszőr megfonásával. A gyapjúszálat orsóra tekerik. A katlanokat, amelyekben a csemeletet főzik, a továbbiakban leírjuk. Az itt látott műhelyben két katlan volt és két prés odakünn, a kamrában pedig egy kisebb prés. Két ilyen magas rézkatlan volt egy gödör felett. Heten kezelik a prést egy vastag gerendával. Ha ügyesebbek volnának, egy ember is el tudná ezt látni, ha értenék annak a fogásnak a fortélyát, amellyel Bécsben a bort sajtolják. De az ő csemeletpréseik két nyomótüskével működnek; a sajtógerenda hossza három és fél bécsi öl, a nyomótüskék rövidek és vastagok.
A csemelet kereskedelmi forgalmazása úgy megy végbe Ancirában, mint ahogy Svábföldön a barhenté vagy a vászoné. Még áruházban is található itt, amilyenből Konstantinápolyban kettő is van; ezekben mindenfajta áru kapható. Nem tudtuk megtekinteni, mivel a törökök a pénteki napokat ünneplik meg, és minden zárva volt.
A csemeletszövő minden egyes vetülékre verőkarral négy ütést mérnek; ezáltal lesz vastaggá. Ugyanezt mozdítja elő a főzés is.
Ezekenek az embereknek az eszközei, szerszámai egészen kezdetlegesek; ügyetlenebbek már nem is lehetnének.”
Mohair gyapjú
Dernschwam leírásában különösen érdekes, hogy bármennyire is alantas jelleműnek állítja be az általa Anatóliában látott embereket, bármennyire is otrombának írja le az általuk használt eszközöket, mégis elismeréssel adózik az itteni emberek munkájának eredményeként megszülető végtermék előtt.
A folytatásban Busbecq és csapata Ankarából tovább indul Szulejmán amásziai tábora felé, s hamarosan elérik a Kızılırmak folyót, ahol újabb érdekes megfigyeléseket tesznek.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Minden tizedik futballrajongó kihagyná a nászútját, hogy láthassa kedvenceit a Bajnokok Ligája döntőjében – derült ki egy friss felméréséből, amelyben 16 ország 10 500 fanatikus futball rajongója vett részt. A kutatásból az is kiderült, hogy egy portugál kisgyerek már 7 évesen kiválasztja kedvenc csapatát és az ukránok akár 9 órát utaznának egy meccs kedvéért.
A 87 éves asszony sokáig kérlelte az unokáját, hogy ugorjanak le együtt egy tandemernyővel a délnyugat-törökországi Fethiyében, ahol az unokájának ez a foglalkozása. A nagymama nagyon élvezte a kalandot, és egy rövid időre szívesen ragadta magához a kormányzást is.
