A keleties elemek varázslatos és kifinomult stílust adhatnak a lakásnak. A tudatosan megtervezett stílusjegyek olyan kölcsönhatásban vannak egymással, amivel páratlan atmoszférát teremthetünk bármely otthonba.
A minőségi textíliák, a színek és mintázatok mind-mind melegséggel töltik meg a tereket, amellett a fények játéka az, amitől a beltér keleties hangulatot áraszt. Az ilyen típusú berendezési módok között is a török az egyik legmeghatározóbb sajátos forma és motívumvilágával.
A nappaliban nagyon hatásosak a látványos, organikus mintázatú lakástextíliák, kiváltképp, ha egy domináns szín vonul végig rajtuk, amihez alkalmazkodik a többi részlet is. A világos bézs árnyalatú bútorkárpit és a hozzá színben passzoló szőnyeg mellett elegánsan mutatnak a fém kiegészítők.
Nincs keleties élmény csillogás nélkül. A török stílusjegyek között is találhatunk olyan csüngő kristálycsillárt, amit a mennyezetről belógatva igazi kuriózummá varázsolhatunk a nappaliban. Ülőgarnitúrák helyett nagy, színes párnákat használnak a stílus szerelmesei.
A hálóba is becsempészhetjük a keleties hatást. A török kultúra színes és változatos anyagai és színkavalkádja mutatósak a sötétebb türkiz falak mellett is.
Bár a nyugati országokban azt valljuk, hogy a piros, tüzes árnyalatok feldúlják a hálószoba hangulatát, a keleti népeknél igen közkedvelt például az ágytakarók kiválasztásánál. A tükör és a hatalmas élő pálmák olyan élményt nyújtanak, mintha egy budoárban pihennénk.
Az iszlám letelepedett civilizáció, azonban születésétől fogva együtt él a nomád hagyományokkal; és máig nincs olyan térsége, amelyben ne vándorolnának kisebb-nagyobb nomád csoportok. Ezeknek a törzseknek sajátos öntudata, hagyományvilága és természetesen művészete van. A sztyeppi migrációs hullámokkal évezredeken át dacoló Iránba kb. a Kr. u. 1000 óta elsősorban török és mongol törzsek hatoltak be. Egy részük a letelepedést és állandó lakhelyet szorgalmazó kormányakarat ellenére ma is sátraival járja az országot. Néhány e törzsek közül az azerbajdzsáni Sáhszavan, a fárszi Qasqá’i, illetve a türkmén Teke, Göklen és Jomut.
A türkmének tipikus sátra a léckeretezésű, kupolás öy (ház), amit Európában általában jurtaként ismerünk. A lécváz bonyolult, mesteri szerkezet. Kerete hajlított félköríves szegmensekből, rögzítő cölöpökből és rácsozatból áll, majd ennek összeállítása után az egészet nemezzel fedik, amely szintén számos elemre tagolódik. A sátorba faajtón (qapı) lehet bejutni. Mivel egy sátorban akár hét-nyolcfős család is lakhat, fontos, hogy az építmény rugalmasan bővíthető és alakítható legyen; ritka esetben előfordul 12 m átmérőjű sátor is.
Tegnap este a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 6. fordulójában a Fenerbahce a városi rivális Besiktas csapatával csapott össze! A derbi három gólt, és öt piros lapot hozott!
Szó szerint parázs összecsapásra került sor tegnap este a török élvonal 6. fordulójában, amikor Isztambulban városi derbire került sor a Fenerbahce és a Besiktas között. Egyébként is elég felfokozott körülmények mellett kerül sor a derbire, viszont a tegnapi összecsapásra ez hatványozottan igaz!
A Fenerbahce nyitotta a gólok sorát még a 20. percben, amikor Giuliano tizenegyesből talált be. A félidő végén két kiállításra is sor került! A 43. percben a két perccel korábban első sárgáját begyűjtő Quaresma megkapta második sárga lapját is, ezzel a kiállítás sorsára jutott a Besiktas támadója. Ám ezzel még nem ért véget a félidő, és a kiállítások sora, hiszen a 45. minutumban a Fener játékosa, Neto is piros lapot kapott, őt azonnal leküldte a bíró a pályáról!
A derbi hajrája lett még igazán felfokozott hangulatú. Hutchinson is begyűjtötte második sárga lapját, így a Besiktas a 85. percben kettős emberhátrányba került. Egy perccel ezután a túloldalon a Tottenhamtől kölcsönbe érkező Janssen is büntetőből talált be, így már 2-0-ra vezetett a Fenerbahce! Ezután is csak egy percet kellett várni a találkozó újabb találatára, ugyanis a 87. minutumban szépített a Besiktas a korábbi Liverpool játékos, Babel révén, ezzel a hajrára 2-1 volt az állás. Gólok viszont már nem, csak a piros lapok hullottak – a 88. percben a Fener részéről Köybasi kapott pirosat, míg a ráadás hatodik minutumában a Besiktasban szereplő Özyakup jutott a kiállítás sorsára, hiszen bezsebelte második sárgáját!
Győzelmének köszönhetően a Fener feljött a Besiktas nyakára közvetlenül, így a 4. helyen áll két pontra most legyőzött riválisa mögött.
A török bajnokság 2017/2018-as szezonja is még nagyon az elején jár, a tabella élén pedig a Besiktast, valamint a Fenerbahcét megelőzve a Galatasaray áll, amely számára még hátra van 6. fordulós meccse, így még a Besiktashoz képest is elléphet 5 ponttal a Galata. Az első négyes utolsója a Göztepe, amely eddig 10 pontot gyűjtött össze 6 bajnoki alatt. A nagy szezont maga mögött tudható Basaksehir is 10 pontot szebelt be eddig, és jelenleg a 6. helyen áll. A Bursaspor és a Trabzonspor a középmezőnyben vannak egymás nyakán, de az egész mezőny elég sűrű, viszont csak egy olyan klub van, amely csupán 1 pontot tudott összegyűjteni, az pedig az utolsó, 18. helyen álló Osmanlispor.
Mi a továbbiakban is beszámolunk a török bajnokság legizgalmasabb párharcairól és állásáról is, ezért is érdemes tehát a Fociclub.hu-ra kattintani!
Az Isztambulban lévő Yedikule erőd is, mint minden más kimagasló, híres épület, az oszmán birodalom fényes korában, az 1400-as évek közepén épült.
Akkoriban Törökország nagyon sok gyarmatot uralt, épp ezért az épületeikre nagyon nagy hangsúlyt fektettek. Az erőd kezdetben börtönként funkcionált, nagyon sokan raboskodtak itt, köztük néhány magyar is. Utána használták erődként és lőporgyárként is.
A Yedikule erőd a hét minden napján várja látogatóit, kivéve hétfőn, ilyenkor zárva van. A belépőjegy nagyon olcsó, és bármilyen járművel megközelíthető, tehát mindenképp megéri odalátogatni. Jelenleg múzeumként használják, ahol a sok érdekes tárgy mellett megtekinthetünk a falakon olyan írásokat, amelyeket akkoriban még a börtön rabjai véstek bele. Az erőd Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is szerepel.
Anna egy szerelmi csalódás után összetörve, amolyan búfelejtőként, többedmagával egy török nyaralásra indul.
Az úton aztán utoléri a végzete egy török fiú és a volt barátja személyében.
Milyen messzire kell menekülnünk, hogy megtaláljuk az Igazit?
Megéri-e a biztonságot kockáztatni az ismeretlenért?
Volt egyszer egy szegény favágó s annak egy fia, aki abból élt, hogy egész nap halászgatott, estére kelve meg eladogatta a halait. Egy borongós napon ágynak fekszik és mert megérezte,hogy közeledik halála, meghagyja a feleségének, hogy fia előtt ne árulja el halászi voltát, meg is halt az öreg nemsokára.
A halász fia ehhez is kezd, ahhoz is kezd, de semmi se sikerül neki. Idő közben anyja is meghal. Felébred egy reggel nagy búsan a legény, se enni, se inni valója és amint össze-vissza keresgél a házban, hogy hátha valami eladni valót találna, hogy hogysem a kezébe kerül az apja halászhorga.
»Bizonyosan halász volt az apám« gondolja a legény és azzal veszi a horgot és neki egyenesen a tengerpartnak. Fog is azonnal két halat, az egyiket eladja, a másikat pedig
megsüti magának. Így tesz ezután mindennap és csak él, éldegél valahogy.
Egy verőfényes napon olyan szép hal került a horgára, hogy eladni is sajnálta, megenni is
sajnálta. Viszi haza, és egy nagy gödröt ás, vizet merít bele és abba tartogatja a halat. Aznap este éhesen feküdt le, másnap reggel már talpon van, elmegy hazulról a dolga után és mikorra este megérkezik, hát az egész ház szépen kitakarítva, kiseperve, rendbe hozva. »Bizonyára a szomszédok cselekedték« gondolja a legény magában.
Másnap megint csak gyönyörködik a halban, azután dolga után lát és amint este megérkezik,
azon mód rendben a háza, de még az udvara is. El-eljátszadozik a hallal, aztán lefekszik.
Reggelre kelve ismét a dolga után lát, de útközben azon tanakodik, hogy vajon melyik jó lélek gondozza oly szépen a háza tájékát. Meglesi, gondolja magában a dolgot, és másnap reggel úgy tesz, mintha elmenne, pedig nagy titokban elrejtőzködik, hogy senki meg ne lássa. Hát uram, nagy Allah, mit látnak a szemei. Abban a gödörben egyet rázkódik a hal és mint egy gyönyörűséges karcsú termetű, villogó szemű leány áll előtte. A halászlegény oda rohan, a halbőrét tűzbe dobja, hogy a leányzó vissza ne varázsolódhassék, a leányt annak rendje és módja szerint megkéri és ki is tűzik a lakodalom napját.
Híre kél a dolognak, a leány nagy szépségének, eljut a hír a padisha udvaráig. Nagy úr a padisha és amint üzeni a halásznak, hogy ő is szeretné azt a csodaleányt látni, illő kísérettel
elküldi jegyesét a szerájba . A padisah odáig van a leány nagy szépségétől és azt üzenteti
a halászlegénynek, hogy ha negyven nap alatt a tenger közepére egy aranyos gyémántos
szerájt oda nem varázsoltat, elveszi tőle a leányzót. Nagy búsan ballag a legény hazafelé
és elmondja a leánynak az ő nagy keservét.
»Ezen ugyan könnyen segíthetünk« biztatja a halból lett lány.
»Menj oda, ahol engem a vízből kifogtál és dobj arra a helyre egy követ. Meg ne
ijedj, ha egy óriás arab jelenik meg előtted, hanem mondd meg neki, hogy a kis úrnője kéreti a fürdőköpenyét. Az arab átad erre neked egy csomagot, amit te beledobsz a tengerbe, a hová a padisah a palotát óhajtja.«
Az ifjú szót fogadott, hívja az arabot, átveszi tőle a csomagot és beledobja a tengerbe. Másnap amint felkel, hát ott a világszép palota, amint kiemelkedik a tengerből. Szalad a padisához és hírül adja neki a dolgot. De ez még nem volt elég a szultánnak. Most meg egy kristályhidat követel. Megint csak a halból lett leány segít a baján. Ismét az arabhoz küldi, hogy kérje el tőle kis úrnője párnáját. A párnát átveszi az arab szellemtől és odaveti a palota elé. Hát egy olyan kristályhíd termett a nyomában, hogy a tengerben levő szerájtól egész a padisah szerájáig vakított az útja. Azon megy a halász a padisához és mutatja neki a nagy csodát. De a szultánnak van egy harmadik parancsa is. Most meg azt kívánja, hogy annyi étel, ital süljön, főjön, hogy az egész világ jóllakjék belőle. De még maradjon is. Megint a lányhoz szalad a legény, megint az segít a baján.
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd követe 1555 áprilisában azon kevesek egyike, akiket amásziai táborában Szulejmán szultán személyes kihallgatáson fogad. A tárgyalás tétje magyar szempontból nem kevés: Magyarország és Erdély további sorsa múlik rajta. Busbecq alábbi leírásában a szultán verbális és nonverbális kommunikációja egyaránt arra utal, hogy I. Ferdinánd ajánlata a legkevésbé sem tetszett Szulejmánnak. A Kárpát-medence sorsa ezzel pedig hosszú időre megpecsételődött.
Ogier Ghiselin de Busbecq 1554–1555-ös követjárását bemutató sorozatunk előző részében arról olvashattunk, hogy a követség I. Ferdinánd békeajánlatával megérkezik a szultán amásziai táborába. Korábban arról is olvashattunk, hogy az 1552-es magyarországi hadjárat után a béke korántsem áll helyre a Kárpát-medencében: Tojgun budai pasa 1554-ben elfoglalja egyebek mellett Fülek és Salgó várát, 1555-ben pedig Babócsát, Kaposvárt és Koroknát is. Korábban arról is olvashattunk, hogy ekkoriban az Oszmán Birodalom az I. Tahmaszp sah által vezetett Perzsiával is háborúban áll – miközben Szulejmán Rüsztem és Hürrem ösztönzésére 1553-ban megöleti saját fiát, Musztafát is.
Korábban arról is olvashattunk, hogy Busbecq amásziai útján követtársai, a már 1553-ban Konstantinápolyba érkezett Verancsics Antal és Zay Ferenc felmérve a nemzetközi helyzetet, már nagyon is hamar tisztába jönnek annak jelentőségével, milyen – kedvezőtlen – hatása lehet a szultán és a perzsa sah között esetleg létrejövő békének Magyarország és Erdély további sorsára nézve.
A német-római császár, V. Károly öccseként I. Ferdinándnak a világpolitikát irányító bátyja mellett vajmi kevés mozgástere és eszközei álltak rendelkezésre ahhoz, hogy saját uralma alatt esetleg erővel megkísérelje egyesíteni Magyarországot és Erdélyt, s hogy visszaszerezze az oszmánok által már elfoglalt területeket. Utóbbi lehetetlenségével minden bizonnyal maga a király is tisztában volt, így az uralkodó 1554-ben azzal az utasítással küldi Busbecq lovagot Szulejmánhoz, hogy egyfajta ultima ratióként azt kérje a szultántól, hogy adófizetésért cserébe adja kvázi „ajándékba” Erdélyt I. Ferdinándnak.
Ahogy azt az alábbiakból is látni fogjuk, I. Ferdinánd javaslata Erdély és Magyarország további sorsát illetően egyáltalán nem nyerte el a szultán tetszését, aki hamarosan a perzsákkal békét, a Habsburgokkal pedig csupán rövid fegyverszünetet köt – 1556 elején pedig az erdélyi országgyűlés Szulejmán szultán támogatása és elismerése mellett visszahívja Erdély élére a kiskorú János Zsigmondot és gyámjaként anyját, Izabellát. Ebben a történelmi pillanatban a középkori Magyarország sorsa hosszú időre megpecsételődik: az ország tartósan három részre szakad.
Szulejmán fogadja János Zsigmondot 1566-ban, Zimonyban
A szultán színe előtt
Sorozatunk korábbi részében arról olvashattunk, hogy Busbecq és követtársai 1555. április 7-én érkeznek meg Amásziába, a szultán táborába. Szulejmán nem csupán I. Ferdinánd követeit várja ide, Amásziába tart még a perzsa követség is. A Habsburgok és az Oszmán Birodalom közötti béketárgyalások ekkor akár még kedvezően is alakulhattak volna Magyarországra és Erdélyre nézve, ám Busbecq alábbi leírásából kiderül, hogy a követ mondandóját a szultán elutasítóan fogadta. Busbecq a szultánnal való találkozását megörökítő leírásának rövidsége ellenére is kiderül, hogy Szulejmán minden nonverbális és verbális megnyilvánulása a kihallgatás során teljesen negatív volt I. Ferdinánd ajánlatával kapcsolatban – és Szulejmán a legkisebb fáradságot sem vette, hogy nemtetszését véka alá rejtse. Busbecq így ír:
„Amikor megérkeztünk Amásziába, hogy tiszteletünket tegyük, Ahmed nagyvezír és a többi basa elé vezettek bennünket, mivel a szultán maga távol volt. Szóltunk azokról az utasításokról, melyeket császárunk ránk hagyott. A basák, hogy nehogy rögtön ügyünk ellenfeleinek vagy ellenzőinek tűnjenek, az egész ügyet a szultán akaratától tették függővé, akihez megérkezése után bevezettek bennünket. Ő azonban sem szónoklatunkkal, sem érveinkkel, sem megbízatásunkkal szemben nem mutatott viselkedésében vagy arckifejezésében elég jóindulatot. Egy szerfölött alacsony széken ült, a talajtól nem több mint egy lábnyi magasan; a széket számos és nagyon drága ruha és finom kidolgozású párna fedte. Mellette ott volt az íja és a nyilai. Arca, ahogy mondtam, a legkevésbé vidám, tekintetében szomorú és mégis teljesen fenséges komolyság.”
„Arca […] a legkevésbé vidám, tekintetében szomorú és mégis teljesen fenséges komolyság.” – Szulejmán szultán Melchior Lorck 1562-es metszetén
Ahmed pasa nagyvezírrel és másokkal való találkozásuk után Busbecq és követtársai tehát bebocsátást nyernek a szultán színe elé, ám Busbecq fentebb szemléletesen leírja, hogy a szultán nonverbális kommunikációja már a kihallgatás kezdetétől eleve kevés jót ígért. A folytatás nem kevésbé aggasztó a tárgyalások sikerére, Magyarországra és Erdélyre nézve:
„Ahogy megérkeztünk, karunknál fogva egyesével vezettek be hozzá bennünket az ő lakrészébe – ez azon időktől fogva szokásuk, hogy egy horvát, megbosszulandó urának, Szerbia despotájának, Marcusnak halálát, Murádtól kihallgatást kérve megölte azt. Ezt követően, amint kezét megcsókoltuk, a vele szemben levő falhoz vezettek bennünket, hogy neki hátunkat vagy testünk hátsó felének bármely részét se mutassuk.”
A szigorú udvari etikett oka, mely szerint a követeket karonfogva vezetik a szultán elé, Busbecq elbeszélése alapján abban rejlik, hogy az 1389-es rigómezei csatában győzelmet arató I. Murád szultán még a csata idején vagy nem sokkal utána áldozatul esett egy szerb, a Lázár szerb fejedelem oldalán az oszmánok ellen harcoló Miloš Obilić (vagy Kobilić) tőrének, aki csellel férkőzött a szultán közelébe.
Miloš Obilić, I. Murád szultán gyilkosa – Aleksandar Dobrić 1861-es festményén
A szultán elé járulva Busbecq végül elmondhatja I. Ferdinánd üzenetet. Az alábbi leírásból az is kiderül, hogy a szultán ennél a pontnál már nem csupán nonverbális, de igen szűkszavú és meglehetősen kimért verbális kommunikációjában is hangot ad nemtetszésének:
„Ekkor meghallgatta azt, amit el akartam mondani. Mivel azonban ez nem felelt meg az ő elvárásainak (Őfelsége a Császár követelései ugyanis méltóságteljesek voltak, szabadsággal telve, s ezért attól, ki úgy vélte, tőle semmit megtagadni nem lehet, kevésbé kedvező meghallgatásra leltek), mintha bosszankodna, semmi mást nem válaszolt, mint: ’Giusel, Giusel’, azaz ’szép, szép’. Így bocsátottak bennünket haza.”
A Busbecq által a latin eredetiben „Giusel, Giusel” alakban szereplő török „güzel, güzel” valóban csak annyit jelent: szép, szép. Igazán szűkszavú és baljóslatú válasz Busbecq vélhetőleg hosszasan előadott beszédére. Magyarországra és Erdélyre nézve pedig vajmi kevés jóval kecsegtető szavak.
Dernschwam 1555 áprilisáról
A folytatásban Busbecq még ír a szultán amásziai táborában tapasztaltakról, a szultánról, a perzsa követségről és saját követségének távozásáról is, azonban előbb hallgassuk meg a Busbecq társaságában utazó Hans Dernschwamot is – akitől egyúttal a kronológiát illetően pontosabb információkhoz juthatunk. Dernschwam így ír a sorsdöntő áprilisi napokról:
„Április 10-én a követek lóra ültek és megtették első látogatásukat Ahmed vezérpasánál, akit négy serleggel ajándékoztak meg.
Ezt követően Ali pasát keresték fel, aki két serleget kapott.
[…]
Ezt követően Mehmed pasát, a korábbi temesvári beglerbéget látogatták meg. Ő is két serleget kapott ajándékba.”
A fenti leírásban említett Ahmed vezérpasa nem más, mint a már korábbról megismert Ahmed pasa nagyvezír, aki 1553-ban nyerte el a tisztséget azután, hogy a Musztafa halálát követő zavargások miatt Szulejmán jobbnak látta elmozdítani a pozícióból saját vejét, a Musztafa haláláért részben felelős Rüsztemet. Ahmed nagyvezír azonban 1555-ben, amikor Szulejmán ismét Rüsztemet nevezte ki nagyvezírnek, a szultántól selyemzsinórt kapott.
A Dernschwam által említett Ali pasa ekkoriban a második vezér rangját viselte, később, 1561–1565 között ő is volt nagyvezír. Mehmed pasa, akit Dernschwam talán nem véletlenül harmadikként említ a felsorolásban, ekkoriban a harmadik vezér címet viselte. Dernschwam későbbi bejegyzésében azt is megemlíti, hogy Ahmed nagyvezír albán születésű, Ali pasa horvát származású, Mehmed harmadik vezér pedig „szintén szláv”.
Dernschwam a követség amásziai tartózkodása idején az alábbi kronológiát adja a követek pasákkal és a szultánnal való találkozásairól:
„Április 10-én követeink Amásziában megjelentek a három pasánál s ugyanazon hó 18-án Ahmed vezérpasánál, 21-én, fehérvasárnapon, vagyis a húsvét utáni első vasárnapon a császárnál, majd 25-én újból a három fentebb már megnevezett pasánál.”
Sorozatunk előző részében arról is olvashattunk, hogy a követség szállásától nem messze volt az az épület, ahol maga a szultán szállt meg. Dernschwam arról is írt, hogy mivel a szultán elé csak a követek járulhattak, maga Dernschwam nem nyert oda bebocsátást. Fenti soraiból viszont az is kiderül, hogy a követek (Busbecq, Verancsics és Zay) 1555. április 21-én járulhattak Szulejmán színe elé – a Busbecq által fentebb leírt, Magyarország és Erdély további sorsát illető sorsdöntő kihallgatás minden bizonnyal ekkor zajlott le.
Tudjuk azt is, hogy a követség június 2-án hagyja csak el Amásziát, addig pedig még számos sorsdöntő eseményre és más érdekességre kerül sor a szultán táborában – ezekről a folytatásban olvashatunk.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A keleties elemek varázslatos és kifinomult stílust adhatnak a lakásnak. A tudatosan megtervezett stílusjegyek olyan kölcsönhatásban vannak egymással, amivel páratlan atmoszférát teremthetünk bármely otthonba.
