2025. augusztus 4.
Türkinfo Blog Oldal 845

A kedvenc filmjeit pattogatott kukoricára festő művész

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, az Isztambulban élő Hasan Kale apró tárgyakat használ fel miniatűr festményeinek hátteréül.

Hasan Kale legutóbbi remekművei pattogatott kukoricára festett mozifilmeket jelenítenek meg. Minden egyes mestermű egy-egy modern vagy klasszikus film jellemző jelentét mutatja be a legapróbb részletességgel: Rocky nyertes küzdelmét Apollo Creed ellen, a Keresztapa nyitójelenetét Don Vito Corleonéval.

A nagy gondossággal megtervezett jelenetek között láthatók ezenkívül még a Szellemirtók, a Híd a Kwai folyón, a Pókember 2. és az X-Man: Apokalipszis klasszikus jelenetei.

Minden egyes mestermű elkészítése 24 órát vett igénybe. A popcornalkotásokhoz csak a legfinomabb ecsetet lehetett használni, hogy ezek a jelenetek mikroszkopikus formákban kelhessenek életre.

 

Forrás: boredpanda.com

Fordította: Lukács Eszter

 

Földközi-tengeri régió – Mersin

Mersin Törökország tizedik legnépesebb települése, a Földközi-tenger partján található városban van az ország legnagyobb kikötője, „a Földközi-tenger gyöngyének” is szokták nevezni.

Földközi-tenger és a város atmoszférája az, ami idevonzza az embert.

A klasszikus látnivalók közül érdemes felkeresni a Muğdat-mecsetet, ami nem csak Mersin, de Törökország egyik legszebb mecsete.

Kirándulásra is nagyon sok lehetőség van a közeli kis kanyonokban és barlangokban, de ami kihagyhatatlan, az a Kızkalesi, mely közel 50 km-re található Mersin belvárosától. Nevezetessége a kastély, mely a tengeren található, pár száz méterre a parttól. A vár csodálatos, mind kívülről, mind belülről, hatalmas élmény meglátogatni és sétálni fent a vár tetején, miközben minden oldalról a tenger vesz körül.

Mersin Tanıtım Video 2015

Forrás: Wikipédia

Kollár Kata – Türkinfo

Mi volt a szerepük a karavánszerájoknak?

Nem olyan rég az egyik török újság számolt be arról, hogy 2 év után befejeződött a törökországi 787 éves Han Abad karavánszeráj (másnéven: Cardak Han) felújítása és hamarosan megnyitják a turisták előtt is.

A Cardak Han Denizli régióban található nem messze Pamukkalétól, és ez a legnagyobb ókori karavánszeráj Törökország égei régiójában. Az épületet 1230-ban építették, az iszlám építészet jegyei jól láthatók rajta. A török függetlenségi háború idején, 1919-1923 között a helyiek terményraktárként használták.

Később elhanyagolt állapotba került és még a török történelemkönyvekben sem lehetett róla olvasni. Sok kísérletet tettek arra, hogy ismét népszerűvé tegyék a karavánszerájokat.

2000-ben a Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium a Denizlitől Dogubeyazitig tartó út mentén található karavánszerájokat felterjesztette az UNESCO Világörökségi Listájára. Ezen az úton kb. 40 ilyen fogadó működött: Törökország nyugati részétől, az Anatóliai-síkságon át egészen keletig. Ezek közül néhány: Akhan, Obruk, Sultan és Mamahatun elég jó állapotban megmaradtak.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének célja, hogy megőrizze történelmünk oktatási, tudományos és kulturális értékeit, ezért elfogadta a török minisztérium jelentkezését. A törökországi karavánszerájok nemcsak fontos társadalmi szerepet töltöttek be a szeldzsuk korban, de a szeldzsuk építészet is jelentős volt.

 A törökországi szeldzsuk karavánszerájokról

Az anatóliai szeldzsukok, vagy másnéven a Rumi Szultánság (1077-1307) fontos szerepet játszott a török és az iszlám történelemben. Ebben az időben Konya volt a fővárosuk, mely Közép-Anatólia szívében található, a híres turisztikai központ, Kappadókia közelében.

A szeldzsukok rájöttek, hogy a fennhatóságuk alatt lévő terület stratégiailag mennyire fontos, ezért ők maguk is építettek és támogatták a karavánszerájok építését. A régión keresztül haladó kereskedelmi utak miatt sokan jártak erre, akik megadóztathatóak voltak, ezzel növelhették bevételeiket.

Az épületek egy részében ingyenesen lehetett megszállni, de voltak olyan komolyabb vendégházak is, ahol nemcsak szállást, hanem más szolgáltatásokat is kínáltak a megfáradt utazóknak. Mindent megkaptak itt, amire csak szükségük volt: szállást, étkezést, mosási lehetőséget, ellátták az állataikat, megvédték őket a rablóktól, volt orvosi ellátás és imahely is, és persze jó üzleteket is lehetett itt kötni.

A karavánszerájokat úgy építették fel, hogy olyan távolságra legyenek egymástól, amennyit egy személy egy nap alatt meg tud tenni. A szerájok közti távolságot menzilnek nevezték, ami 30 kilométert jelentett és 6 óra alatt lehetett megtenni.

A tulajdonoson kívül sokan mások is dolgoztak ezekben az épületekben: kovácsok, szabók, cipészek és állatorvosok. A legtöbben a környező településekről érkeztek és munkájukért a befolyt adóból kaptak fizetést.

A karavánszerájokat gyakran hannak is nevezik, de ezek általában csak nagyobb városokban épültek, míg a karavánszerájok a ritkábban lakott területeken, a kereskedelmi útvonalak mentén, a városok között. Karavánszerájok a Selyemút mentén is épültek, egészen keletről Európáig.

A törökországi karavánszerájoknak két közös pontja van: a nyitott udvar, és hogy csak egy bejáratuk van. Általában téglalap vagy négyzet alapúak, vastag, magas falakkal körülvéve, hogy megvédjék a bent lévőket a rablóktól és a banditáktól.

A bejárat mindig nagy volt, hogy az állatok, különösen a megrakott teve is átférjen rajta.

A karavánszerájok elrendezése eléggé megnehezítette az utókor számára, hogy kiderítsék az állatok a gazdáikkal együtt voltak elszállásolva, vagy az állatokat külön helyezték el. Egyes feltételezések szerint az állatokat az épület külső oldalához kötötték ki, de ezzel nem mindenki ért egyet, mert akkor a rablók könnyen elrabolhatták vagy a vadállatok megtámadhatták volna őket és ráadásul a tevék nagyon drágák is voltak.

Nem kell a szeldzsuk építészet szakértőinek lennünk ahhoz, hogy megállapíthassuk mennyire fontosak voltak a karavánszerájok a társadalom számára. Jól megfértek egymás mellett az éhes utazókat etető szakácsok, az őrök, a fűszereket, textíliákat vagy egyéb árukat szállító kereskedők.

Az utazók információkat cseréltek egymással, történeteket meséltek, nevetettek és viccelődtek, valamint megvitatták a fontos dolgokat még akkor is, ha más nyelven beszéltek. Ezeken a helyeken olyanok kötöttek egymással üzleteket, barátságokat és szövetségeket, akik azelőtt még sehol sem találkoztak.

A karavánszeráj sokkal több volt, mint az a hely, ahol éjszakára álomra hajthatták fejüket. Ezek az épületek lehetővé tették, hogy az emberek kereskedjenek egymással. Egy-egy karavánszeráj felkeresése során betekintést nyerhetünk Törökország akkori társadalmi és kulturális életébe.

A törökországi Kappadókia a legjobb hely arra, hogy az ókori karavánszerájokat felfedezzük. Konyától nem messze található a legnagyobb és legjobb állapotban lévő Sultanhan, amit semmiképpen sem szabad kihagyni, de egy másik választás lehet, ha a Göreme és Avanos között található Saruhanba látogatunk el.

Forrás: turkeyhomes.com

Kollár Kata – Türkinfo

Egy török imám szerint a szakáll nélküli férfiakat össze lehet keverni a nőkkel

A címben idézett mondatot Murat Bayaral imám mondta egy vallásos törökországi televízióban. A hosszú hajú férfiakra külön kitért, szerinte őket nem lehet szakáll nélkül megkülönböztetni a nőktől, és ilyenkor az óvatlan férfiakban helytelen gondolatok ébredhetnek.

Az interjú egy olyan környezetben született, ahol a hatalom egyre meszebb kerül az 1923-as alkotmányban foglalt szekuláris Törökország eszméjétől: a közelmúltban kivették az alaptantervből az evolúciót és újból egedélyezték, hogy fejkendőt hordjanak a lányok az iskolában, a miniszterelnök-helyettes pedig nyilvános beszédben ítélte el az utcán hangosan nevető nőket.

A Newsweek szerint az ilyen tévébeszédeket a kormány azért szervezi, hogy úgy tűnjön, van alulról jövő, civil támogatottsága Erdogan politikájának.

Forrás: index.hu

Kép: www.theworldnewsmedia.org

Instant török – birtokos eset

ÖZCAN TÜRE – YOLLAR SENİ GİDE GİDE USANDIM – CANLI PERFORMANS

Wonderful Istanbul and its Tram / November 2015 / Part: 1/5

Dolunay, a török sorozat 3. – A hazugság ezer színe 1. rész

A történet vezérfonala a félreértés és a hazugság. Szinte kivétel nélkül ez a két dolog okozza a bonyodalmakat a sorozatokban – és az életben is. Persze nevetésre is ad okot, néhány esetben ez talán megbocsátható.

A kép forrása: next-epsiode.net

Nazli húga, Asuman nagyon csúnya dolgot követ el Ferit családja ellen, ami nem csak csúnya dolog, de büntetendő is. Nazli elítéli Asuman tettét, de a húga, ezért hallgat. Illetve többször próbálja Feritnek elmondani, de valahogy ez mindig elmarad. És a lavina elindul. A hazugság hazugságot szül, és egyre nagyobb bonyodalmak alakulnak ki. A hazugság hosszú távon sosem kifizetődő.

Ha meghalljuk a hazugság szót, pejoratív érzések kerekednek bennünk. Senki sem szereti, ha hazudnak neki. De tegyük a szívünkre a kezünket. Ki mondhatja el magáról azt, hogy soha életében nem hazudott? Talán most felborzolom a kedélyeket, de szakmai és élettapasztalatomból tudom, hogy a hazugság bizonyos szempontból elfogadható. Szinte hallom a felhördülést. Bizonyos szempontból! Miért? Azért, mert abban a pillanatban, abban az élethelyzetben ez a megoldási stratégia áll az illető rendelkezésére, hogy megvédje saját magát vagy mást. Saját érdekeit védi ezzel. Főiskolai éveim alatt az egyik tanárom azt mondta: A kliensnek joga van hazudni. Akkor én nagyon elcsodálkoztam és – bevallom –  felháborodtam. Hogyan tudnék én segíteni neki, ha ő nem őszinte hozzám. Későbbi munkám során bebizonyosodott, hogy ez bizonyos szempontból elfogadható.

Előfordult már, hogy megpróbáltuk jobb színben feltüntetni magunkat, mondjuk egy jobb állás érdekében? Vagy új szerelmünknek a kedves, aranyos oldalunkat mutattuk? Talán a munkánkkal, korunkkal, családunkkal kapcsolatban is mondhattunk olyat, ami nem fedi a valóságot. Talán nincs is ezzel olyan nagy baj, ha inkább az előnyeinkre hívjuk fel a figyelmet, így gyengeségeinket eltakarjuk. Az is biztos előfordult már, hogy idős embernek vagy gyermeknek nem mondtuk el az igazságot, nehogy megbántódjon. Mindannyian hazudtunk kisebb-nagyobb mértékben. Amivel nincs is nagy probléma, ha tudjuk, szem előtt tartjuk, hogy a hazugságnak következményei vannak. A Dolunay szövevényes története is a hazugságra és annak következményeire épül. Hópehelyből lavina keletkezik. Következményei a csalódottság és a bizalomhiány, a többiről nem is beszélve.

Mondhatják, hogy ebben a hazug világban hogyan lehet akkor érvényesülni, élni? És talán most automatikus reakcióként belép az önigazolás is. Régi közhely, de igaz, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Nos, tuti recept nincs. Viszont vannak tuti tippek. Ha valaki megkér arra, hogy állítsunk valótlant, érdemes már az elején elzárkózni, határozottan elutasítani a partnerséget.

Ha már mindenképp olyan helyzetbe kerültünk, érdemes a negatív oldalt elismerni, és inkább a tények pozitív oldalára helyezni a hangsúlyt.

Ne ígérjünk meg semmit, csak ha biztosak vagyunk abban, hogy teljesíteni tudjuk.  Ez főként érvényes gyermekekre és idősekre. Ők érzékenyebbek az ígéretekre. Megjegyzik, számon kérik. Ők készpénznek veszik az ígéretet. Ha nem teljesítjük, csalódottak lesznek és elveszítjük a bizalmukat. Inkább érdemes azt mondani, hogy megtesszük a tőlünk telhetőt.

Érdemes a kényes helyzeteket elkerülni. Ha már benne vagyunk, határozottan és nyugodtan elismerni tévedéseinket. Ez nagyon fontos. Ettől (is) leszünk hitelesek a másik ember szemében. Cseppet sem gyengébbek! Lehet megoldást felajánlani a problémára, vagy éppen megkérdezni, hogy a másik fél milyen alternatívát javasol.

Számtalan „tuti tipp” lehet még a hazugság ellen, ez a pár gondolat a teljesség igénye nélkül íródott le.  Ahogy a hazugságnak ezer színe van, úgy a megoldása is ezerszínű.

Végezetül egy kis irónia: Az igazmondás a lusta ember erénye. Ugyanis fárasztó lenne mindig visszaemlékezni arra, hogy kinek  mikor milyen valótlanságot mondott.

Berki Mariann – Türkinfo

Opera készült Ahmet Ümit könyvéből

A krimiíró, Ahmet Ümit regénye alapján készült operát, amely a „Ninatta” címet viseli, december 2-án mutatták be Isztambulban, a Kadiköy Süreyya Operában.

Az Isztambuli Állami Opera és Balett (IDOB) művészeti vezetője, Suat Arıkan arról számolt be, hogy a most bemutatott opera alaptörténetét Ahmet Ümit 2006-os regénye, a „Ninatta karkötője” ihlette.

A könyv a hettiták történetét meséli el, egy ókori civilizációét és birodalomét, akik Közép-Anatólia északi részén éltek a történészek szerint.

Az IDOB honlapján ezt az operát a „kiáltás a háború ellen” szóösszetétellel illetik.

Nagyravágyó király – föld iránti sóvárgás. A vérrel írt történelem. Reménytelen vágyakozás. Egy fiatal nő, aki úgy érzi, a szerelem bűnnek számít.” – ezek olvashatók még az operáról a honlapon.

Az opera zeneszerzője Evrin Demirel, rendezője Mehmet Ergüven. Ümitnek és Demirelnek is ez az első operája.

Arıkan szerint Ergüven egy „modern és különleges” darabot alkotott.

Évezredekkel ezelőtti történetek absztrakt értelmezése.”

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

Bengi Kurtcebe, a tortaművészet mestere – Merve Baran cikke

Mindannyian hallottunk már az újhullámos kávézókról, de él egy nő Törökországban, Bengi Kurtcebe, aki teljesen új módon közelítve a süteményekhez valami különlegeset hozott létre Isztambulba. Tortái valóságos műalkotások. Az Instagramon is több ezer követője van.

Napjainkban nehéz olyan cukrászdát találni, ahol banánnal töltött tortaszeletet ehetek, főleg olyat, amelynek olyan az íze, mint gyerekkoromban volt. Furcsa számomra, hogy gyermekkorom kedvenc süteményét egyre nehezebb megtalálni, pedig a városban majdnem minden sarkon van egy cukrászda.

A számítástechnika fejlődésével napjainkban inkább a virtuális térben nézegetünk süteményeket, ahelyett, hogy a cukrászda kirakatában lévő süticsodákban gyönyörködnénk.

Egyik nap, amikor az Instagramot böngésztem, nagyon érdekes bejegyzésen akadt meg a szemem. Egy tortát ábrázolt lufikkal a tetején, kedvenc mozimból, a Fel! című animációs filmből. Mindig is szerettem ezt a filmet, ezért természetesen rákattintottam a felhasználó nevére, hogy jobban szemügyre vegyem. Nem csalódtam. A profil, @bengikurtcebe (Bengi Kurtcebe) valós személyt takart, aki tortakészítéssel foglalkozik és vezető cukrásza, illetve tulajdonosa a „Le Fırın” nevű üzletnek, mely Isztambulban, Göktürkben található.

Hogyan készült az első torta?

Az emberek évszázadok óta sütöttek kenyeret. Egyszercsak egy lángelme édesített a tésztán, ami a lehetőségek új tárházát nyitotta meg.

Az ókori görög és római tésztakészítés kultúrája hanyatlásnak indult a Római Birodalom bukása után, de az amerikaiak segítségével újra előtérbe került. Az új kontinens felfedezésével a cukor és a kakaó is eljutott Európába. Az 1789-es francia forradalom áttörést jelentett a tésztaiparban, amikor a neves francia pékek szétszóródtak egész Európában.

A francia királyi udvarban és a francia arisztokrata családoknál dolgozó cukrászok a forradalom után elvesztették munkájukat, ezért saját cukrászdákat nyitottak Franciaországban és Európa más városaiban is, így a sütemények mindenki számára hozzáférhetőek lettek. Azt mondhatjuk, hogy a modern süteménykészítés művészete Franciaországból származik. A sütemények történetében igazi áttörést jelentett, hogy Francois Vatel „feltalálta” a tejszínhabot a 18. században. A 19. században Párizs lett a sütemények fővárosa. A 20. században a sütemények készítésének és minőségének fejlődésével a sütés teljesen új szintre került. A konyhaművészeti technológia azóta sokat fejlődött, sokféle anyagot használnak.

Formabontó kinézetű sütemények

Bengi Kurtcebe egyedien közelíti meg a sütést. Nem csak finomak süteményei, de eredetiek és különlegesek is. Készített már „zöldségleves” témájú tortát és olyat is, amelyet a Kis herceg inspirált.

„A torta boldoggá teszi az embereket” – mondta Kurtcebe. Számára az, hogy egy szelet tortát adhat a vendégeknek, igazi boldogság.

Tortái a születésnapi ünnepségek, házassági évfordulók, esküvők, gyerekváró bulik, keresztelők és a házibulik sztárjai. Az emberek életük legboldogabb pillanataiban szívesen esznek tortát, azt is mondhatjuk, hogy a sütemények különleges helyet foglalnak el a szívünkben – ezt tükrözi a torta díszítése és tálalása is.

Kurtcebe rendkívül sikeres munkájában, de karrierje egészen máshonnan indult.

Utazás a kulináris művészet világába

Kurtcebe szorgalmas, idealista családból származik, hagyományos iskolába járt, és a kulináris művészetekkel csak évekkel később kezdett el foglalkozni. Miután befejezte tanulmányait a jónevű Robert College-ban, Chicagóba utazott, hogy belsőépítészetet tanuljon. Amerikában kezdett a kulináris művészetekkel ismerkedni. Amikor elhatározta, hogy főzéssel fog foglalkozni, több szakáccsal is találkozott, akik naponta 18 órát dolgoztak, de látta rajtuk, hogy még így is szeretik, amit csinálnak.

„Számomra az, hogy cukrász lehetek, olyan dolog, amire mindenki vágyik gyerekkorában. Kell az, hogy az ember elkötelezett legyen az iránt, amivel foglalkozik” – mondta.

Miután visszatért Törökországba, belsőépítészként kezdett el dolgozni, de nem sokáig folytatta ezt a munkát, mert rájött, hogy valami egészen mást akar. Elmondta szüleinek, hogy valóra akarja váltani álmát, és egy étteremben akar dolgozni.

Hirtelen elhatározásában, hogy belsőépítészből cukrász legyen, az is közrejátszott, hogy találkozott az Asmalımescit étterem tulajdonosával, Esen Blake-kel.

Bár szülei úgy gondolták, hogy érdeklődése a kulináris művészetek iránt csak átmeneti, Kurtcebe mégis egyre keményebben dolgozott. Az éttermi konyha minden részlegén kipróbálta magát, és végül elhatározta, hogy nyit egy pékséget.

Miután megtalálta a tökéletes helyet, csalódnia kellett, mert a városi szabályozások sok akadályt gördítettek útjába. Ekkor eszébe jutott a francia királyné, Marie Antoinette híres mondása: „Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!” – válaszolt a királyné, mikor felrótták, hogy a népnek nincs mit ennie.

Ezek után elhatározta, hogy a pékséget átalakítja cukrászdává, de nem szokványos cukrászdát képzelt el. Az üzletnek a „Le Fırın” nevet adta, mely a pékség török nevéből és a francia le névelőből tevődik össze.

„A nagyapám azt szerette volna, ha török nevet adok a cukrászdának, de én egy kis franciás csavart is akartam belevinni, ezért lett ez a név.”

Ezzel létrejött a „Le Fırın” és a közösségi média jelenségévé vált.

Később a tortáiról készített képeket elkezdte feltölteni Instagram-profiljára, ahol mára már 136.000 követője van. Hetente hirdet versenyt Instagram-oldalán követői között, akik az #ohabupastami hashtaggel megjelölt képeikkel vehetnek részt benne.

A cukrászdában jelenleg 10 nő dolgozik, köztük Kurtcebe is. Kemény munkája és kreativitása révén a török nők egyre jobban érdeklődnek a modern sütemények és torták iránt.

Kurtcebe legnépszerűbb alkotásai között olyanok vannak, mint a ramadáni pide, egy Nokia 3310-es, egy barbecue parti vagy egy kívánságfa.

A cukrásznő most azt tervezi, hogy beutazza Törökországot és előadást tart a nőknek. Workshopokat is szeretne szervezni, ahol az érdeklődők megtanulhatják azokat a technikákat, amelyeket ő is használ, mindezt egy szociális felelősségvállalási projekt keretében, és nem kérne pénzt mindezért cserébe. Az embereket ingyen tanítaná, és cserébe nekik csak 4 új embert kellene beszervezniük, akik szintén meg akarják tanulni a tortadíszítés művészetét.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

16,474FansLike
639FollowersFollow