2025. augusztus 12.
Türkinfo Blog Oldal 825

Áhmed aga ördöge

Egyszer volt, nem is volt, ha volt is, még abban az időben volt, mikor anyám az én anyám volt, én meg az anyám lánya voltam; mikor anyám az én lányom volt, én meg az anyám anyja voltam. Ekkor történt, hogy egyszerre csak útra keltünk, mentünk mentünk, mendegéltünk. Keveset mentünk, sokat mentünk, hegyen mentünk, völgyön mentünk hat hónapig folyvást mentünk, egyszerre csak hátranéztünk, pornyi helyet hogyha mentünk.

Egy favágó lakott egy országban, Áhmed aga volt a neve. Egyebe se volt, mint a szegénysége meg egy veszekedős, zsémbelődő felesége. Ami pénzt csak megkeresett ez a szegény ember, mind elszedte tőle az asszony, még egy para se maradhatott a zsebében. Ha az estebédje el volt sózva, hej pedig be sokszor úgy volt és azt találta az ura mondani, hogy – Elsóztad az ételt, anyjuk – mérget vehettek rá, hogy másnap egy csipet só se volt az ételében. Azon sajtalan tálalta elő a főztjét. Ha pedig azt merte kimondani, hogy – Sajtalan az étel, anyjuk – annyi sót tett másnap az ételbe, hogy kóstolónak is sok lett belőle.

Mi történik egyszer a szegény Áhmed agával? Egypár garast tesz félre a keresményéből, kötelet mit vett volna rajta. De biz azt is megtalálta az asszony, ott volt pedig eldugva az ura gelebében, és ne neked te szegény ember.

– Hát erre meg amarra, suttyomban tán még szeretőket tartogatsz, arra herdálod el a pénzem?

Hiába esküdözik szegény feje, nem hisz neki az asszony.

– Galambom, – csitítja az ura – hisz istrángot akartam venni rajta, arra kellett volna az a pár garas.

– Hogy avval az istránggal akasztanának fel – kívánja neki a hitestársa.

– Ugyan már hogy káromkodhatsz ilyen csúnyán? – próbálja az ura a csitítást.

– Még mind kevés a fejednek – áll feljebb az asszonynak és azzal neki az urának, olyan csetepaté, olyan dérdur, hogy azt se tudta Áhmed aga, hogyan virradt rá a reggel.

Másnapra kelve felszedelődzködik a favágó, ráül a szamarára és indul útjára a hegy irányá­ban. Csak annyit mondott a feleségének, hogy valahogy utána ne kerekedjék az erdőbe. Az asszony persze csak azért is. Felül az asszony egy másik szamárra és se kérd se hall, utána az urának.

– Ki tudja, – morgolódik magában – mit mivel ott a hegyen, ha én nem vagyok vele.

Látja az ember, hogy nyomában a felesége, de egy szó nem sok, annyit se szól hozzá. Felér a hegyre és hozzálát a favágáshoz. Az asszony meg, akár a nyugtalan lélek, ide-oda jár-kél a hegyen. Mindent megnéz, mindent meglát, csak egy avatag kút kerülte el a figyelmét. Pedig ép egyenesen arrafelé tartott.

– Vigyázz, hé, – kiált rá az ura – kút van előtted, még bele találsz esni.

Majd még szót fogad az asszony, ő bizony közelebb megy. Még egyszer rákiált az ura:

– Nem hallod, hogy húzódj onnan odébb? Ahol a kút előtted ni.

Mit neki az ura szava, csak azért is tovább halad. Azzal egyet lép, kettőt lép, de már a har­madiknál meginog alatta a föld és zsupsz… bele a kútba. Egyet gondol az ura, bizony ő nem töri magát utána, veszi a szamarát és meg se áll vele hazáig.

Másnap, amint rávirradt az idő, megint felül a szamárra és amint felérkezik a hegyre, mégis csak eszébe jut a felesége.

– Hadd látom, – úgymond – mi lett avval a szegény asszonnyal.

Odamegy a kúthoz, belenéz, de se híre, se hamva a feleségének. Megesett rajta a szíve, mert akárhogy, mégis csak a felesége. Elővesz egy istrángot, leereszti a kútba és lekiáltoz a mély­ségbe:

– Fogd meg ezt a kötelet anyjuk, hadd húzzalak fel rajta.

Veszi észre az ember, hogy ugyancsak nehezedik a kötél és összeszedi az erejét, úgy húzza húzza. Hát teremtő Allah, kit húzott ki a kútból? Egy ördögféle kísértetet. Jaj, de megijedt a szegény favágó.

– Sose ijedj úgy meg szegény ember, – biztatja az ördög – hogy a hatalmas Allah áldjon meg érte. Olyan egy veszedelemből szabadítottál ki, hogy ítéletnapig se felejtem el.

Csak bámul a favágó, hogy mi lehetett az a nagy veszedelem.

– Jó sok esztendeje már, – beszéli az ördög – hogy békességben élek ebben a kútban. Nem is tudtam én a bajról semmit mostanáig. Tegnap történt, hogy hogy nem, elég az hozzá, egy öreg asszony hull a nyakam közé. Beleragad a két fülembe, de úgy ám, hogy nem volt szabadulás tőle. Ezer szerencse, hogy te találtál előkerülni. Leeresztettél egy istrángot és lekiáltottad neki, hogy fogódzkodjék meg benne. Ahelyett hogy azt fogta volna meg, engem eresztett el; én megkapom a kötelet és Allah áldassék érte, szárazra kerültem. Jótettedért jót várj, ide figyelj most a szómra.

Folytatás >>>

Forrás: Kúnos Ignác: Boszporuszi tündérvilág

Flesch István: „Mérgezett Olajág” – avagy egy kockázatos török hadjárat visszhangjából

„Mérgezett Olajág” – avagy egy kockázatos török hadjárat visszhangjából

Alighanem a török államvezetés legvérmesebb reményein is túltett az a langyos mód, ahogy Ankara nyugati partnerei és szövetségesei, valamint északi és keleti szomszédai reagáltak az észak-szíriai „kurd terroristák” ellen indított hadműveletére. Nagyon nagy meglepetést persze a török hadjárat nem okozhatott, mert az ankarai Fehér Palota nem árult zsákbamacskát. Erdoğan elnök hónapok óta megragadott minden alkalmat arra, hogy egyértelművé tegye: eldön-tötte, hogy „még az írmagját is kiirtja” az országhatáron kívüli és belüli terrorizmusnak. Mindezt a kitűnő szónoktól megszokott lehető legszínesebb nyelvi köntösbe öltöztetve, ízes-magvas népi szólásmondásokkal fűszerezve.
Arra azonban aligha számított bárki – még talán maga Recep Teyyip Erdoğan sem –, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak öt teljes napra lesz szüksége ahhoz, és akkor is csak kérdésre válaszolva, hogy egyáltalán hallassa szavát egy olyan „ügyben”, amelyben az 1952 óta NATO-tag Törökország „érintett”. A katonai szövetség valamiféle „gyors reakciójáról” tehát szó sem lehetett.
„Mint minden országnak, Törökországnak is joga van önvédelemhez. Fontos azonban, hogy ezt arányosan és mértékletesen gyakorolja.” Íme így hangzottak a főtitkár némileg kése-delmes szavai, amelyekkel „önmérsékletre” intette Ankarát. Noha azt senki sem várhatta tőle, hogy egyenesen megbélyegzi az általános légi és szárazföldi támadást, kijelentéséből a „kelleté-nél” feltűnően nagyobb megértés csendült ki Erdoğan elnök „eljárása” iránt. Ez a megjegyzé-sünk akkor is indokolt, ha a magas rangú norvég tisztségviselő az egész szövetség nevében be-szélt, nyomatékosítva, hogy „Törökország éppen napjainkban számít a NATO egyik legfonto-sabb tagjának, mégpedig olyannak, amely sok éven át leginkább szenvedett terrortámadásoktól”.
Ez az „egyfelől-másfelől” hivatalosan óvatoskodó álláspont követőkre talált Berlinben is, ahol a német külügyi hivatal szóvivője, Maria Adebahr asszony „beismerte”, hogy a szövetségi kormány „nemzetközi jogi értelemben nem tudja osztályozni a török akciót, mivel nincs átfogó képe a helyzetről. Törökország maga az ENSZ-ben önvédelmi jogára hivatkozik. Ankara bizton-sági érdekeit egyfelől valóban figyelembe kell venni, másfelől azonban további erőszak alkal-mazása Szíriában az emberek számára nem hozhat semmiféle javulást, hanem ellenkezőleg: a helyzet romlására vezethet.
Ez az immáron a szomszédos országra is átvitt törökországi kurd „belső háború” érzé-keny pont a német közéletben, társadalomban és politikában. Annál is inkább, mivel Berlin a Nyugat „török ügyeinek fő intézője”, Törökország-politikájának mintegy „zászlóvivője”. Köln-ben 20 ezres kurdbarát tömeg tüntetett a háború ellen. A tömeg Abdullah Öcalan PKK-vezér portréjával kivarrt zászlókat lengetett, ami miatt a rendőrség – mivel ezt már tiltja a törvény – keményen közbelépett és oszlatott. A hannoveri repülőtéren kurd–török tömegverekedés zajlott. Ki tudja, hová fejlődnek a dolgok?
A politikai színkép baloldalának kormányfelelősség nélküli német pártjai azonban nem-csak hogy nem köntörfalaztak, hanem egyenesen nevükön nevezték a dolgokat. Rebecca Harms, A Zöldek európai parlamenti képviselője és külpolitikai szakértője a német ARD állami tévé brüsszeli stúdiójában szigorú szavakat intézett a nemzetközi közösséghez: „A NATO-tag Török-ország Afrín elleni támadásával nemzetközi jogot sértett. Ezért elvárom, hogy ezt a NATO-ban és az egész nemzetközi közösségben élesen bírálják.” Ennek a közösségnek tagja az EU is. Ott legalább azonban rendkívüli aggodalmának adott hangot Frederica Mogherini külügyi főmegbí-zott.
Sahra Wagenknecht, A Baloldal pártja parlamenti csoportjának vezetője követelte, hogy haladéktalanul vonják ki a német katonákat a törökországi Konya városi NATO-támaszpontról, ahonnan német legénységgel szállnak fel határőrizeti rendeltetéssel AWACS-típusú harci felde-rítő repülőgépek. Mint a Funke médiacsoport újságjai számára adott nyilatkozatában kifejtette, a berlini kormány nem zárhatja ki, hogy a gépek által szerzett adatokat Szíriában nem használja-e fel támadó háborújához Recep Tayyip Erdoğan. Angela Merkel kancellárt és Sigmar Gabriel külügyminisztert szintén felszólította, hogy azonnal állítsák le a Törökországba irányuló fegy-verkivitelt. „Sokat elárul ugyanis a német biztonság- és külpolitikáról, hogy Szíriában most azokkal a német páncélosokkal tiporják el a kurdokat, amelyeket Erdoğan iszlámista rendszeré-nek szállítottak” – állította. Nála is messzebbre ment el bírálatában párttársa, Sevim Dağdelen asszony, A Baloldal bevándorlási és beilleszkedési politikájáért felelős képviselője, frakcióve-zető-helyettes. A baloldali német képviselőnő, alevi kurd bevándorlók gyermeke, kifejezetten gyávasággal vádolta a kormányt, amiért szó nélkül eltűri, hogy a barbár fanatikusok Iszlám Ál-lama ellen küzdő nemzetközi koalíció tagját, a kurd népvédelmi egységeket, a YPG-t, vagyis Németország saját szövetségesét megtámadhassa egy „újoszmán birodalom” kialakítására törek-vő Erdoğan. Neki nemcsak páncélosokat szállít Berlin, hanem páncéloselhárító Milan rakétákat is. A török elnök belpolitikai fő célja az, hogy a nacionalista gyűlölködés felszításával, szélső-jobboldali pártokkal való szövetségben biztosítsa magának a győzelmet a 2019-es parlamenti és elnökválasztáson. Dağdelen asszony legutóbb azzal is felhívta pártjára a figyelmet, hogy a par-lamentben YPG-zászlót lobogtatott, amiért a Bundestag elnöke feddésben részesítette.
Az Afrín ellen végrehajtott török katonai offenzívának a németországi törökök hangula-tára és beállítottságára gyakorolt hatását elemezte tanulmányában egy tekintélyes pszichológus és szociológus, akinek vezetésével politikai vitakör működik Berlinben törökök, kurdok és alevik részvételével. A török elnök németországi névrokona, Dr. Kevim Erdoğan szerint „leírha-tatlan légkör uralkodik a török közösségben, amióta megkezdődött a szíriai török támadás”.
„Még a legutóbbi katonai hatalomátvételi kísérlet idején sem volt olyan rossz a helyzet. Most sokkal erősebb a nacionalista közhangulat. Szinte minden török helyesli a háborút, sőt még azok a barátaim is, akik kemalisták. Szinte senki nem akad, aki megkérdőjelezné a hadmű-veleteket. Még a magát szociáldemokrata irányultságúnak mondó Köztársasági Néppárt, a CHP is támogatja a szíriai offenzívát. Másfelől viszont ismét a PKK, a betiltott és hivatalosan terroris-ta szakadárnak minősített szervezet felé fordulnak olyan kurdok, akik korábban elutasították a Kurdisztáni Munkáspártot. Ez a hadművelet kétségbeesésbe kergeti, depresszióssá teszi az em-bereket. Mindegyikük fél erről beszélni” – panaszolta a pszichológus.
Ami a CHP-t illeti, az ellenzéki párt valóban támogatja az offenzívát, de elnöke, Kemal Kılıçdaroğlu kifogásolta, hogy a támadásban „összeálltak a Szabad Szíriai Hadsereg martalócai-val”. Emiatt az államfő a nyilvánosság előtt durván letorkollta. A kormányzó AKP igazi együtt-működést a szélsőjobboldali, nacionalista Népi Cselekvés Pártjától, az MHP-től remél. Ez már körvonalazódik is, és kiterjedhet a választásokon való közös fellépésre. Ez garantálhatná Erdoğan 2019-es sikerét, népszavazáson kibővített hatalmának végleges megrendíthetetlenségét. Így valóra válna leghőbb vágya: ő állna országa élén akkor, amidőn a nemzet 2023-ban nagy pompával ünnepli meg az atatürki Török Köztársaság kikiáltásának 100. évfordulóját.
Kétségtelen, hogy ebben a szíriai új „frontnyitásban”, akárcsak a legtöbb háborús cse-lekményben általában, van valami irracionális. Ezt jól érzékelteti isztambuli jelentésében Maximilian Popp, a Der Spiegel tudósítója. Felidézi, hogy amikor a török légierő megkezdte az Afrín körüli kurd állások elleni támadását, egy török rakéta egy baromfitelepet talált telibe Dzsalbara falu közelében. A becsapódás kioltotta a Huszein család majd mindegyik tagjának életét. Meghalt az anya és hat gyermeke, csak az apa maradt életben. Menekültek voltak, a dé-lebbre fekvő Idlib tartomány Maarat al Numan városából, amelyet december óta ismét sűrűn bombáz a szíriai légierő.
Másnap viszont az afríni kurd enklávéból kilőtt rakéta robbant a nyugatra fekvő Reyhanlı török határvárosban, két méterre Nadir al-Fáresz gépkocsijától. A taxisofőr szörnyet-halt az autóját szitává lyuggató fémrepeszektől. Fáresz 2012-ben Bassár al-Aszad hadai elől menekült a határvidékre. Neki még sikerült bejutni Törökországba, a Huszein család csak Afrínig juthatott el, s ki kellett bírniuk egy tyúkfarm átható bűzét, hogy a jeges télben legalább tető legyen a fejük felett. Ezeknek a vétlen embereknek a halálában mintegy kicsiben tükröző-dik a nagy dráma: miként nőnek ki a szíriai háborúból egyre újabb és újabb frontvonalak és keletkeznek harci gócpontok, egy olyan háborúban tehát, amelynek a befejezését a részvevők még csak meg sem kísérlik.
„Afrín lerohanásával, amely Szíria egyik még el nem pusztított övezete volt, Törökor-szág meg akarja akadályozni egy kurd állam létrejöttét. Az Egyesül Államok tétlenül szemléli az eseményeket, Oroszország diadalittasan ujjong, a végén pedig mind közül csak egy győztes ke-rülhet ki a küzdelemből: Bassár al-Aszad szír elnök” – vélekedik a tudósító. Alapos elemzésben és az emberi szenvedés együttérző leírásában azonban szokatlan módon van egy olyan rész is, amely akár a török kormány szóvivőjétől is származhatott volna:
„Jóllehet a kurdok pártja olyan különböző mozaikszók alatt lép fel, mint például a PKK, a YPG és a PYD, végeredményben egyazon irányítással és a szentként tisztelt Abdullah Öcalan pártalapító képe alatt tevékenykedik. Funkcionáriusai ezt korábban nem is titkolták, csak azóta tesznek úgy, mintha lényegi különbségek lennének köztük, hogy igyekeztek az Egyesült Álla-mokat partnernek megnyerni. A döntéseket azonban továbbra is az észak-iraki Kandil-hegységben kiépített főhadiszállásukon hozzák meg.”
Szintén joggal feltételezhető, hogy a szóvivő hasonlóképpen úgy érezheti, mintha hájjal kenegetnék, amikor a Hürriyetben pontról pontra felsorolva olvashatja Murat Yetkin vezető kommentátor hírmagyarázatában mindazokat az indokokat, amelyek az államelnököt a támadás elrendelésére késztették. Közöttük az olvasó olyan eseményekről is értesülhetett, amelyek aligha voltak ismertek a szélesebb török vagy akár a világközvélemény előtt. Íme:
Afrín északról és délről ágyúlövésnyi közelségben van a török határtól. A szíriai háború 2011-es kitörése óta a Demokratikus Szövetség Pártja (PYD) nevű kurd szakadár szervezet bir-tokolja, amely nem más, mint annak a PKK-nak az egyik ága, amely több mint három évtizede harcol Törökországgal, s amelyet az USA is terroristának minősít. A török kormány hangos til-takozásai ellenére az amerikai fegyveres erők központi parancsnoksága (CENTCOM) a PYD harcoló alakulatát, a népvédelmi egységeket (YPG) szárazföldi erőiként használta fel Kelet-Szíriában az Iszlám Állam (IS) ellen. Az ankarai ellenállást Obama és Trump kormányzása alatt azzal óhajtották leszerelni, hogy a YPG és a PKK nevének említése helyett, mivel egymással szerves kapcsolatban állnak, inkább Szíriai Demokratikus Erőket (SDF) emlegettek. Raymond Thomas, az USA különleges erőinek parancsnoka nyíltan elismerte, hogy a YPG-t ő kérte fel „cégérének” megváltoztatására. Így lett YPG-ből SDF. „Törökország azonban nem hagyja, hogy lóvá tegyék ezzel a kozmetikai szépítgetéssel” – hangsúlyozta Erdoğan…
A lap ezután emlékeztet arra, hogy Törökországnak már a szíriai polgárháborút megelő-zően is volt mitől tartania a térséggel kapcsolatban. A PKK ugyanis Afrínt és a török-szíriai határ északnyugati szakasza mentén húzódó Amanos-hegységet használta fel törökországi terrorcse-lekményeihez egyik legfontosabb ugródeszkájaként és behatolási pontjaként. A PKK 2010-ben lerohant egy haditengerészeti állást İskenderunban, majd egy hasonló létesítményt Dörtyolban, előbbiben hét, utóbbi esetben négy katonát megölve. A gyanúsítottakat 2012-ben a földközi-tengeri Mersin kikötőjében fogták el. Amióta megkezdődött az amerikaiak és a YPG együttmű-ködése a Törökországgal és Irakkal határos Kelet-Szíriában, a PKK kiképzett fegyvereseket kezdett áttelepíteni az iraki Kandil-hegységből Szíriába. Közülük 500-an érkeztek Afrín térségé-be. Ők gyakoroltatták a fegyverforgatást a YPG-tagokkal..
A török rendőrség 2017 nyarán PKK-ügynököket tartóztatott le az égei-tengeri Aydın és Muğla tartományokban, akik éppen merényleteket akartak végrehajtani üdülőtelepek ellen. Afrínból keltek útra, Törökországba a Samandağ és Yayladağ városok körüli hegyi erdőségeken át jutottak be. Csónakon folytatták útjukat. A Mersin tartománybeli Silifke közeli térségben szálltak partra, majd nyugat felé tartottak. Egy másik tengeri PKK-útvonal Afrín–Latakia–Mersin… Törökország végképp meg akarja akadályozni, hogy a PKK vezetése alatt létrejöhes-sen a „terror összefüggő folyosója” , amely a Kandil-hegységtől a török határok mentén vezet el egészen a lényegében már a Földközi-tenger közeli Afrínig…

Németország vezető (patinásan) konzervatív napilapja azonban, a Frankfurter Allgemei-ne – természetesen egészen más hazai helyzetben – nem sok megértést tanúsít a szíriai török hadjárat elindítói iránt. Michael Martens, a lap délkelet-európai tudósítója A mérgezett Olajág című írásában egyértelművé teszi: amíg az „Eufrátesz Pajzsa” fedőnevű első szíriai török akció egyaránt az Iszlám Állam (IS) és a YPG kurd terroristái ellen irányult, addig az „Olajág” csak a kurdokat veszi célba, minden ellenkező hivatalos állítással szemben. Afrín kantont és hasonne-vű székhelyét ugyanis évek óta a YPG ellenőrzi, s itt az IS-nek már nincs helye.
Noha a hivatalos és félhivatalos közleményekben szó szerint nem állítják, hogy a testvé-ri népek maguk kérték Törökország által való felszabadításukat, a megnyilatkozások értelemsze-rűen ezt sugallják – írja a tudósító. A Hürriyet tudniillik idézett egy meg nem nevezett kormány-forrást, aki szerint az „Olajágnak” az a célja, hogy miután Afrínből elűzték a YPG-t, lehetővé tegyék az önkormányzás és a demokratikus intézmények megalapozását. Hogy aztán a demok-ratikus intézményeket annak mintájára akarják-e majd felépíteni, ahogy ez az utóbbi években Recep Tayyip Erdoğan Törökországában történt, nyitott kérdés….
Ámbátor a YPG személyi vonatkozásban valóban a PKK terrorszervezetéből nőtt ki, az általa ellenőrzött szíriai területen tűrhetően demokratikus struktúrákat teremtett, legalábbis regi-onális összevetésben. A regionális önkormányzatiságnak az a modellje, amelyet a nőknek a politikában való nagyszámú részvétele jellemez, meglehetően ellentétben áll mindazzal, amire a török kormány törekszik – így Michael Martens.
A The New York Times nem a megtámadott Afrínba, hanem a török–szír határvidéken fekvő Kilis török városába küldött tudósítót a kiváló Carlotta Gall asszony személyében. Riport-jában, amelyet a BBC Türkçe, az angol rádió török nyelvű honlapja is részletesen ismertetett, számot ad arról a tapasztalatáról – s ezt már írása címében is kiemeli –, hogy Törökországnak ezen a határán sokan lelkesen támogatják a hadjáratot. A beszámolóhoz több fényképet is mel-lékeltek, amelyek közül az egyik hömpölygő tömeg gyászmenetét ábrázolja. A városra ugyanis szíriai kurdok rakétát lőttek ki, amely Kilis 17. századból származó mecsetének kupolájába csa-pódott, és megölt két embert. Az áldozatok temetése alkalmából az amerikai lap megszólaltatott egy boltost, aki a kormány mögé felsorakozó üzlettulajdonosok gyűléséről érkezett. Mustafa Özer kijelentette: „Ez a támadás csak erősíti országunkat, mert a határunk biztonságosabb lett. Most már megszűnt a fenyegetettség. Kötelező is volt a támadás, sőt, már korábban el kellett volna indítani.”
A lap egy másik tudósításában megállapítja, hogy Washingtonból egymásnak ellentmon-dó nyilatkozatok hangzanak el, s ezek egyikében az amerikai elnök igyekezett megenyhíteni haragvó ankarai partnerét, azt ígérve, hogy nem szállít több fegyvert a YPG-nek…
Isztambuli jelentés szerint a konstantinápolyi görög ortodox pátriárkátus imádkozott a török fegyverek győzelméért…
A Nyugat elárulta a kurdokat – ezt a címet adta viszont a kurdok melletti szenvedélyes kiállásának a Der Spiegel kommentátora, Hasnain Kazim, pakisztáni szülők gyermeke. A lap volt isztambuli tudósítójának megállapítása szerint a kurdok egész történetére árulás nyomta rá a bélyegét. Kezdve azzal, hogy száz évvel ezelőtt Atatürk nem tartotta meg azt az ígéretét, hogy nagyobb függetlenséget biztosít számukra, ha támogatják a Török Köztársaság megalapításának terveit. Ez a történet most pedig azzal folytatódott, hogy Törökország azok ellen a kurdok ellen visel háborút, akik az Iszlám Állam ellen küzdöttek Szíriában. És az egész világ hagyja érvénye-sülni a törököket. A „cinikus módon Olajág” fedőnévvel ellátott hadművelet várható volt. Tö-rökország arra törekszik, hogy megakadályozza a kurdok itteni hatalmának növekedését. Ugyanúgy, miként otthon, Délkelet-Törökországban is oly módon nyomja el a kurd lakosságot, hogy a „terror elleni harc” örve alatt kijárási tilalmat alkalmaz, könnygázt és tüzérséget vet be.
A Nyugat elárulja a kurdokat, akiket hálatelt szívvel küldhetett harcba az Iszlám Állam ellen, s akik közül Irakban 1500-an, Szíriában pedig több mint 3000-en áldozták életüket. Most azonban, amikor török páncélos alakulatok, török tüzérség és török harci repülőgépek támadják őket, nem siet a segítségükre. Még egy határozott szót sem ejtett a török kormány címére, nem szólva diplomáciai vagy gazdasági büntetőintézkedésekről. A kurdok megtették kötelességüket, s most megnézhetik magukat… – olvasható az állásfoglalásban.
Különösen szálka a szemében Hasnain Kazimnak, ahogy legutóbb Sigmar Gabriel német külügyminiszter goslari otthonának télikerti üvegverandáján fogadta török kollégáját, Mevlüt Çavuşoğlut, és kannából teát szolgált fel neki. Az ezt a jelenetet megörökítő fényképet körbe-küldette a világban, de minisztériumának csak egy-két óvatos szó közzétételét engedélyezte: „Felhívjuk a konfliktus minden résztvevőjét , hogy megfontoltan cselekedjenek, és ne hagyják, hogy az erőszak újra elhatalmasodjék”. Minden résztvevőjét? Hát ennyire retteg a szövetségi kormány Recep Tayyip Erdoğan török elnöktől? – kérdezi a német hírmagyarázó.
Ám a kurd mozgalom egyik vezetője hibásnak mondta azt a nézetet, amely szerint a mostani török hadjárat idején a „Nyugat cserbenhagyta” a kurdokat. Rıza Altun, aki a Kurdisztáni Népközösségek Szövetségének (KCK), vagyis a PKK és más kurd csoportok ernyő-szervezetének végrehajtó bizottsági tagja, a kurd Eufrátesz Sajtóirodának (ANF) nyilatkozva kifejtette: helytelen azt mondani, hogy Oroszország eladott bennünket, vagy hogy az Egyesült Államok elárulta a kurdokat. A kurd szabadságmozgalom ugyanis nem állt semmiféle ilyesfajta elkötelezettségi kapcsolatban vagy szövetségben sem Oroszországgal, sem pedig az USA-val. A mi mozgalmunknak megvan a maga önálló irányvonala, s antiimperialista harcát ennek megfele-lően vívja.
„A mi tényleges szövetségeseink és stratégiai partnereink a nemzetközi demokratikus, társadalmi és rendszerkritikus erők” – jelentette ki.
Az ANF hírügynökség jelentette, hogy megérkeztek Afrínba és elfoglalták helyüket harcállásukban külföldi önkéntesek. Ők a YPG soraiban korábban is együtt küzdöttek kurd baj-társaikkal a fanatikus iszlám terroristák ellen, most pedig – mint közölték – nem nézhetik tétle-nül, hogy a török haderő a terrorellenes küzdelem hősei ellen fordult. Nemzetközi zászlóaljuk vezetője francia, és a spanyol polgárháború nemzetközi brigádja a példaképük. Nemrégiben eme egykori spanyolországi brigád svéd önkénteseinek svédországi emlékműve előtt tisztelegtek kurdokkal együtt. Ott megemlékeztek a terrorizmus elleni szíriai harcokban elesett nyugati ön-kéntesekről és kurdokról.
A hollandiai központú ANF hírügynökség a török támadás első napjától kezdve folya-matosan beszámol a hadműveletekről, védelmi harcokról, pontosan feltüntetve az arcvonal ala-kulását az Afrín körüli településeken. Újabban a többi mellett szoráni kurd nyelvjárásban is ismertet adatokat az elesettekről, valamint a nagyszámú civil áldozatról, sebesültről. Mi itt most nem mehetünk bele részletekbe. Nem sorolhatjuk fel a tragikus kurd és török veszteségeket, az egyre növekvő szomorú számokat.
Csak annyit említünk, hogy mindkét oldalon gyakran temetnek, Afrínban például a na-pokban hatalmas tömeg kísért utolsó útjára 18 kurd hősi halottat. A front, a harctér jellemzésére pedig csak annyit, hogy a legidősebb kurd harcos a 60 éves Hikmet Silêman Hemo, aki fiaival együtt már 6 éve küzd a YPG soraiban. Kezeli fegyverét, üzemanyagot szállít tartálykocsin az első vonalba, és ha kell, főz is. Korábban egy fia már elesett Manbidzsnál. Egy másik megsebe-sült Deir ez-Zórnál, és kórházban ápolják. Két másik távolabb van bevetésben. Mindannyian ünnepelt harcosok. Az ANF videoriportjában hangot adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a küzdelemből a végén mégis a kurdok kerülnek ki majd győztesen.
Eközben Isztambulban őrizetbe vették a szocialista és kurdbarát ETHA hírügynökség tudósítóját. Ali Sönmez Kayar éppen kilépett a szerkesztőségi irodaépület kapuján, amikor a rendőrök feltartóztatták. Az intézkedést nem indokolták. Ennek a hírügynökségnek volt szintén tudósítója a németországi kurd születésű, de német állampolgárságú Meşale Tolu asszony, akit „terrorpropaganda” vádjával hosszú hónapokig börtönben tartottak. Ott vele volt két és fél éves kisfia. Bár a közelmúltban szabadlábra helyezték, peréig nem hagyhatja el Törökországot.

Flesch István – Türkinfo
2018. február 3.

Kaphat-e oszmán pofont az Egyesült Államok?

Rex Tillerson csütörtöki törökországi látogatásán nem kapott névre szóló focimezt, mint ahogyan korábban Orbán Viktor. Az Egyesült Államok külügyminisztere most nem éppen a legkedvesebb vendég arrafelé. Elég, ha felidézzük, Recep Tayyip Erdogan alig néhány napja mondta a parlamentben tartott beszédében: „Egyértelmű, hogy azok, akik azt mondják, visszatámadunk, ha megtámadnak minket, még soha nem tapasztalták meg, milyen is egy oszmán pofon!” A török elnök ezzel alig burkoltan az amerikaiakat fenyegette meg, akik világossá tették, hogy csapataik nem hátrálnak meg az Észak-Szíriában indított török Olajág hadművelet tervezett útjából Manbidzs városában.

A szíriai helyzet azonban inkább csak egy újabb szög a török–amerikai kapcsolatok koporsójában. Igaz, elég vaskos szög. Az érdekellentét ugyanis feloldhatatlannak tűnik. Míg Törökországnak az az álláspontja, hogy nincs valódi különbség a szíriai kurd Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) és a nemzetközileg is terrorszervezetként nyilvántartott Kurd Munkáspárt (PKK) között, addig az Egyesült Államok szíriai meghosszabbított kezeként tekint a szervezetre, és nem hajlandó kihátrálni mögülük. Sőt, a tervek szerint további amerikai fegyvereket és kiképzést kapnának – hivatalosan az Iszlám Állam ellen. A kérdés az, ha a törökök keletre legyűrik Afrínt, vajon tényleg nyugatra fordulnak-e Manbidzs irányába, ahol viszont már meglehetősen nagy az egy négyzetkilométerre eső amerikai katonák száma. Vagy másképpen: tényleg megkapja-e Amerika azt az oszmán pofont? Előfordulhat-e, hogy NATO-szövetségesek egymást lövik?

Folytatás

Forrás: mno.hu

Izaura felszabadultan szárnyal – Retró és török sorozatok csábítják a nézőket

A TV2 Csoport kábelportfólió-bővítésének második állomása volt a 2016 augusztusában elindított Izaura TV. A tévéadó, amely a romantikus sorozatok kedvelőinek kínál színes válogatást, a Mozi+ mellett a portfólió egyik legnézettebb kábelcsatornája lett köszönhetően a klasszikus telenovelláknak, és a premiereknek. Ennek apropójából kérdeztük a tévécsatornát.
Marimar is visszatér

„A telenovella az egyik legstabilabban jelen lévő programtípus a hazai televíziózásban. Az Izaura TV-t pont ez a nézői igény hívta életre 2016-ban, és az elmúlt másfél év bizonyította, hogy a műfaj népszerűsége töretlen Magyarországon” – írta a MűsorVíziónak adott válaszában a TV2 Csoport. Megtudtuk, hogy a csatorna nézőinek közel 75 százaléka nő – egyre több fiatallal, és leginkább a falvakban élők kedvelik az Izaura TV-t, de nem kizárólag csak vidéken népszerű.

Egy évvel ezelőtt a Kuzey Güney – Tűz és víz című török sorozat Magyarországon korábban még nem vetített második évada hozott remek nézettséget az Izaurán. Ezt az eredményt azonban tavaly év végén és idén év elején is megdöntötte az Esmeralda és a Piszkos pénz, tiszta szerelem. Mindkét produkció képes volt ugyanis hétről hétre egyre több, a finálé környékén epizódonként közel 200 ezer nézőt a tévékészülékek elé ültetni.
Az Esmeralda két főszereplője nemsokára ismét elbúcsúzik

Ez a két produkció azonban februárban véget ér, így megkérdeztük a TV2 Csoporttól, milyen tartalmak várhatóak a közeljövőben az Izaurára. Az már biztos, hogy a Piszkos pénz, tiszta szerelem helyén február 16-tól a Fatmagül ismétlése kerül adásba. Az Esmeralda váltásaként, február 28-ától kezdődően hétköznap 21 órától pedig a Marimar lesz látható. A sorozat érdekessége, hogy a címszereplő magyar hangja Liptai Claudia.

A Marimar mellett a retró vonalat erősítve pedig hamarosan képernyőre kerül az Izaura műsorán a Betty, a csúnya lány is. Valamint vélhetően itt folytatódik majd új részekkel a nemrég ismét szünetre küldött A szultána.

Folytatás

Forrás: musorvizio.blog.hu

A szinkron, amitől nem bosszúsak, hanem szerelmesek leszünk

Októbertől egy újabb, ráadásul egészen kivételesen szép, mutatós török sorozat került a hazai tévés palettára. A Bosszú vagy szerelem azonban nem csak látványsorozat, és a részről részre egyre inkább szövevényessé, drámaibbá váló történetnek a magyar szinkron ad igazi mélységet és erőt. Arina Karenina írása.

Makranczi Zalán immáron harmadszor kölcsönzi a hangját Kivanc Tatlitugnak, akit lassan mással már el sem tudnánk képzelni. Az első részek alapján ebben a sorozatban nem várhatunk tőle olyan mély, drámai alakítást, mint a Kuzey Güneyben, sokkal inkább a Tiltott szerelem vicces és könnyed karakterére emlékeztet Cesur figurája. Mindenesetre Zalán játéka a megszokott magas színvonalat hozza.

Tuba Büyüküstün a harmadik szinkronhangját kapta meg, a Bosszú vagy szerelemben Sipos Eszter Anna alakítja. Mindhárom sorozata a TV2 Csoport csatornáihoz köthető, ezért érdekes kérdés, hogy miért nem találtak számára állandóan hangpárt. Talán az lehet az oka, hogy a színésznő egy igazi átváltozó művész, minden szerepében teljesen más külsővel láthatjuk. Ebben a sorozatban tökéletes illik hozzá a magyar színésznő finom, lágy hangszíne, amiben Sühan vagánysága is megvan jócskán.

Tuba bátyjának, Korhannak, Dózsa Zoltán (balra) kölcsönzi a hangját, aki egyszerűen zseniálisan hozza a kicsit ügyefogyott, ám a családjáért bármire hajlandó férfi karakterét. Nagyon széles érzelmi skálát kell megjelenítenie, amivel egy percig sincs gondja, élvezet minden jelenetben hallgatni, amiben szerepel.

Folytatás

Forrás: musorvizio.blog.hu

Karatepe Aslantasi Milli Parki

İznik, a csempék városa – CyberMacs

İznik, ahol még a csészealj is tradicionális porcelán

Iznik (İznik) neve biztosan sokaknak ismerős. Ha még sem, akkor latinul Nicea, görögül Nikaia, vagy az ókori nevei Ancore, Helicore és Antogoneia már biztosan.

Iznik két dolog miatt vált ismerté: Itt volt az első és a második niceai zsinat (pl. a Húsvét pontos időpontját itt határozták meg) és a Törökországban található színes csempék is itt készültek.

Iznik (ne keverjük Izmir-el) egy kellemes kisváros, aminek igencsak hosszúra nyúlik a történelme. Éppen ezért nem csoda, hogy ennyire vastag a városfal.

A város legalább 6500 éves, de mint mindenhol Anatóliában, mindig lehet találni valami még régebbit ha lejebb ásunk a kertben. És természetesen, mint minden régi város, ez is többször elpusztult, leégett, és újra lett építve attól függően, hogy éppen ki melyik irányból (és mivel) közelítette meg. Egyik ilyen újraépítő Nagy Sándor “utódja”, Antigonus volt.

Persze utána még sokan jöttek, hogy a várost kifosszák, vagy csak elfoglalják. Vagy csak beugorjanak oda egy jót enni.

Folytatás >>>

Forrás: isztambul.info – CyberMacs

 

10 ok, amiért a törökök szeretik Tarkant

Érzékeny

Nagy szíve van és hangjával a török életérzést sugározza. Nincsenek gyanús ügyei és rendkívül hiteles. Mindig azt mondja, amit akar.

Lobbanékony

Ő az igazi ellenméreg. Úgy táncol, ahogy akar. Senki nem tud úgy táncolni, mint ő, olyan felszabadultan. Ha elektronikus zene, akkor úgy, ha rock, akkor úgy, ha pop, akkor úgy, és ha török népzene, akkor úgy. Nincsenek határai. Ha a kérdés a zenéhez kapcsolódik, akkor nincs miről beszélni. Tarkan a legbátrabb ember Törökországban.

Magabiztos

Tarkan

Szabad ember. Mielőtt megnéznéd őt, vagy mielőtt elrabolná a szíved, idd csak meg a kávéd, mert nincs szükséged semmi másra, csak hogy őt nézd. Mert ő a színpadon a legjobb és ezt tudja is, semmit nem kell tennie.

Nem tud mit kezdeni a vitával

Nincs egója. Tarkan egy láthatatlan hős – minden önteltségtől, veszekedéstől és vitatkozástól mentes. Nincs problémája a kudarccal. Elfogadja és küzd ellene. Nem kell dalokat írnia, mert a legjobb dalszövegírók maguktól jönnek hozzá.

Tud nevetni magán

A nevetés felszabadítja. Ha azt mondja, „betörök külföldre”, akkor be is fog. Később azonban hazatér. Hitelt ad barátainak, ha szükséges. Tud nevetni saját magán és modorosságán.

Törékeny

Meghív, de nagyon törékeny. Nagyon szereti az embereket, de amikor megbántják, eltűnik a kíváncsi szemek elől, mert igazi zenész és művész. Akkor tér vissza, amikor összeszedte magát. És ez valóban teljes visszatérés. Sosem okoz csalódást.

Vicces

Ne idegesítsük fel, de nevettessük meg.

Cuki

Kellemes ember. Az igazi Tarkan-rajongók a „Kuzu kuzu” című számára táncolnak, amikor mérgesek.

Lelkiismeretes

Ha visszaemlékezünk arra, amikor sok zenész nem tudta, mit csináljon a Gezi parkbéli események idején, ő nem tétovázott: azonnal odament. Valentin napon YouTube csatornáján csókokat küldött rajongóinak és azt mondta: „Veletek vagyok!”

Ő mindenki Tarkanja

Nyitott ember. Akár három generáció is hallgathatja egyszerre. Mindenki ott lehet koncertjein: az anyukád, apukád, gyerekeid, rokonaid és barátaid.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

Kiderült, melyik premier török széria lesz látható nemsokára a TV2-n

Ahogy arról nemrég írtunk, március 5-én hazánkban is elérkezik befejező epizódjához a Bosszú vagy szerelem. A TV2-n hétköznap délutánonként még jelenleg is látható sorozat váltásaként egy idehaza eddig még nem vetített török szériát tűz műsorára a csatorna.

Március 6-án, 16.50-kor indul a TV2-n a Feriha, amely a világ számos országában sikerrel debütált már. A történet főhőse Feriha, egy fiatal, ambiciózus, de szegény családból származó lány, akinek sikerül bejutnia az egyetemre. Az iskolában azonban gazdagnak adja ki magát, és mikor egymásba szeretnek egy valóban gazdag fiúval, Feriha beleragad saját, hazugságokból szőtt hálójába.

A Feriha (Adini Feriha Koydum) főbb szereplőit már itthon is ismert török színészek alakítják. A címszereplőt Hazal Kaya (Tiltott szerelem), édesanyját Vahide Percin (Szulejmán), édesapját Metin Cekmez (Seherezádé, Egy ellopott élet), míg szerelmét Cagatay Ulusoy formálja meg.

Forrás: musorvizio.blog.hu

Mersini macskapark

Törökország déli részén, Mersinben különleges parkot hoztak létre a város kóbor macskái számára, ahol játszani és aludni is tudnak.

Elsőként Törökország földközi-tengeri régiójában, Mersinben nyílt meg a „Meow Park” nevű játszótér kifejezetten macskák számára. Úgy alakították ki, hogy más állatok, így különösen a kutyák ne tudjanak bejutni.

A macskaparkot egy olyan területen építették fel, amely jelenleg üresen áll. Korábban egy ókori színház állt itt és a tengerparton helyezkedik el. A macskák itt mindent megtalálnak, amire szükségük lehet: kis házakat, ahol alhatnak, étel és vízadagolókat, melyeket napelemek segítségével világítanak meg éjszaka és egy nagy füves részt. A helyi hatóságok biztonsági kamerákat is felszereltek a park környékén, hogy megakadályozzák, hogy kutyás vagy más támadás érje a macskákat. Fém kerítéssel kerítették be a parkot, így egyéb állatok és az emberek sem tudnak bemenni, valamint olyan kis ajtókat szereltek fel, amelyeken csak a macskák férnek be.

A kamerák elhelyezésével a városi önkormányzat azt is nyomon tudja követni, hogy melyik állat beteg vagy sérült. Biztonsági őr is dolgozik a macskaparkban és állatorvos ellenőrzi az itt lévő macskákat naponta. A beteg állatokat a közeli állatkórházba szállítják, ha szükséges.

A park célja, hogy a macskák és az emberek – különösen a gyerekek – jobban megismerjék egymást. „Ez egy szép kezdeményezés. A kóbor macskák sosem éheznek majd és vigyáznak rájuk. Különösen jó hely ez számukra a téli hidegben” – mondta egy állatbarát, Serap Ömür, aki a parkba látogatott, és reméli, hogy az 1,7 millió lakosú város több pontján hoznak majd létre ilyen parkokat.

Egy másik látogató pedig abban bízik, hogy más városok önkormányzatai is „lemásolják” ezt a projektet. „A parkban minden megvan, de ami a legfontosabb, hogy biztonsági kamerákat is felszereltek, így az emberek nem tudják az állatokat bántani” – mondja. Az állatok jogaival foglalkozó aktivisták aggodalmukat fejezték ki a kutyák és macskák elleni támadások miatt és arra szólították fel a hatóságokat, hogy pénzbírság helyett zárják börtönbe az állatkínzókat.

A „Meow Park” az első különleges park, amit kifejezetten macskák számára hoztak létre. Törökország-szerte az önkormányzatok több helyen is építettek már ehhez hasonló létesítményeket az állatoknak és az állatbarátoknak. Bursában például néhány évvel ezelőtt egy kutyaparkot hoztak létre, ahol a kutyák játszhatnak.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

16,474FansLike
639FollowersFollow