Emberek milliói figyelték meghatódva, amikor a kis koreai lány és a koreai háborúban harcoló török katona 60 év után újra találkoztak. A most 72 éves asszony, az árva lány, még mindig a törökök kedvence.

Egy háború sújtotta országban egy ötéves kislány fázósan húzódott össze, szemében félelem tükröződött. Mindez 1950 telén történt, amikor a hőmérséklet -35˚ C alá süllyedt. A lány rongyos ruhában volt és szívet tépően zokogott. Rövid kis élete legsötétebb órájában találkozott egy fiatal török katonával, aki szárnyai alá vette őt, miután kiderítette, hogy családját megölték.

Bár a háborús övezet és a katonai parancsnokság, ahol több ezer katona élt, nem volt a legmegfelelőbb hely egy kislány felneveléséhez, Süleyman mindent megtett azért, hogy a lány otthon érezze magát és az apja tudjon lenni. Ayla, a kis koreai lány, és a török katona már 60 éve messze kerültek egymástól.

A Koreai háború

1950-1953 között a Koreai-félsziget történelmének leghalálosabb időszakát élte. A háború 1950. június 25-én tört ki azzal, hogy az Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mintegy 75 000 katonája átlépte a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) határát és nem sokkal később a félsziget a hidegháború színterévé változott.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete felhívást intézett tagállamaihoz, katonai segítségnyújtásra Dél-Korea számára. Az Amerikai Egyesült Államok után Törökország volt a második ország, amely jelentkezett.

A török hadsereg gyalogsági dandárja Dél-Korea segítségére sietett az ország megvédésében. A 25 éves Süleyman őrmester is jelentkezett önkéntesnek, de ekkor még nem sejtette, hogy ez a küldetés gyökeresen megváltoztatja az életét.

Amikor a sors közbeavatkozik

Azon a sorsdöntő napon, amikor Süleyman élete teljesen megváltozott, csapatuk épp egy éjszakai halálos csatán volt túl. Amikor a harc tüze lecsendesedett, a török katonák mozgást vettek észre a mögöttük lévő bokrokban. Arra gondoltak, hogy az ellenség lopózott mögéjük, ezért csőre töltött fegyvereiket a bokrok felé irányították, de csak Süleyman volt elég bátor ahhoz, hogy közel menjen, és szembenézzen az ellenséggel. Valóban lapult valaki a bokrok között, de az nem az ellenség volt. Egy rémült és keservesen síró lányka volt ott. Süleyman felvette őt és magához szorította, ezzel jelezve számára, hogy biztonságban van. Nem tudták ki ez a lány, hol lakik, hol van a családja. Süleyman nem akarta magára hagyni; nem volt más választása, mint magával vinni. A török katonák felkarolták a lányt, vigyáztak rá és ruhát is szereztek neki. Ő volt a török katonák öröme és kabalája. Nem csak Süleyman volt az apja, hanem az egész katonai tábor a családja lett. Hamarosan Süleyman „Ayla”-nak nevezte el, mert az arca a telihold fényében ragyogott, amikor megtalálta.

Ayla okos lány volt, rövid idő alatt megtanult törökül és még fordított is a katonáknak. Másfél év alatt Ayla és Süleyman elválaszthatatlanok lettek egymástól, azonban minden tündérmese véget ér egyszer.

A szívszorító búcsú

Amikor elérkezett az idő, hogy a törökök elhagyják Koreát és hazatérjenek, Süleyman haza akarta vinni magával Aylát, de ez lehetetlen volt. Mindkettőjüknek potyogtak a könnyei, amikor elbúcsúztak egymástól. Ugyanaz a háború, amely összehozta, szét is választotta őket. Süleyman visszament Törökországba, Ayla pedig egy árvaházba került, az Ankara iskolába, amelyet a török kormány építtetett a koreai árva gyerekek taníttatására.

Süleyman évekig gondolt Aylára. Amikor Dél-Korea mentőcsapatokat küldött az 1999-ben Törökországban, Gölcüknél bekövetkezett földrengéshez, a férfi azt remélte, hogy Ayla is elmegy, és majd megkeresi őt. Amikor a török labdarúgó válogatott a világbajnokságon Dél-Koreában játszott 2002-ben, Süleyman a tévé előtt ült és a nézők között kereste a lányt, de nem találta meg.

A Koreai háború 60. évfordulóján ünnepséget tartottak, amin a 85 éves Süleyman Dilbirliği őrmester is részt vett. Az ünnepségen az őrmester elmesélte történetét társainak és a török, valamint a koreai hivatalos szerveknek is. Amikor meghallotta a történetet egy dél-koreai újságíró, nyomozni kezdett és még a kormányzati archívumokat is igénybe vette. Sajnos az Ankara iskola dokumentumai megsemmisültek, amikor az épületet lebontották és helyén egy parkot létesítettek. Még a koreai tévé is kereste az árvákat, akik az Ankara iskolában végeztek, de nem jutottak eredményre.

Az egymásra találás

Amikor úgy tűnt, minden próbálkozás hiábavaló, egy ember jelentkezett, hogy a nővére tartotta a kapcsolatot Aylával évekkel azután is, hogy befejezték az iskolát, és Ayla rendes neve Kim Eunja volt. Amikor a nő ellátogatott a 65 éves Kim otthonába, a régi fotók láttán Ayla emlékei a felszínre törtek. Könnyek közt mesélte, hogy Süleyman volt az ő hőse.

Miután megtalálták Aylát, a koreai kormány meghívta Süleymant, hogy találkozhassanak, és végül 2010-ben az egymástól rég elszakadt apa és lánya az Ankara iskola előtt újra találkozhatott, azon a helyen, ahol az őrmester a kislányt hagyta közel 60 évvel azelőtt.

Gyakran írtak egymásnak az elkövetkező években, és Ayla apjának nevezte leveleiben az őrmestert, feleségét pedig anyjának.

2017-ben török filmesek Ayla és a török őrmester, Süleyman szívmelengető történetét meg is filmesítették „Ayla: a háború lánya” címmel. A filmet még Oscar-díjra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Bár a film végül nem kapott díjat, a kis koreai lány és a török őrmester történetét milliók ismerték meg a világszerte.

A film népszerűsítése során Ayla és Süleyman találkoztak néhányszor. Sajnos az utolsó találkozásukra már az egyik isztambuli kórházban került sor, ahol a török veteránt légzési elégtelenséggel kezelték. Kim könnyekben tört ki, amikor meglátta a kórházi ágyon az embert, akit „apjának” tartott. A 91 éves Süleyman és a 71 éves Ayla ekkor találkoztak utoljára. Süleyman 2017. december 7-én hunyt el a Haydarpaşa Numune Kutató- és Gyakorlókórházban többszervi elégtelenség következtében.

A nemzet üdvöskéje

Bár Ayla elvesztette nevelőapját, de a kapcsolatot Törökországgal és a törökökkel nem, Törökország részévé vált.

2018. május 3-án a török elnök, Recep Tayyip Erdoǧan is találkozott vele, amikor hivatalos látogatáson járt Dél-Koreában.

Ayla – Eunja Kim – jelenleg Koreában él gyermekivel és unokáival.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo