Hinni sem akarom, hogy nincsenek hátulról világítva a pannók a pécsi Múzeum Galériában, mert a lángoló vörösek és a fagyos jégkékek között játszó kompozíciók sajátos technikával készültek.

Világhírű török képzőművész érkezett Pécsre az Isztambulban élő Ahmet Güneştekin (1966) szemé­lyében. Victor Vasarely nyomát követi, az ő op-art eszközei kelnek új életre a képein, de mindezt átitatja Ahmet lelke, vére, kultúrája. Ő ugyanis Mezopotámia, az ősi folyami mítoszok, legendák földjének szülötte, magában hordja népe, a kurdok tragikus történetét is. Sokoldalú alkotó, szobrai Kütahyában, Pécs török testvérvárosában készültek. A Debrecen méretű városka ősi porcelángyárában ritkán látott halálfejes figurák, Bosch szörnyeire emlékeztető kerámia-lények kerültek ki az égetőkemecéből, megvalósítva a művész álmait.

Ahmet Güneştekin teljes falat beborító, hatalmas méretű festményei aprólékosan precízek, szinte bevonják terükbe a nézőt. Ezek a Vasarely-újrafelfedezések szenvedélyesen tem­pera­men­tu­mosak. Az együtt szereplő művek – festmények, szőnyegek, videók és kerámiák – beszélgetnek egymással. Élet és újjászületés, a kettő közötti állapot egyfajta álom – melyben megjelennek szörnyek is –, de érezhetőek a bolygóközi terek is, hogy végül mindenek felett uralkodjon az élet.

A Válasz és folytatás címmel rendezett, gyűjteményes tárlat a Janus Pannonius Múzeum (JPM) három helyszínén, a Múzeum Galériában, a Vasarely Képtárban és a Zsolnay Múzeumban tekinthető meg.

Többször említette, hogy Victor Vasarely stílusa, munkássága komoly inspirációt jelentett önnek. Mi fogta meg az op-art atyja művészetében?

A színek és azok használata! Vasarely képes volt úgy megörökíteni a színeket, ahogy azok a természetben is léteznek. Ez nagyon könnyen rokonítható az én szemléletemmel. Én is az op-art irányzat követője vagyok. Ugyanúgy használok többféle felületet és eszközt, és keresem az új lehetőségeket. S hogy még egy párhuzamot említsek: ami a családi hátteret illeti, én is komoly hátrányokkal indultam az életben, épp úgy, mint Vasarely.

A kiállításon láthatunk olajképeket, kerámiákat, de még szőnyegeket is. Először a témát választja ki, és ahhoz rendel anyagot, vagy éppen fordítva?

Nincs megszilárdult eljárásom vagy módszerem. Akad, hogy az ötlet születik meg először, s ahhoz társítom a felületet, az anyagot, máskor meg épp az anyag indít el bennem egy új gondolatot. Természetesen előfordul, hogy egy témát több anyag, felület használatával dolgozok fel, hiszen így a kifejezési eszközök lehetősége is tágabb.

Hogyan tekint a Janus Pannonius Múzeummal közös munkára? Elégedett a végeredménnyel, a kiállítással?

Tökéletesen megvalósultak az elképzéseim. Elismeréssel tartozom a tárlat két kurátorának, barátaimnak, Kemal Orta és Sárkány József művészettörténészeknek. A pécsi kiállítás eddigi alkotói pályafutásom legjelentősebb állomása.

A Múzeum Galériában állították ki több monumentális művét. Kérem, avasson be az alkotási folyamatba: mennyi idő alatt és milyen módszerrel készül el egy ilyen olajkép? Múzsa ihleti meg vagy inkább a határidő?

Az alkotás folyamata egyértelműen összefügg a kreativitással. A létrehozandó műtárgy anyaga és a mérete nem jelent számomra korlátot. Ennél sokkal fontosabb az a folyamat, amely az ötlettől elvezet a megvalósulásig, tehát ahogy a gondolatot a műbe transzformálom. Annak ellenére, hogy a műveim nagyon pontosan megtervezettnek tűnnek, soha nincs előre leírt tervem az alkotáshoz.

Közismert, hogy ön egy ideig az isztambuli Mimar Sinan egyetem hallgatója volt, később azonban autodidakta művészként képezte tovább magát. Miért döntött így? Ennyire vágyott a szabadságra?

Ötéves korom óta festek. A családom arra ösztönzött, hogy végezzem el az egyetemet, mert ez később fontos lesz a karrierépítésben. Az egyetemen azonban gyorsan felismertem, hogy nem nekem való. Nem szerettem a szabályokat, a kötöttségeket, emellett úgy éreztem, a felsőoktatás korlátozza a művészi érzést és szabadságot, holott a művészetnek szabadnak kell lennie. Dalí, Gauguin, Van Gogh, Picasso szintén nem végzett egyetemet. De említhetnénk Vasarelyt is, aki szabadiskolában tanult, majd a Bortnyik Sándor-féle Műhelyben folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat. Később erre ő úgy emlékezett, hogy a párizsi emigráció éveiben ez a képzés mentette meg az életét, mert abban az időszakban sem munkája, sem pénze nem volt. Ráadásul ezek a tanulmányok indították el a művészi pályán.

Magyarországon sokaknak van saját elképzelésük, képük Törökországról és Isztambulról. Milyen ma művészként ott élni, alkotni?

Folytatás

Forrás: olvassbele.com