İzmitben nőtt fel. Első színművészeti fellépései már az általános iskolában megtörténtek. A tengerészetnél szolgált tizedesként, de művészeti tevékenységét is folytatta leszereléséig felettesei engedélyével. Népszínházakban lépett fel, majd Burhan Tepsi fedezte őt fel. Első általunk is ismert szerepét a Ses Tiyatrosu nevű színházban játszotta.

Mozis karrierje 1942-ben az Utcalány (Sürtük) című filmmel kezdődött. Bár színházi fellépései továbbra is voltak, 1942-1988 között azonban több, mint 500 filmet forgatott. Kedvesen szigorú és atyáskodó stílusa annyira híres lett, hogy a török népnyelv az ilyen típusú férfiakat úgy írja le: „olyan, mint Hulusi Kentmen”.  Karakterszerepei: apa, katonatiszt, kertész, bíró és hasonlók.

Alábbi videórészletben ezt az ún. Tatlı Sert Babası (édes-kemény atya) stílust figyelhetjük meg.

Amatőrként érdekelte a fényképezés és a hegedülés is. 1980-ban egy alkalommal Izmirben egy koncerten lépett fel Hülya Koçyiğit nevében, egy hegedűt ellopva egy paródiát adott elő.

Sadri Alışık színészet iránti szenvedélye kiskorában kezdődött. Míg kortársai labdáztak és papírsárkányt készítettek, ő színműveket hozott létre, melyeket barátainak adott elő. Általános iskolájában – 3. osztályos korában – az iskolai darabban már főszerepet játszott. Gimnazista korában a Cağaloğlu Népszínház társulatához csatlakozott. Majd az iskolát otthagyta és a Szépművészeti Akadémia festőkarára iratkozott be.

1944-ben kezdte mozis pályafutását a Faruk Kenç rendezésében készült Bűn nélküliek (Günahsızlar) című filmjében. 1961–62-ben Ayhan Işık és Belgin Doruk színésztársaival játszott a Kis hölgy (Küçük Hanımefendi) sorozatban. Híres figurái Turist Ömer, egy 1964 és 1973  között futó vígjátéksorozatból, továbbá Ofsayt Osman, mellyel nagyon ismert lett, és rajongókat gyűjtött. Élete során több, mint 200 filmben játszott.

Érdekesség, hogy fia, Kerem Alışık is remek színész, egyik fontos szereplője a színház- és filmművészetnek ma Törökországban. A magyar olvasók is ismerhetik a Végtelem szerelem sorozat Ayhanjaként.

Az Antalya Arany Narancs Filmfesztiválon 1971-ben a legjobb mellékszereplő díját kapta Afacan Küçük című sorozatért, majd 1994-ben a legjobb férfi főszereplő díját a Yengeç Sepeti című filmben nyújtott alakításáért.

Alábbi videórészlet a Viccel kevert (Şaka ile Karışık) című filmből látható. Ebben a híres karakterét Ofsayt Osman nevű férfit játssza, egy olyan emberét, aki mindig leshelyzetben (törökül ofsayt) van, de soha nem rúg gólt.  Már születésekor is csúnyán néznek rá a családi fotón. „Én a sorsommal együtt születtem” – mondja a filmben. Csak egyszer az életben akar gólt rúgni, és gratulációt szeretne.

Ayhan Işık a „Koronázatlan király” nevet kapta török moziszínészként, producerként, rendezőként, forgatókönyvíróként, szinkronszínészként és festőként végzett műészeti tevékenysége alapján.

Családja Szalonikiből költözött Izmirbe a népességcsere során, és egy kétszintes rumeli házban nőtt fel a város történelmi szívében. Elmondása szerint gyermekkora csak rosszalkodással, és annak következményeivel telt. 1953-ban Isztambulban a Szépművészeti Akadémia festőkarán végzett, majd grafikusként dolgozott mozis pályafutása előtt.

Akadémiai barátai mindig azt mondták neki, hogy Clark Gable-re – a hollywoodi sztárra – hasonít, és addig unszolták, míg 1951-ben benevezett a Yıldız Dergisi és az İstanbul Film színészversenyére, melyet meg is nyert. Már abban az évben elkészítette első filmjét, és harmadik filmjével, A törvény nevében (Kanun Namına) cíművel már hírnevet is szerzett.

1959-ben Hollywoodba látogatott, egyrészt szerencsét próbálni, másrészt filmkészítést tanulni, mely Törökországba történő visszatérése után meg is hozta gyümölcsét, mert óriási közönségsikert hozó filmek sorát gyártotta A kis hölgy (Küçük Hanım) címen.

A 70-es években csatlakozott ahhoz a divathoz, hogy énekelni tanuljon, tanáraként Münir Nurettin Selçukot választotta. 45 kislemeze készült, melyeken klasszikus török dalokat ad elő.

Közel 200 filmben szerepelt, majd később már nemcsak játszott ezekben, hanem írta, és rendezte is a filmeket, például 1976-ban a Szervezet (Örgüt) címűt.

Sokan a legnagyobb török filmszínésznek tartják, a kezdetektől fogva mindig főszerepet játszott. Számtalan alkalommal díjazták a legsikeresebb férfiszínész díjával.

A videóban több jelenetet vágtak össze, mely híres tekintetét mutatja be, és azt, hogy egy cigarettával milyen hatásokat ért el a vásznon. A youtube-on számtalan filmjét teljes terjedelemben is meg lehet nézni.

Ekrem Bora 1953-ban a Yıldız Dergisi által meghirdetett moziszínész-versenyen első helyezett lett. Ekkor kezdte meg katonai szolgálatát, és csak leszerelése után, két évvel később készítette el első filmjét Alın Yazısı címen. Ezután további két filmben szerepelt, majd két évre felfüggesztette ezt a munkáját.

1966-ban az Antalya Arany Narancs Filmfesztiválon a legjobb férfi szereplő díját kapta az Utcalány (Sürtük) című filmbeli alakításáért, majd 1991-ben újabb díjat kapott a Hideg volt, és az eső szitált (Soğuktu ve Yağmur Çiseliyordu) című filmért. Utolsó munkáiként a Gümüş és a Makber című két sorozatban szerepelt.

Alábbi videóban Selda Alkor színésznővel játszik egy hatásos jelenetben.

Cüneyt Arkın Eskişehirben született és nőtt fel. 1961-ben orvosi diplomát szerzett az Isztambul Egyetemen. Katonaévei során egy filmforgatáson vett részt, ahol a rendező Halit Refiğ felfigyelt rá. Azonban még ezután is polgári foglalkozásához tért vissza.

1963-ban az Artist magazin versenyén első helyezést ért el, és felfedezője – Halit Refiğ – ajánlásával kezdett filmeket készíteni. Két éven belül nem kevesebb, mint 30 filmben kapott szerepet.

1964-ben készült Gurbet Kuşları filmbeli verekedési jelenete egy kitörési pont volt az életében. Ugyan egy ideig még romantikus filmeket is készített, azonban már inkább az akciófilmek felé fordult. Egy cirkusznál tanult akrobatikát, és az ott tanultaknak hasznát vette a Malkoçoğlu és Battalgazi karakterek megformálása során is. Ezt követően filmek sorát készítették a két sikeres figura főszereplésével, mellyel a török mozikban még nem látott filmek kerültek vászonra.

Később megtanult professzionálisan lovagolni és karatézni is, így a legkeresettebb színész lett a műfajban. Arkın sorban készítette a westernkomédiákat, kalandfilmeket, de emellett szerepelt romantikus filmekben, sőt társadalmi drámákban is.

Az 1982-es A világot megmentő ember (Dünyayı Kurtaran Adam) című filmje kultfilmmé vált. Filmográfiáját áttekinteni is komoly feladat: közel 400 filmben szerepelt.

Ekkora életművet nem is lehetne jobban bemutatni, mint ezzel a 25. Adana Filmfesztiválra – a művész életműdíjának átadása alkalmából – készített rövidfilmmel. (Cikkünk írása előtt pár nappal kapta meg 2018. szeptemberében.)

Ediz Hun Isztambulban született. Érdekesség, hogy édesanyja magyar származású. Vajon innen a Hun vezetéknév? Németországban tanult fogorvosnak. Tanulmányainak utolsó évében nyári szünetre érkezett haza, amikor részt vett a Ses magazin versenyén, melyet megnyert.

1963-ban első, a Fiatal lányok (Genç Kızlar) című filmjében máris főszerepet játszott olyan híres partnerekkel mint Hülya Koçyiğit és Türkan Şoray. Hamarosan a legjobban keresett fiatal sztár lett. 12 év alatt 130 filmben kapott szerepet.

Egy idő után elbúcsúzott a török mozitól, és 1976-ban családjával Norvégiába költözött, ahol biológia szakon egyetemi tanulmányokat folytatott, majd hazatérve kereskedelmi munkába fogott. Később egyetemen tanított, sőt parlamenti képviselőként is dolgozott. Időnként azonban visszatér a színészethez. 1985-ben TV képernyőn szerepelt az Acımak című sorozat főszerepében. 2018. januárjában pedig újra képernyőre került az Arif V 2016 című filmben.

Şener Şen édesapja, Ali Şen is híres filmszínész volt. Karrierjét színházi színészként kezdte, majd a mozivásznon is egyre többször felbukkant. 1975-ben a Hababam Sınıfı című filmben játszotta el először Badi Ekrem karakterét. Partnerével, Kemal Sunallal együtt nyújtott alakítása fordulópontot jelentett életében, ettől kezdve a kettős egyre többször készített közös filmet.

Şener Şen 1984-ig számtalan mellékszerepet játszott. A megszokott alakításai bár sikert hoztak számára, de az, hogy csakis vidékies, szélhámos, tisztességtelen karaktereket játszott komikus szerepben, hátrányt is jelentett, mert nehezen tört ki ebből a keretből. „Nem játszom olyan filmben, amit ők kérnek tőlem, ha főszerepet vállalok, az olyan film lesz, amilyet én szeretnék” – mondta és ezt követően játszotta el a Başar Sabuncu rendezésében készült, Tiszteletreméltó (Namuslu) című film főszerepét. A filmben egy olyan férfi szerepét játssza el, aki teljesen tisztességes marad egy tisztességtelen környezetben is. Mégis egy nap sikkasztással vádolják meg. Şener Şen – alakításával – a filmet abban az évben a legjobbak közé emelte, illetve új utat nyitott a színész karrierjének.

1996-ban forgatott Bandita (Eşkıya) című filmje akkora közönségsiker lett, hogy megdöntötte a török filmvilág rekordját, és 2,5 millió nézőt vonzott a mozikba.

A videóban több filmjéből láthatunk jeleneteket.

Kemal Sunal az a komikus filmszínész, akit a 70-es évektől a mai napig mindenki ismer, és mindenki szeret. Gyerekek és felnőttek egyformán nevetnek filmjein évtizedek óta. Elévülhetetlen.

Érdekes módon minden forrás azt írja, hogy mennyire visszahúzódó, szégyenlős gyermek volt. Már gimnáziumba járt, mikor kezdett nyitottabb lenni, és attól kezdve kezdte élni gyermekkorát. Színészet iránti érdeklődését is a gimnáziumban fedezte fel filozófia tanára, Belkıs asszony. Ő mutatta be – bár édesapja ellenezte ezt – színházi szakembereknek. Első színpadra lépésekor a közönséget annak ellenére megnevettette, hogy egyetlen szót sem szólt. 1966–1973 között színházban lépett fel.

Mozis karrierje 1973-ben kezdődött az Édes nyelvem (Tatlı Dillim) című filmjével.  Ettől kezdve egymás után készítette filmjeit, és Kemal Sunal a török mozik egyik legnagyobb komikusa lett. Óriási ismertségre tett szert, mely anyagi sikert is hozott számára. Ez új világot jelentett neki a színházi évek nélkülözései után. A filmekben gyakran erkölcsös, szerencsés, a nép hőse karakterét játszotta.

1977-ben megnyerte az Antalya Arany Narancs Filmfesztiválon a legjobb férfi színész díját a Gondnokok királya (Kapıcılar Kralı) című filmjével.

Összesen 82 filmet készített életében. Éppen egy újabb film forgatására utazott repülővel, amikor a gép felszállását megelőzően szívrohamot kapott, és így sajnos fiatalon elhunyt.

A videóban leghíresebb karakterét – Şabant – ismerhetjük meg egy filmrészlet erejéig.

Kadir İnanır nagy családban, 14 testvérével együtt nőtt fel. Már iskolás korában megmutatkozott tehetsége a bemutatókon. A Marmara Egyetem Rádió- és Televízió Szakán diplomázott.

1967-ben a Ses magazin moziszínész versenyén a döntőig jutott, majd egy év múlva a Saklambaç magazin fotó-regény művész versenyét megnyerte. Így egy ideig fotó-regények szereplője volt.

1968-ban a Hét lépéssel később (Yedi Adım Sonra) című filmben szerepelt először egy kis szerepben. Főszerepet először 1970-ben játszott a Fekete szeműm (Kara Gözlüm) című filmben Türkan Şoray mellett, akivel még több filmet készített a későbbiekben és ezzel a férfi filmcsillagok sorába lépett.

Összesen 182 mozifilmet készített és 7 TV sorozatban szerepelt. Három alkalommal is megkapta különböző fesztiválokon a legjobb férfi színész díját.

24 év kihagyás után 2003-ban Türkan Şoray színésznővel újra együtt készítettek filmet Az elküldetlen levelek (Gönderilmemiş Mektuplar) címen, mely közönségsiker lett. 2005-ben pedig Fatma Girikkel forgatott filmet A Mozi egy csoda (Sinema Bir Mucizedir) címen.

A videóban egy részletet láthatunk – a két nagyszerű színész jelenetével – a Gönderilmemiş Mektuplar című filmből.

Erdem Éva – Türkinfo