E sorok írásakor már javában folynak a harcok az Eufrátesz jobb oldalán a kurd SDF ellenőrzése alatt lévő Manbics és a Szíriai Nemzeti Hadsereg között, illetve megindultak a török határ közelében a török hadsereg támadásai is. Úgy tűnik elérkezett az idő, hogy Törökország megvalósítsa a határai védelme érdekében a több tíz kilométeres pufferzóna létrehozását – ehhez viszont az Egyesült Államoknak is lesz néhány szava

Az Aszad-rezsim a török határ melletti Idlibből induló offenzíva nyomására tíz nap alatt összeomlott. Az ország hatalmi viszonyai átrendeződtek, rengeteg kérdőjelet vetve fel, s fejtörés elé állítva a régió számos hatalmát, így Törökországot is. Különösen annak fényében, hogy Ankara nélkül erre a változásra sor sem kerülhetett volna. A damaszkuszi rezsimet megdöntő legfontosabb csoport, a Hayat Tahrir al-Sam sikerében Törökországnak kulcsfontosságú szerepe volt. Nem a mostani offenzíva idején nyújtott segítsége miatt – török csapatok (hivatalosan biztosan) nem vettek részt a november végén induló támadásban, noha az akcióra minden bizonnyal Ankara (hallgatólagos) jóváhagyásával került sor.

Törökország eredetleg nem a HTS-t szerette

Törökország az előző években, különösen a 2017 elejétől induló ún. asztanai folyamat révén a szíriai Aszad-ellenes csoportok részére de facto egy menedéket épített ki a Hatay-jal határos Idlib tartományban. Az asztanai folyamat során az ország különböző részén lévő ellenállási gócok jelentős részét orosz és iráni támogatással a kormányerőknek sikerült felmorzsolni, amit részben úgy értek el, hogy a fegyveresek egy része Idlib tartományba vonulhatott vissza.

Ez a terület Ankara felügyelete alá került eredetileg 2017 végén ellenőrzési pontok felállításával. A török hadsereg alakulatai megjelentek Idlibben, de nem alakult ki valós kontrol.

A következő években a területen belül a különböző „ellenzékinek” nevezett radikális csoportok közül az al-Kaida egyik permutációjaként a Hayat Tahrir al-Sam (HTS) emelkedett ki győztesen.

A HTS számos dzsihadista csoport felszámolásával vagy épp integrációjával, a hatalma stabilizálása után megpróbált a saját kormányzóképességét erősítve egy, az Iszlám Államhoz képest mérsékeltebb és élhetőbb környezetet teremteni Ankara kényszerű oltalmát élvezve.

Törökország ugyanis eredetileg nem a HTS mellett tette le a voksát: 2018-ban a Nemzeti Felszabadítási Front néven egy hozzá lojális erőt szervezett, amely azonban a HTS-sel szemben végzetes vereséget szenvedett, s 2019 elejére kiszorult Idlibből.

Így Ankara a közvetlen ellenőrzés alatt kénytelen volt kompromisszumot kötni a HTS-sel: a lehetséges menekültválság elkerülése érdekében (Idlib saját lakosságán kívül több millió belső menekültnek lett otthona) megkapta a lehetőséget a túlélésre.

Folytatás

Forrás: balk.hu