Véget ért a 2024-es magyar-török kulturális évad, lássuk, milyen könyvtermést hozott magával a két ország kulturális kölcsönhatásai megerősítésének szentelt év a magyar fordításirodalom területén. Jóllehet a szeptember végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon – szemben az előzetes várakozásokkal – egyetlen jelentős török íróval sem lehetett találkozni, az idei évben mégiscsak nyolc könyvfordítás jelent meg, ebből hat felnőtt szépirodalmi mű fordítása, ami egyértelműen pozitív tendenciának tekinthető. Külön öröm, hogy a magas irodalom és a szórakoztató irodalom körébe tartozó fordításkötetek nagyjából azonos arányban képviseltetik magukat.

Irodalmi szempontból az évadot a tavaszi PesText fesztiválra meghívott Oya Baydar írónő „Az elveszett szó” (Napkút Kiadó, ford. Schmidt Szonja) című regénye indította. A dedikálással egybekötött eseményen bemutatott könyv már a második magyarul megjelenő műve, 2012-ben debütált magyarul a „Macskakaparás” (Libri Kiadó, ford. Tasnádi Edit) című regényével.                   Az egykori elkötelezett kommunistából szkeptikus értelmiségivé fejlődött Baydar afféle rétegíró, művei elsősorban a török társadalom belső dinamikái iránt érdeklődő olvasók számára lehetnek igazán izgalmasak.

Őt követte a kortárs török irodalomban sajátosan egyéni hangot képviselő trabzoni születésű Selahattin Yusuf „Nincs hazatérés” (Napkút Kiadó, ford. Pál Laura) című autofikciós regénye, melyet szeptember végén egy író-olvasó találkozó keretében mutatott be a szerző a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézetben. Yusuf regénye a Trabzon környéki hegyi tanyákon játszódik, s időben visszarepíti az olvasót a Kenan Evren puccsista tábornok nevével fémjelzett ’80-as évekbe.

A Pamuk-rajongók idén sem maradtak újabb fordítás nélkül, 2024-ben a Nobel-díjas regényírótól „A naiv és szentimentális regényíró” című esszékötet (Helikon Kiadó, ford. Tasnádi Edit) látott napvilágot magyarul. Az írónak az irodalomról és művészetről való elvont fejtegetéseit egybegyűjtő kis kötet főként a Pamuk-életmű lelkes követőinek az érdeklődésére tarthat számot.

A 2024-es év – magyarul olvasható – török irodalmi termését gazdagítja még Elif Shafak „Muskátli” című ifjúsági regénye (Európa Kiadó, ford. Nagy Marietta, Sipos Kata), valamint İclal Aydın „A három nővér” (Maya Média, Fót, ford. Nagy Marietta, Sipos Kata) címmel megjelent romantikus regénye is, melyből a közelmúltban készült nagy sikerű török sorozatot idén nálunk is vetítették magyarul.

Az idei török könyves listát teljessé tevő három őszi könyvmegjelenést külön szeretném kiemelni, ezek a regények ugyanis igazi bekuckózós olvasmányok lehetnek a hosszú téli estékre. Burhan Sönmez „Kő és árnyék” (Jelenkor Kiadó, ford. Nemes Krisztián), Defne Suman „Seherezádé csöndje” (Park Kiadó, ford. Pál Laura) és Halide Edip Adıvar „Az árnyjátékos lánya” (Gondolat Kiadó, ford. Schmidt Szonja) három eltérő stílusú, a török történelem és kultúra különböző vidékeire elkalauzoló izgalmas, maradandó olvasmányélményt nyújtó regény. Mindhárom könyvet – jellegzetesen török módra – mélyen áthatja a történelem, a politika és a szerelem.

„Avdo azon töprengett, milyen sírkövet faragjon a hét nevet viselő halottnak, akit ma földeltek el.” – Ezzel a mondattal indul a kurd származású Burhan Sönmez „Kő és árnyék” című különleges hangulatú műve. Az író nálunk a nagy sikerű „Isztambul, Isztambul” című regényével debütált 2017-ben. Most, jó hét év után újabb regénye olvasható végre magyarul.                A sírkőfaragó mester fordulatos életének – az idősíkok gyakori váltogatásán keresztül történő – bemutatásával a török társadalom roppant sokszínű, bonyolult, drámai eseményekben bővelkedő múltja és jelene tárul fel az olvasó előtt. Aki szereti Sönmez áradó sodrású, lírai mondatainak hangulatát, ezt a regényét is örömmel fogja olvasni. Még akkor is, ha a „Kő és árnyék” a sajátos időkezelése okán a szokásosnál jobban próbára teszi az olvasó figyelmét. 

„Születésem arra az édes narancsszínű estére esik, melyen Avinaş Pillai Izmirbe érkezett.” – Így kezdődik Defne Suman első magyarul megjelent történelmi regénye, a „Seherezádé csöndje.” A századfordulós, régi kozmopolita Szmirnában játszódó történet egy gyönyörűen megkomponált elégia egy örökre tovatűnt, a maga egyediségében megismételhetetlen városhoz, életérzéshez. Három nő, akiknek a szenvedélyes szerelmekkel átszőtt, drámaian egybefonódó sorsának rejtélyét csak a Brit Birodalomnak dolgozó indiai-angol kém, Avinaş Pillai tudja egy váratlan szerencse folytán kibogozni. Ám mire megoldódik a talány, már régen széthullott minden szerelem, menthetetlenül elsüllyedt a régi világuk, és csak a néma Seherezádé van életben.

„Ez a keskeny, félreeső utcácska a neki otthont adó negyedről kapta a nevét: Legyes szatócs utca.” Halide Edip Adıvar, a török irodalom nagyasszonya, a törökországi feminizmus prominens alakja immár magyarul is olvasható; nálunk „Az árnyjátékos lánya” címmel megjelent regénye az egyik legismertebb műve hazájában. Adıvar ma már klasszikusnak számító, kissé ódon hangulatú, de vibrálóan izgalmas meseszövésű műve 1936-ban jelent meg először törökül.  A keleties életstílusú negyed tipikus figuráit felvonultató regény a II. Abdul-Hamid szultán zsarnoki uralmának idején, az Oszmán Birodalom végnapjaiban játszódik a Legyes szatócs utca után elnevezett isztambuli kerületben.

A remek ízléssel megtervezett borítók jóvoltából mindhárom regény kívül-belül gyönyörű lett. Igazi keleties szellemi csemegék télre.

Jó olvasást!

Pál Laura