Bitlis tartományban járunk, közel a Van-tóhoz. Annyi a látnivaló errefelé, hogy az utazó nem is tudja, merre kanyarodjon, de Güroymak települést és környékét nem szabad kihagyni. Különösen akkor, ha izgalmas és mozgalmas fényképeket szeretnének készíteni.

A környék bemutatását egy kis történelemmel kezdjük. A terület felett a kezdetekben a legősibb civilizációk uralkodtak: a hettita, az urartu, a perzsa és a makedón birodalom után a rómaiak. Később az anatóliai bejek közül is többen sajátjuknak mondhatták, utána következtek az oszmánok, de egy rövid időre orosz kézbe is került, majd véglegesen oszmán, így török felségterület lett. Hosszú történelme során a neve is többször változott. Először úgy hívták: Çukur, majd hosszú ideig a Norşin elnevezést viselte, mely örményül annyit tesz: új falu.  Ahogy növekedett és kisvárosi rangot kapott, ismét átnevezték, ekkor lett Güroymak az elnevezése.

Egy évezredes történelemmel rendelkező település természetesen jónéhány látnivalót megőrzött a múltból.  Az egyik legszebb és legérdekesebb az Erentepe Mezarlığı (temető), ahol 13-14. századi sírköveket találunk. A kövekre vésett motívumokból nem nehéz kitalálni, hogy olyan katonákat fed itt a föld, akik a csatatéren haltak hősi halált.

1 of 4

Szintén egy temetőbe visz az utunk, ha látni szeretnénk a Kalender Baba Kümbeti nevű síremléket. Az építmény a szeldzsuk temetkezési emlékhelyek tipikus példája: kétszintes és a magasabbra két oldalról lépcső vezet. Túl sok részletet nem tudunk róla, mégis érdemes megállni pár percre, mert nagyon szép állapotban van.

Aki kóstolta már, tudja, hogy mennyire finom az a lepénykenyér, amit egy földbe ásott, felforrósított agyagedényben sütnek. A kenyér és az agyagedény – amiben megsütik – neve egyaránt tandır. Ráhalmozva a puhára sült bárányhúst, vagy egyszerűen forró vajjal megkenve fenséges.

Ebből az edényből Güroymakban, nevezetesen Günkırı faluban rengeteget készítenek. A 350 lakóházzal rendelkező, 4.750 lakosságú faluban gyakorlatilag minden nő, főleg a fiatalasszonyok, ezzel foglalkoznak, hogy megteremtsék a család megélhetéséhez szükséges pénzösszeget. Ők készítik elő hozzá az agyagot, ők formázzák, szárítják. Naponta 100 tandır is elkészül a faluban, egy nő heti 2-3 edénnyel lesz készen. Országszerte – Edirnétől Vanig –, sőt külföldre is eladják őket.

Ennyi történelmi és egy kis gasztronómiai bevezető után térjünk át a terület két leghíresebb látványosságához, melyek turistákat és foscsoportokat vonzanak: a termálvíz és a bivalycsorda.

A sáros vízben dagonyázó bivalyokról Afrika jut elsőként az embere eszébe. A látvány itt is hasonló. Egész Bitlis tartományban mintegy 11 ezer bivalyt tartanak úgy, hogy 2010-ben mindössze 800 körüli volt az állomány. Felismerték gazdasági jelentőségét: a teje fontos hozzávalója egyes török sajtoknak, a húsa nagyon gazdag proteinben. A bivalyok tartása mára már 20 millió TL (több mint 7 milliárd Ft) bevételt jelent a tartományban élő embereknek.

A tenyésztők kora reggel kiterelik állataikat legelni, azok pedig napközben kihasználják sárfürdőzésre a környék tavait, sőt termálvizes területeit is, és ezzel jelentenek látványosságot az ide érkező látogatóknak.

Aki figyeli az utazó török fényképészeket – azaz olyan fotósokat, akik szeretnek ellátogatni népszerű célpontokhoz, majd megosztani képeiket a közösségi médiában –, nagyon sokszor találkozhat olyan képekkel, melyeken gőzölgő termálvízben fürdik sok-sok bivaly, ló és lovászfiú. Nagyon látványos és mozgalmas képek készülnek itt állat, ember és a természet összhangjáról.

Valljuk be, a fiatal, izmos srácokat érdemes megnézni. A fiúk ráadásul tudják, hogy népszerűek, és még akrobatikus ugrásokat is bemutatnak, hogy minél látványosabbak legyenek a fényképek.

A termálvizes terület hivatalos neve: Budaklı Kaplıcaları, így találják meg, ha arra járnak. A víz és a sár reumatikus és ízületi megbetegedések estén nyújthat segítséget, illetve ortopédiai műtétek után segíti a gyógyulást. A víz hőmérséklete 38-39 °C, pH-értéke 6,7.

Nemrégiben olvastam egy cikket – az általam végtelenül tisztelt – Coşkun Aral tollából, aki a fent említett fotósturizmussal vezette be írását. Ám rögtön ezután felhívja a figyelmet: Güroymak fiai felnőttek, nem fognak már sokáig ugrálni és újabb utazókat vonzani, ha a környékbeli emberek nem kezdenek valamit ezzel az értékkel.

Valóban, ha rákeresünk a termálvizes forrásokat összefoglaló oldalakon, áldásos hatását felsorolják, ám abban a rovatban, ahol a szálláslehetőségekről kellene írniuk, üresek maradnak a sorok.

A neves hírtudósító erre hívja fel a figyelmet: miért ne lehetne Güroymak és környéke ugyanolyan híres, mint más hasonlóan látványos és hatásos fürdő? Ám ehhez fejleszteni kell a vendégfogadási lehetőségeket.

Erdem Éva – Türkinfo