Hatnapos munkahét. Ez a megszokott Törökországban. Marad számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Hosszú hónapok óta nem számoltam be vasárnapi túráról, és ennek egészen egyszerű oka van: a téli időszakban nem éltünk Törökországban, ám szerencsére a nyári hónapokat idén is ott töltjük. Persze igyekszünk kihasználni a lehetőséget, és meglátogatunk régi kedvenceket, de igyekszünk új felfedeznivalót is találni.

Idén egy olyan helyet kerestünk fel, amelyet én évekkel ezelőtt kinéztem úti célként, ám sok török sem hallott még róla. Önök, kedves Türkinfo olvasók, tudjanak róla, hogy van egy paradicsomi hely, amit meg kell látogatniuk, ha Denizli vagy Uşak környékén járnak! A neve: Işıklı Gölü – magyarul fényes tó –, és a Nagy Menderes folyó eredőjeként is ismert.

A gyönyörű Işıklı-tó Çivril/Denizli tartományához tartozik, és egy nagyon gazdag termőföldekkel rendelkező síkságon (mondhatni fennsíkon, mert tengerszint feletti magassága 800 méter felett van) elterülő, 73 km² vízfelületű édesvizű tó. Ha Pamukkale miatt utaztak Denizli tartományba – ahogy azt sokan teszik –, akkor onnan 120 km-t (majdnem két órát) kell a tóhoz utazni. Viszont, ha egy másik főútvonalon – az Ankarát Izmirrel összekötő vonalon – északi irányból érkeznek, és Uşak felől közelítenek, kicsit közelebb van, kb. 100 km távolságban, nagyjából másfél órányira. Fontos tudni azonban, hogy a tóhoz a korai órákban érdemes érkezni különösen június-július hónapokban (hogy miért, azt lentebb részletezem is).

Régebben a tó arról volt híres, hogy a különleges kihívásokat kereső horgászok paradicsoma. A magyar sport- és hobbihorgászok jobban ismerik és szeretik az édesvízi halakat, ám a törökök általában tengeri halakra „vadásznak”. Ezért is írom, hogy különleges kihívás ez számukra: ebben a tóban ugyanis pontyféléket és csukát találhatnak, és – amennyire én értettem – a technikájuk is számukra szokatlan, de a magyarok által jól ismert: villantóval fogják a halakat. A téli időszakban a horgászat tilos, március közepe tájékától megnyitják a szezont, és rengeteg turista érkezik a környékre. Azonnal fel fog tűnni az utazónak, hogy számtalan horgászati szaküzlet található az utak mentén.

Néhány éve azonban – a közösségi médiának köszönhetően – új látogatási céllal is érkeznek ide turisták: a tó felületének nagy részét ugyanis pompázatos tavirózsák lepik el. Itt kell, hogy sort kerítsek arra, hogy tanácsokat adjak az utazás előkészítéséhez.

Első tipp: a virágok napkeltétől kezdve bontják ki szirmaikat, és délután 3-4 óra körül kezdenek becsukódni. Így a látogatásra ideális időpont reggel 8-tól kezdődik, emiatt javasolt a közelben szállást keresni. Mi egy kedvező árú, tiszta szállodában laktunk a közeli Çivril városban, ahol annak ellenére, hogy semmi látnivaló nincs, egészen sok jó szálloda található, pontosan azért, hogy a tóhoz érkező turistákat kiszolgálják. A másik lehetőség – ahogyan példul az Izmirből induló egynapos, szervezett túrázók is teszik –, hogy éjszaka utazzanak, érjenek oda a korai órákban és fogyasszák el reggelijüket (például helyben sütött gözlemét) a tóparton.

Második tipp: előre foglalják le azt a ladikot, amellyel kimennek a tóra. Hatalmas ugyanis az érdeklődés a természet ezen szépsége iránt. Adok is egy telefonszámot (+90 538 244 29 61 – Saadettin Bey) és egy weboldalelérést: nála nyugodtan foglaljanak előre, mert ha ő maga nem tud kivinni a vízre, testvére vagy más hajósok segítségével megoldja, hogy útra kelhessenek. Az utazás ára fejenként 100 TL (nagyjából 1500 Ft), egy hajóra 4-5 főt vesznek fel.

Harmadik tipp: bár egy nagyon jó minőségű úton haladtunk a tó irányába, mivel másodrendű, ezért nincs minden kilométeren benzinkút. Majdnem megjártuk, de egy félálomban bóbiskoló kutast találtunk még, aki elmondta, hogy itt bizony sokan maradnak félúton benzinhiány miatt. Azaz elegendő üzemanyaggal feltöltött tankkal induljanak el!

De induljanak, mert garantálom, hogy feledhetetlen élményben lesz részük! A nyugalom, a kék és zöld szín számtalan árnyalata, a rengeteg vízi madár, a tó vízfelületén tükröződő hegyvonulatok és a számtalan fehér szirmú virág mindenkit lenyűgöz, kicsit és nagyot egyaránt. Utolsó mondatként még egy úti tipp: ha nem sikerült a virágzási időszakban érkezni, akkor menjenek augusztusban, mert akkor ugyanezen csónakok a madárlesre érkező természetimádókat viszik körbe.

Fényképeimmel csak félig-meddig tudom visszaadni a sok szépséget, amit láttunk. A hangulatot szinte semennyire, de kukkantsák meg videómat is ITT az Instagramon.

Ezzel nincs vége a vasárnapi napunk természeti szépségeinek. Utunk az Ulubey-kanyonok felé vezetett tovább. Mivel erről már részletes leírásunk van a Türkinfo egy cikkében, nem mesélek el róla mindent, de annyit mindenképpen: ne hagyják ki, ha erre járnak!

Az igazság kedvéért azt hozzá kell tennem, hogy az üvegteraszon tett látogatás valóban különleges élmény, de nem akkora, mint amekkorára én titkon számítottam. A kanyonrendszer látványa lenyűgöző, így mégis megéri arra autózni. A látogatás azt bizonyította számomra, amit eddig sejtettem: inkább tavasszal vagy ősszel kell odamenni, és egy gyalogtúrát kell tenni a hatalmas szakadék mélyén vezető utak egyikén, mert az lehet az igazi feledhetetlen tapasztalat.

Mégis örülök, hogy erre utaztunk, mert így találtunk rá arra a levendulamezőre, amelynek neve nemes egyszerűséggel Lavanta Denizi, azaz levendulatenger. És valóban tengernyi mennyiségű levendula között sétálhatunk. Nagyon profin vannak felkészülve a vendégek fogadására: hinták, fehérre mázolt ablakok, ajtók, szélben lengedező színes sálak sorakoznak kellékként a lila virágözön között ahhoz, hogy tökéletes fényképeket készítsünk a családról vagy magunkról. Tudják, mennyi a belépő? 5 TL, azaz mai árfolyamon kevesebb mint 70 Ft. Ennyiért bemehetnek, sétálhatnak, fényképeket készíthetnek. De le fognak ülni a hívogató kávézóban, mert kábulatba ejt mindenkit az illatáradat, és vásárolni fognak a gyönyörőséges csokrokból, szappanokból vagy levendulás kölniből.

A levendulamező azon az úton helyezkedik el, melyen visszatérhetünk az Izmir-Uşak főútvonalra, pontosan Kula település magasságában. Itt pedig kihagyhatatlan látnivaló a kulai tündérkémények sora (más néven Kis Kappadókia), a kulai történelmi házak, és ha éppen nem forró, nyári időszakban utaznak erre, akkor a Kula Divlit Volkanik Park, ahol koromfekete vulkanikus kőtenger felett sétálhatnak (erről a túráról egy másik vasárnapi utazások cikkben olvashatnak). Ha mindez nem lenne elég, akkor ugyanezen körzetben – a hatalmas uşaki kanyonrendszer egyik járatában – kereshetik fel Blaundost, az időszámításunk előtt 334-ben, a makedónai királyság idején alapított csodálatos antik várost, ahol a régészek nagyjából 400 sziklába vájt kamrasírt tártak fel.

A tavirózsák pompás időszaka lassan véget ér, de aki velem tartott erre az utazásra, remélem, kedvet kap egy jövő évi látogatáshoz.

Erdem Éva – Türkinfo