Pécs, Jakováli Hasszán-dzsámi és minaret, Rákóczi út, Magyarország
2023. augusztus 20-án tematikus középkori fürdőtúrára várják az érdeklődőket Pécs óvárosában.
A séta során választ kapunk arra, miért volt olyan fontos a fürdőkultúra a muszlim világban.
Megtudjuk, hogyan működtek és hol voltak a török hamamok, megkeressük Pécs első középkori fürdőjének nyomait, belülről is megtekintjük az egykori Memi fürdőt.
Meghallgatjuk Evlia Cselebi szavait a Kászim fürdőről és megfejtjük mi köze ennek a fürdőnek az ókeresztényekhez. A túrát egy újkori egykori fürdőház helyén fejezzük be.
A túra a Jakovali dzsámi megtekintésével indul.
Időpontok: 11 és 16 óra.
A program várhatóan 2-2,5 órás.
A program már 2 fő részvételével megvalósítható.
Belépőjegyek a JEGYVASARLAS.HU oldalon vásárolhatók!
2021 szeptemberében a török családügyi minisztérium „károsnak” minősítette a kiadványt, arra a következtetésre jutva, hogy a Heartstopper-sorozat (törökül Kalp Çarpıntısı) „egyes elemei káros hatással lehetnek a 18 év alattiak erkölcsére.” A döntés után a könyveket Törökországban csak „Gyermekekre ártalmas” feliratú, lezárt borítékban szabad árusítani.
A homoszexualitás megélése egyébként nem törvénytelen Törökországban, de a melegek elleni gyűlölet széles körben elterjedt, és az LMBTQ-szereplőket tartalmazó könyveket, tv-műsorokat, sorozatokat gyakran államilag cenzúrázzák, korlátozzák.
Törökország konzervatív, iszlamista kormányzó ereje, az Igazság és Fejlődés Pártja ellenséges az LMBTQ-közösséggel szemben. Kormánytisztviselők, köztük Recep Tayyip Erdoğan elnök gyakran bírálja a nem heteroszexuális orientációjú embereket.
A vonatkozó magyar törvényt a törökországihoz hasonlóan szintén 2021-ben fogadta el a parlament, néhány hónappal Erdoğan rezsimjének könyvfóliázó döntése előtt.
Mély fájdalommal értesültünk Hóvári János, a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) Magyarországi Képviseleti Irodájának ügyvezető igazgatójának korai haláláról” – írta hétfőn közzétett részvétnyilvánításában Kubanicsbek Ömüralijev. A szervezet főtitkára megemlékezésében úgy fogalmazott,
Hóvári János, aki életét a turkológiának szentelte és a magyar diplomácián belül kiemelt rangra tett szert tiszteletreméltó módon végzett nagyköveti munkájával, nagyban hozzájárult a Magyarország és a türk államok közötti, széleskörű együttműködés megerősítéséhez. Odaadó erőfeszítéseinek köszönhetően figyelemre méltó sikereket ért el abban, hogy Magyarország és a magyar nép közeledjen a testvéri türk államokhoz és népekhez. Jelentős hozzájárulását nem felejtjük el, és emlékét örökre megőrizzük a szívünkben.
Hóvári János 1955-ben született, pályafutása során nagykövetként képviselte hazánkat Izraelben 2000 és 2004 között, Kuvaitban 2012 és 2014 között, majd Törökországban 2012 és 2014 között. Két évig, 2010 és 2012 között pedig globális ügyekért felelős helyettes államtitkárként dolgozott. A diplomata írásai több alkalommal megjelentek a Magyar Nemzet hasábjain, továbbá gyakran nyilatkozott lapunknak a hazánk és a türk államok között fennálló kapcsolatokról, elsősorban Törökországgal kapcsolatban. Lapunknak legutóbb tavaly decemberben adott nagyinterjút.
Részvétét fejezte ki Ersin Tatar, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság elnöke is. A politikus kiemelte, Hóvári János egész életében kiemelkedő munkát végzett a turkológia területén, emellett számos területen igyekezett erősíteni a kapcsolatokat a türk országok és Magyarország között.
Borítókép: Hóvári János, a Türk Államok Szervezete (TÁSZ) Magyarországi Képviseleti Irodájának vezetője (Forrás: Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Irodája)
A hiedelmek szerint súlyos betegségeket is gyógyított a várban lévő kereszt rozsdája Nagykövesden, ahol egyszer régen maga Mátyás király is megfordult.
Nagykövesden található (Veľký Kamenec) a Bodrogköz egyetlen fennmaradt vára, mely a Tarbucka keleti oldala mellett áll egy meredek, fűvel borított domb tetején. A vár romjai túlélték a történelmet, s igazi romantikus, középkori, már-már varázslatos hangulatot árasztanak. Nem csoda, ha a térségben élők különleges elképzeléseket, hiedelmeket szőttek a vár köré, melynek romja messziről hivalkodik, idézve a régi időket. Például Mátyás királyt, aki a hiedelem szerint Nagykövesdre is ellátogatott – természetesen inkognitóban. A történelmi adatok szerint néhány évnyi huszita uralom után 1459-ben Mátyás hadai visszafoglalták Nagykövesdet. Egy helyi legenda szerint az igazságos királyt ebbe a községbe is elvezette kalandos útja, s ittléte alatt leleplezte, s kivégeztette Zombort, a rablógyilkos fogadóst. A helyiek közül ma is sokan úgy vélik, lehet igazságalapja a történetnek, mivel a községben máig létezik a Zombor nevű dűlő, ahogy az akasztódomb is, ahol még néhány évtizeddel ezelőtt is állt még a kivégzésben „segédkező hatalmas eperfa.
Bizonyos, hogy a történelem során sok véres ütközet folyt le a vár körül, melynek eredetére nézve eltérők a vélemények. Egyik szerint 1040 körül már fennállott. Mások szerint Loránt építtette 1247-ben, kinek fiai 1280-ban elcserélték a várhoz tartozó birtokot Micz bán fiaival. A helyiek közül többen ma is emlékeznek Micz bán alakja köré font meseszerű történetre, mely kissé a Hófehérke meséjét idézi. Amikor nyolcas ikrei születtek a főúrnak, az úgy döntött, hogy a trón megszerzése miatti marakodást megelőzendő a nyolcból hét gyermeket elveszejtet. A kegyetlen feladatra ki mást kért volna fel, mint a zempléni vadászt, akinek persze megesett a szíve az ártatlanokon, s úgy döntött, nem bántja, inkább feleségével együtt felneveli a porontyokat a zempléni erdő mélyén. A vadász beavatta a titokba a vár úrnőjét, aki tizennyolc évvel később a várba hívatta élő gyermekeit, hogy szembesítette férjét kegyetlen tettével.
Egy régi írásban több, a várhoz kötődő történetet találunk. A szerző, Jancsó Gyula más mellett arról is mesél, hogy a nagykövesdi erősséget maga Rákóczi Ferenc és hadverő vezérei is gyakran látogatták, s hogy a buzogányos ősök a lovagteremben hozták honvédő végzéseiket. A lovagteremből (melynek mára nyoma veszett) – az írás szerint – csigalépcső vezetett egy földalatti alagútba, mely összeköttetésben állt a sárospataki várral, s vészterhes időben ezen közlekedett a két vár vitéz őrsége. Képzeletet megindító kép ez, mely a térség egyéb kastélyaival kapcsolatban is megszületett. E sorok írója ezt biztosan tudja, hiszen gyermekkorában megannyi alkalommal igyekezett rátalálni a battyányi (már csak képzeletbeli) vár alatt rejtőző alagút bejáratára, mely a helyi fáma szerint szintén Sárospatakra juttatta el a régmúlt idők katonáit. Minthogy nem hallottam arról, hogy ez a közhiedelemben oly élőn létező battyányi alagút összefüggésben állt volna a nagykövesdivel, arra következtetek, hogy a két település népe külön-külön álmodta meg magának ezt a különös alagutat.
Forrás: Anadolu Agency via AFP/2023 Anadolu Agency/Tahsin Ceylan
Az anatóliai civilizáció gazdagságát hivatott bemutatni az a víz alatti múzeum, amely a török riviérán fekvő Side partjaitól körülbelül két kilométerre található. A 11 és 24 méter közötti mélységbe leúszó búvárok összesen 117 szobrot nézhetnek meg Törökország első víz alatti múzeumában.
Hatnapos munkahét. Ez a megszokott Törökországban. Marad számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.
Hosszú
hónapok óta nem számoltam be vasárnapi túráról, és ennek
egészen egyszerű oka van: a téli időszakban nem éltünk
Törökországban, ám szerencsére a nyári hónapokat idén is ott
töltjük. Persze igyekszünk kihasználni a lehetőséget, és
meglátogatunk régi kedvenceket, de igyekszünk új felfedeznivalót
is találni.
Idén
egy olyan helyet kerestünk fel, amelyet én évekkel ezelőtt
kinéztem úti célként, ám sok török sem hallott még róla.
Önök, kedves Türkinfo olvasók, tudjanak róla, hogy van egy
paradicsomi hely, amit meg kell látogatniuk, ha Denizli vagy Uşak
környékén járnak! A neve: Işıklı Gölü – magyarul fényes
tó –, és a Nagy Menderes folyó eredőjeként is ismert.
A gyönyörű Işıklı-tó Çivril/Denizli tartományához tartozik, és egy nagyon gazdag termőföldekkel rendelkező síkságon (mondhatni fennsíkon, mert tengerszint feletti magassága 800 méter felett van) elterülő, 73 km² vízfelületű édesvizű tó. Ha Pamukkale miatt utaztak Denizli tartományba – ahogy azt sokan teszik –, akkor onnan 120 km-t (majdnem két órát) kell a tóhoz utazni. Viszont, ha egy másik főútvonalon – az Ankarát Izmirrel összekötő vonalon – északi irányból érkeznek, és Uşak felől közelítenek, kicsit közelebb van, kb. 100 km távolságban, nagyjából másfél órányira. Fontos tudni azonban, hogy a tóhoz a korai órákban érdemes érkezni különösen június-július hónapokban (hogy miért, azt lentebb részletezem is).
Régebben
a tó arról volt híres, hogy a különleges kihívásokat kereső
horgászok paradicsoma. A magyar sport- és hobbihorgászok jobban
ismerik és szeretik az édesvízi halakat, ám a törökök
általában tengeri halakra „vadásznak”. Ezért is írom, hogy
különleges kihívás ez számukra: ebben a tóban ugyanis
pontyféléket és csukát találhatnak, és – amennyire én
értettem – a technikájuk is számukra szokatlan, de a magyarok
által jól ismert: villantóval fogják a halakat. A téli
időszakban a horgászat tilos, március közepe tájékától
megnyitják a szezont, és rengeteg turista érkezik a környékre.
Azonnal fel fog tűnni az utazónak, hogy számtalan horgászati
szaküzlet található az utak mentén.
Néhány éve azonban – a közösségi médiának köszönhetően – új látogatási céllal is érkeznek ide turisták: a tó felületének nagy részét ugyanis pompázatos tavirózsák lepik el. Itt kell, hogy sort kerítsek arra, hogy tanácsokat adjak az utazás előkészítéséhez.
Első tipp: a virágok napkeltétől kezdve bontják ki szirmaikat, és délután 3-4 óra körül kezdenek becsukódni. Így a látogatásra ideális időpont reggel 8-tól kezdődik, emiatt javasolt a közelben szállást keresni. Mi egy kedvező árú, tiszta szállodában laktunk a közeli Çivril városban, ahol annak ellenére, hogy semmi látnivaló nincs, egészen sok jó szálloda található, pontosan azért, hogy a tóhoz érkező turistákat kiszolgálják. A másik lehetőség – ahogyan példul az Izmirből induló egynapos, szervezett túrázók is teszik –, hogy éjszaka utazzanak, érjenek oda a korai órákban és fogyasszák el reggelijüket (például helyben sütött gözlemét) a tóparton.
Második tipp: előre foglalják le azt a ladikot, amellyel kimennek a tóra. Hatalmas ugyanis az érdeklődés a természet ezen szépsége iránt. Adok is egy telefonszámot (+90 538 244 29 61 – Saadettin Bey) és egy weboldalelérést: nála nyugodtan foglaljanak előre, mert ha ő maga nem tud kivinni a vízre, testvére vagy más hajósok segítségével megoldja, hogy útra kelhessenek. Az utazás ára fejenként 100 TL (nagyjából 1500 Ft), egy hajóra 4-5 főt vesznek fel.
Harmadik tipp: bár egy nagyon jó minőségű úton haladtunk a tó irányába, mivel másodrendű, ezért nincs minden kilométeren benzinkút. Majdnem megjártuk, de egy félálomban bóbiskoló kutast találtunk még, aki elmondta, hogy itt bizony sokan maradnak félúton benzinhiány miatt. Azaz elegendő üzemanyaggal feltöltött tankkal induljanak el!
De induljanak, mert garantálom, hogy feledhetetlen élményben lesz részük! A nyugalom, a kék és zöld szín számtalan árnyalata, a rengeteg vízi madár, a tó vízfelületén tükröződő hegyvonulatok és a számtalan fehér szirmú virág mindenkit lenyűgöz, kicsit és nagyot egyaránt. Utolsó mondatként még egy úti tipp: ha nem sikerült a virágzási időszakban érkezni, akkor menjenek augusztusban, mert akkor ugyanezen csónakok a madárlesre érkező természetimádókat viszik körbe.
Fényképeimmel csak félig-meddig tudom visszaadni a sok szépséget, amit láttunk. A hangulatot szinte semennyire, de kukkantsák meg videómat is ITT az Instagramon.
Ezzel nincs vége a vasárnapi napunk természeti szépségeinek. Utunk az Ulubey-kanyonok felé vezetett tovább. Mivel erről már részletes leírásunk van a Türkinfo egy cikkében, nem mesélek el róla mindent, de annyit mindenképpen: ne hagyják ki, ha erre járnak!
Az igazság kedvéért azt hozzá kell tennem, hogy az üvegteraszon tett látogatás valóban különleges élmény, de nem akkora, mint amekkorára én titkon számítottam. A kanyonrendszer látványa lenyűgöző, így mégis megéri arra autózni. A látogatás azt bizonyította számomra, amit eddig sejtettem: inkább tavasszal vagy ősszel kell odamenni, és egy gyalogtúrát kell tenni a hatalmas szakadék mélyén vezető utak egyikén, mert az lehet az igazi feledhetetlen tapasztalat.
Mégis örülök, hogy erre utaztunk, mert így találtunk rá arra a levendulamezőre, amelynek neve nemes egyszerűséggel Lavanta Denizi, azaz levendulatenger. És valóban tengernyi mennyiségű levendula között sétálhatunk. Nagyon profin vannak felkészülve a vendégek fogadására: hinták, fehérre mázolt ablakok, ajtók, szélben lengedező színes sálak sorakoznak kellékként a lila virágözön között ahhoz, hogy tökéletes fényképeket készítsünk a családról vagy magunkról. Tudják, mennyi a belépő? 5 TL, azaz mai árfolyamon kevesebb mint 70 Ft. Ennyiért bemehetnek, sétálhatnak, fényképeket készíthetnek. De le fognak ülni a hívogató kávézóban, mert kábulatba ejt mindenkit az illatáradat, és vásárolni fognak a gyönyörőséges csokrokból, szappanokból vagy levendulás kölniből.
A levendulamező azon az úton helyezkedik el, melyen visszatérhetünk az Izmir-Uşak főútvonalra, pontosan Kula település magasságában. Itt pedig kihagyhatatlan látnivaló a kulai tündérkémények sora (más néven Kis Kappadókia), a kulai történelmi házak, és ha éppen nem forró, nyári időszakban utaznak erre, akkor a Kula Divlit Volkanik Park, ahol koromfekete vulkanikus kőtenger felett sétálhatnak (erről a túráról egy másik vasárnapi utazások cikkben olvashatnak). Ha mindez nem lenne elég, akkor ugyanezen körzetben – a hatalmas uşaki kanyonrendszer egyik járatában – kereshetik fel Blaundost, az időszámításunk előtt 334-ben, a makedónai királyság idején alapított csodálatos antik várost, ahol a régészek nagyjából 400 sziklába vájt kamrasírt tártak fel.
A
tavirózsák pompás időszaka lassan véget ér, de aki velem
tartott erre az utazásra, remélem, kedvet kap egy jövő évi
látogatáshoz.
Farkas Éva Erzsébet csütörtökön közösségi oldalán számolt be a hírről: ma utalják át az összeget.
Azt írta:
” Ahogy arról korábban már beszámoltam, 35 éves szolgálati jogviszonyban töltött idő utáni jubileumi jutalmam teljes összegét, 3,9 millió forintot ajánlottam fel a törökországi földrengés elszenvedőinek megsegítésére. Őexcellenciája Gülşen Karanis Ekşioğlu asszonnyal, Törökország budapesti nagykövetével egyeztetve, kérésemre az összeget a Nagykövetség számlájára utalják át a mai napon, így az biztosan a legmegfelelőbb helyre jut el. Bízom abban, hogy ezzel valódi segítséget tudok nyújtani több, a katasztrófát elszenvedett családnak, életük újjáépítésében. „
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.