Két óra a Boszporusz vizében

– Serkan Ocak beszámolója

Idén tizenkettedik alkalommal vettem részt a Boszporusz átúszásán. A pálya és a távolság pontosan ugyanaz volt, mint máskor. Az átlagosan egy óra alatt leúszható távot mégis 1 óra 59 perc alatt teljesítettem. Vajon miért? Az öböl most is tele volt meglepetésekkel. Íme a kétórás úszás során átélt kalandom emlékei.

Rögtön az elején leszögezném, erre a versenyre jelentkezni nem teljesen sima ügy. Nem az úszásról beszélek, mert az a legélvezetesebb része a dolognak. A versenyt megelőző jelentkezési folyamat és az előzetes válogatás … Nos, ez az igazi maraton.

Az első években, mikor megrendezték a versenyt, alig találtak 40-50 indulót. Mára korlátozni kellett 2400 főben, és így is az egyik legnagyobb nyílt vízi verseny a világban. A verseny időpontja mindig július harmadik vasárnapja, melyre idén január 2-től lehetett regisztrálni.

2400 főben maximalizálták a kiosztható helyeket, melyből 1200-at a külföldiek részére tartottak fent. Az 1200 hely 28 perc alatt telítődött. Rekord. Az oroszok 370, az ukránok 356 fővel élre kerültek az országok listáján.

A helyiek rendelkezésére álló sorszámok egy részét az előző években helyezéssel végzők részére osztották ki. A fennmaradó helyekért a jelentkezők között kieséses alapon egy előzetes versenyt tartanak, ahol 800 métert kell jó eredménnyel leúszni.

A verseny előtt

Ha ezek után valakinek a neve rajta van a közzétett listán, akkor van joga elindulni a versenyen.

A 31. Samsung Földrészek Közötti Boszporusz Úszóverseny találkozóhelye, ahogyan más években is, a Kuruçeşme kerületben található Cemil Topuzlu park.

A helyszínen két nappal korábban megkezdődnek az előkészületek. Átadják az indulók részére a verseny hivatalos táskáját. Akik szeretnének, részt vehetnek olyan hajótúrákon, ahol az útvonalat és a tengeri áramlásokat magyarázzák el. Mivel ezt a rituálét már az előző két évben elvégeztem, idén csak vasárnap reggel mentem Kuruçeşmébe.

A mólóra, ahonnan a vízbe ugranak a versenyzők, két komp szállítja az úszókat. Majd pontban 10 órakor felhangzik a startot jelző síp.

A hídon ment át a menyasszony…

A Boszporusz vize mindig hideg. Sőt, a Fekete-tenger felől érkező áramlás hideg vize az ember csontjáig hatol. De ezt az áramlást meg kell találni, különben nagyon nehéz az úszó dolga. A versenytáv 6500 méter, de a sodrás segítségével nem kell ennyit úszni. Az öbölben való úszás során az áramlással való küzdelem jelenti a legnagyobb kihívást. Amennyiben megtalálja ezt egy versenyző, akkor az ázsiai és az európai oldal között szinte a vízen fekve kelhet át.

Kanlıcánál a vízbe ugorva rövid ideig úsztam, egészen a második híd alá. A Fekete-tengerből a Márvány-tengerbe ömlő hideg vizet elérve megértettem, hogy jó úton haladok. Átengedtem magam a vízáram erejének… Sőt, kezemben egy akciókamerával, áthaladva a híd alatt nem fogtam vissza magam és egy türkü (török népdal) éneklésébe kezdtem: “Köprüden geçti gelin”  – A hídon ment át a menyasszony…

Kerüljük a nagyfeszültségű vezetéket

Éppen elmerültem az élvezetekben, amikor egy nőre lettem figyelmes, aki a vízben csapkodott. Gyorsan melléúsztam. A nevét is megtudtam: Nesrin Şişmanoğlu. Ki szeretett volna menni a vízből, mert a vagánykodó, gyorsan úszók közé keveredett, és pánikba esett. A mellettünk úszóktól is segítséget kértem, azok levették az úszósapkájukat, és integetve hívták a mentőhajót. Megérkezett, majd a hölgyet felsegítettük. Néhány percig az esemény hatása alatt úsztam tovább.

A második megrázkódtatás egy nagyfeszültségű vezeték miatt ért. Azt sem tudtam eddig, hogy az öbölben futnak ilyen vezetékek. Ha a drótok közötti résben úszunk tovább, semmi baj nem történik. Ha ez nem sikerül, az úszó könnyen a Katonai Akadémiánál vagy a Megtört szívek (Paramparca) sorozat forgatási helyszínéül szolgáló Edip Efendi villánál köthet ki.

Innentől a pálya a Galatasaray-sziget felé halad. Azt tudni kell azonban, ha túl közel megy valaki a szigethez, elveszett, ugyanis belekerülhet az ellentétes irányú áramlásba. Emiatt legalább 300-500 méterre tőle kell elúszni, majd Kuruçeşméhez kell közelíteni. Ezt a szakaszt könnyedén letudtam, de ezután minden történt, ami csak történhetett.

A medúza szentsége

Összetalálkoztam egy medúzával. Mindig előre nézve szoktam úszni, de most, hogy közeledtem a célhoz, és küzdöttem az itt uralkodó áramlatokkal, hirtelen már csak az éles fájdalmat éreztem.

Beleütköztem egy rojtos szélű lila medúzába. Később tudtam meg, hogy a neve „tengeri máj”. Nos, amiatt a medúza miatt először az arcomon valami csúszósat éreztem, majd az erős paprika csípéséhez hasonló fájdalmat. Hátranéztem és láttam, hogy szerencsétlent kettétéptem. A méreg elterjedt az arcomon. Szörnyen égett. Már láttam a célt, mégis a legnehezebb 500 méter következett. Vívódtam, hogy feladjam-e a versenyt.

Kérek egy injekciót!

Úgy döntöttem, folytatom. A cél felé haladva csapkodtam a Boszporusz vizében úszó szemetek között. Csipszeszacskók, műanyag palackok, zacskók: volt ott minden. Így folytattam tovább egészen a finisig. Amint kimásztam, azonnal az elsősegélysátorhoz mentem. Több más úszó is oda tartott, mert nagyon átfáztak, remegtek a hidegtől, és próbáltak felmelegedni. Az arcomat megvizsgáló orvos először egy krémet kent rá, majd azt mondta, hogy fájdalomcsillapító injekcióra van szükségem. Én megtagadtam, azt mondtam kibírom. Azonban egy fél óra sem telt el, és futottam vissza a sártorhoz: „Doktor úr, kérem azt az oltást!” – mondtam. A társaim azt javasolták, nyomjak rá krumplit és mossam le ecettel. Ezt is megtettem később, és a fájdalomcsillapító is hatott. Így is csak éjfél körül kezdett csökkenni a szörnyű érzés.

A Boszporuszon keresztül megtett 6,5 km során úsztam is, és időnként a külföldi úszókkal riportot is készítettem. A híd alatt háton úsztam, Rumelihisarınál pillangóban. Megcsodáltam a part menti villákat, nézegettem a madarakat. Így sikerült az átlagosan egy óra alatt megtehető távot 1 óra 59 perc alatt teljesítenem.

Néhány rossz, de mindenképpen felejthetetlen élménnyel fejeztem be ezt az újabb versenyt. Ámde a Boszporuszon átúszni mindent megér.

A cikk a Hürriyet napilap Pazar mellékletében jelent meg.

Erdem Éva – Türkinfo