Kappadókiai kalandok holdbéli tájon

Tündérkémények és földalatti városok a gyönyörű lovak földjén – mintha egy mese kellékeit gyűjtötték volna egybe. Kappadókia varázslatos természeti formakincsével, furcsa alakú sziklaképződményeivel, történeti emlékeivel együtt valóban mesebeli táj. Adottságait jól kiépített turisztikai szolgáltatásokkal használják ki, melyeket évente milliónyi turista vesz igénybe.

Furcsa sziklatornyok között

Egy hónapig tartó törökországi hátizsákos utazásunk egyik állomása Közép-Anatólia leglátogatottabb vidéke, Kappadókia volt. A ramadán (az iszlám holdnaptár 9. hónapja, ilyenkor a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek) alatt megtett utunk során nem követtünk pontos útitervet, így eseménydús két hét után érkeztünk meg a Göreme-völgybe.

A táj hangulatát visszaadni írásban aligha lehet. A környék több egynapos túrára ad lehetőséget, ahol nem a távolság, hanem az érdekes, lenyűgöző látnivalók hosszabbították meg túránk idejét. Torony, kúp és akár obszcén gondolatokra alkalmat adó – elsősorban a beszédes Szerelem-völgyben található – sziklaképződmények emelkednek ki a tájból, völgyek szövevényes hálózatát alkotva.

A Rózsa-völgy irányába indultunk el, poros, száraz ösvényeken gyalogoltunk a tikkasztó forróságban. Árnyékot nyújtó fákat alig találtunk, de a hűsölésre más lehetőség is adódott. A vidék fölé magasodó, egykor aktív Erciyes és Hasan tűzhányók formálták a tájat, aktivitásuk hatására nagy vastagságú vulkáni hamu halmozódott fel, amelyet vékony bazaltláva borított be. A külső erők hosszú ideje formálják, koptatják a tufát, így alakítva ki Kappadókia mai arculatát, hihetetlenül változatos formavilágát, amely ma is folyamatosan alakul.

A hely különlegességét, vonzerejét fokozza, hogy a vidéket a természet mellett az ember is jelentősen formálta. Az ajtókkal és ablakokkal sűrűn átlyuggatott sziklafalak, kőtornyok furcsa alakú épületeknek tűnnek. A 4. századtól letelepedett korai keresztények sziklákba vájt kápolnákat, kolostorokat és azok falain érdekes freskókat hagytak örökül. Túra közben mindenhol, lehetetlen helyeken is ilyen barlangszerű hűvös helyiségekre bukkantunk, ahol néha meg is pihentünk. Többet szálláshellyé, teázóvá vagy éppen istállóvá alakították át. 
A Rózsa-völgy egy mély, szűkebb szakaszán üde zöld kertet találtunk, magas fák alatt asztalokkal, padokkal. A zsúfoltnak tűnő barlanglakásból idős férfi lépett elő, forró fekete és almateát, és török édességeket kínált. Felfrissülve kapaszkodtunk fel a völgy meredek oldalán, majd a dombhátról csodáltuk meg az alattunk elterülő vidéket. Dimbes-dombos rész következett. Mielőtt leereszkedtünk volna a Vörös-völgybe, újabb hangulatos teázóra bukkantunk, a hőségben jól esett újra egy forró frissítő. Még órákig bolyongtunk a szerteágazó ösvényeken, a lenyűgöző formák, sziklaalakzatok, keskeny, hullámzó gerincek és az emeletesen egymás fölé épült ép, vagy már megrongálódott barlanglakások között.

A cikk folytatása itt olvasható>>>