Indzsi Deniz: Családom története

Apai nagymamám, Ratka Tülay Deniz a törökországi Izmir-ben született 1921-ben, anyai ágon bolgár, apai ágon török felmenőkkel. Az ő életét már megváltoztatta az Atatürk által alapított köztársaság: mohamedán létére – igaz, titkolva igazi célját – Szófiába ment, a Színművészeti Akadémiára színészetet tanulni; ez abban az időben még szokatlan és nagyon modern dolognak számított. Kiváló tánctudását a tradíció révén örökölte, s emellett szépsége is figyelemre méltó volt. Török apja -miután megtudta – nem vette jónéven a színészettel való foglalkozást, ezért 18 évesen férjhez kényszerítette egy Rusze-i (Bulgária) török dohánykereskedőhöz.

Boldogtalan házasság, kicsapongó, brutális férj lett az osztályrésze. Házasságukból 1941-ben egy fiúgyerek született, aki a Husszein nevet kapta. Ezek a második világháború évei voltak s egy dunaszekcsői hajós fiatalember, Kovács János 1944-ben Ruszé-ban rekedt teherszállító hajójával. Éppen a török dohánykereskedőnél keresett és kapott munkát, amolyan házi és ház körüli mindenes, szolgálólegény volt. A magyar legény és a török-bolgár fiatalasszony között titkos, mély szerelem szövődött. Mivel az asszonyt férje utazásai miatt elhanyagolta, nem bánt jól vele, sőt gyakran meg is verte, a két szerelmes úgy határozott, hogy elszöknek Ruszé-ból Magyarországra.

Amikor a Dunán újraindult a hajózás, ez így is történt és 1947-ben János, Tülay és Husszein a dunaszekcsői házban rendezik be otthonukat. Azonnal elindították a válópert és a válás kimondása után 1950-ben összeházasodtak. Ők voltak tehát apai ágon a nagyszüleim. Az ötvenes években a magyar valóság nem volt toleráns az egymás közt törökül beszélő és mohamedán vallású anyával és fiával szemben, ezért a Tülay 1960-ban a törökországi rokonokhoz küldi fiát. A fiú a későbbiekben gyakran jött haza az anyjához látogatóba. Egy ilyen látogatás során ismerkedett meg budapesti származású édesanyámmal. Szerelmük gyümölcse lettem én.

Édesanyám nem akart Magyarországtól elszakadni, édesapámnak viszont vissza kellett térnie Törökorszába. Én édesanyámnál maradtam, de kicsi koromtól kezdve leginkább nagymamám nevelt. Megtanított mindenre, amit tudott: átadta a török nyelvet, a mohamedán hitet és a tradicionális török tánc (ezen belül a hastánc) tudását és szeretetét. A nyarakat 13 éves koromig Izmir-ben töltöttem édesapámnál és annak családjánál. Ezeken a nyarakon tanultam meg igazán a török tradicionális táncot és azt, hogyan kell az élő zenére táncolni. 13 éves koromban ért családom tragédiája: egy autóbalesetben valamennyi törökországi rokonom (édesapám, féltestvéreim) meghalt. A tragédiát nagymamám sem tudta feldolgozni és egy évre rá, 1976-ban ő is meghalt. Így szakadt meg kapcsolatom Törökországgal és a török nyelvvel. A tánctudást, amit nagymamámtól és a török hagyományokból örököltem, mindmáig próbálom átadni azoknak, akiket ez érdekel. Sokat tanultam más műfajú táncokból is; kialakítottam egy olyan, csak általam művelt táncstílust, amelyben a tradicionális török hastánc, az indiai, afrikai tánc és a kortárs tánc különböző elemeit vegyítem.
Indzsi Deniz