Hamza Péterné: SZERELEM, BÜNTETÉS ÉS MEGBOCSÁTÁS

(Milyen kicsi a világ!!!)

(Az Aşk ve Ceza- Szerelem és Büntetés török filmsorozat közbenső 10 évének

és a „jelent” követő kb. 10 évének  egy-két, elképzelt nem mindennapi epizódja)

Savas és Yavuz „utolsó ütközete”

Savasnak muszáj megbíznia Cemalban,
a golyó nélküli fegyver átadásban,
Yavuz kapja ezt a fegyvert majd Cemaltól,
Védeni Savast a hátba támadástól.

Sor kerülhet köztük egy kisebb „bunyóra,”
Savas így készül majd a „találkozóra”.
Yavuz persze nagyon biztos a dolgában,
Gondolja, lelövi Savast hamarjában’.

Savas azonban teljesen másképp látja,
Ő kerül majd a győztesek oldalára.
Szavakkal szeretné ő meggyőzni Yavuzt,
De Yavuzban mind ami jó már rég kihunyt.

Savas bebiztosítja magát „Senki”-vel,
Az ő embereivel, és rendőrökkel.
Pontot kell tenni a kábítószer ügyre,
Cemál és Yavuz ezért is megy börtönbe.

Yavuz lába fáj, ő nagyon türelmetlen,
Szavakkal már teljesen kezelhetetlen.
Fegyverét gyorsan Savasra irányítja,
Azonban üres első fegyvere tára.

Ettől Yavuz nagyon idegessé válik,
„Felborzolja”, hogy Savas gyorsan távozik.
Előkerül gyorsan másik, éles fegyver,
Mit erővel Yavuz Husseintől vett el.

Hátba lőné gyorsan távoztában Savast,
De Yavuz „nagykönyve” most már másként halad.
Ügyesebbek a rendőrök nála, lőnek,
A golyók Yavuz mellkasába kerülnek.

A szerencse óriási szerepet kap,
nem sokon múlott, hogy itt Savas meghalhat.
Allah és a rendőrök is vele voltak,
És cselekedtek is másodpercek alatt.

A sors végre igazságot szolgáltatott,
Yavuz hanyatt esvén, mily’ kiszolgáltatott!
Yavuz „meghalt”, ezt megtudjuk egy rendőrtől,
És mégis tiszta maradt Savas kezétől.

Megkönnyebbül Savas, és nagy levegőt vesz,
Harcait, félelmeit, mindent félre tesz’.
Jöjjön az esküvő, és egyéb sikerek,
Baldarok! Moránok! Béke lesz veletek!

Együtt dolgoztok majd Vanban a sikerért,
A békéért, a nagy beruházásokért!
Szűnjön a vérbosszú, süssön a nap rátok!
Békében élhetnek ezentúl a klánok!

Van élet a „halál” után?

Az egyik rendőrünk már ezt átgondolta,
Ezért kegyes hazugságként „meghalt”, mondta,
Yavuz véres teste ott hevert a földön,
Van még benne élet! Menteni kell rögtön!

Savas gyorsan elhagyja a tett színhelyét,
Hátrahagyva „meghalt” tartós ellenségét.
Vége van! Nyugalom! Gondoljak a jóra!
Gyorsan kell utazni! Mihamarabb Vanba!

Vár rám az esküvőm, béketárgyalások,
Nyugalmat és békét nektek! Tisztelt Klánok!
Vérbosszúnak itt már semmi helye nincsen,
Sokáig élhetünk majd együtt, békében!

Yavuz felső testén rendőri lőtt sebek,
Több golyó okozta súlyos sérülések.
Csak gyorsan, szívátültetéssel menthető,
Halál? Ezzel a műtéttel legyőzhető!

Kiállja a próbát Yavuz szervezete,
Helyet cserél Yavuz- és egy ember szíve.
De a donor kiléte titokban marad,
Jó emberé volt ez a szív. Yavuz! Hálát adj!

Yavuz gyógyulását és felépülését,
Halálközeli élmények is követték.
Családtagok, meggyilkolt „hátra hagyottak”,
Feloldozást adtak, meg is bocsátottak.

A nagyon rossz, gonosz pszichopata Yavuz,
Mostanában a jó emberek felé „húz”.
Megváltozott a teste, a szíve, lelke,
Új szívével már jobb ember lett belőle.

Csoda történt! Megbánta tetteit,
Allah megbocsátott, „tompítva” bűneit.
Büntetését természetesen ma is tölti,
De viselkedése már most reménybeli.

Micsoda egy álom: UMUT (Remény)

Yavuz már túl van a szívátültetésen,
De bizony még sokáig kerekesszékben.
Lassan- lassan gyógyul, mindig edzésben van,
Jól viselkedik már itt is, a kórházban.

Sokára gyógyul, elhagyja a kórházat.
Vonul a börtönbe, jó emberré válhat.
Életfogytiglanra szól az „útlevele”,
Bizony kénytelen ő kiegyezni vele.

Kitisztul elméje, megbánást tanúsít,
Most jobb szeretne lenni, már rab emberként.
A múlton semmit nem tud már változtatni,
Bizony ezért neki árat kell fizetni.

Lehetősége nyílik rá itt azonban,
Tovább is képezze magát, tanulásban.
Ötletet hoz, lehetőség szerint újít,
Figyelembe veszi többi rabtársait.

Fennhéjázó modorát is megszünteti,
Jól alakulnak börtön kapcsolatai.
Bekirre ráismer az egyik társában,
Nagy maffiafőnök volt ő anno Vanban.

Az alvilág ura alig ismerhető,
bizony-bizony, eljárt felette az idő.
Nem számított rá, de mégis ide került,
Savas kezei közül már nem menekült.

Bekir feltárja Yavuznak a nagy „titkot”,
Hogy anno a parkban valójában mi volt.
Dehogy Yasemin és Ömer volt a célpont,
Több lövés bizony csak Yavuzra irányult.

Bekirnek ő volt a célpont, megölni őt,
Yasemin és Ömer miatt hiba „került”.
Yavuz nem az anyát és gyermekét védte,
Miattuk nem ért véget Yavuz élete.

Elrontott „fiunk” valamit az „üzletben”,
S mint tudjuk nincs pardon a kábítószerben.
Célpont lett Yavuz, de ennek köszönheti,
Hogy az életét itt nem tudták elvenni.

Yavuz visszatérő álma a börtönben,
Sétálgat egy gyönyörű virágos réten.
Egy ismerős fiúcska szólítja mindig,
Apám! Kerestelek gyakran, mostanáig!

Tizenkettő vagyok, és Umut a nevem,
Többször találkozzunk! Ez minden reményem!
Megbocsátok apám, s meg foglak keresni,
Apa nélkül nem lehet életet élni.

Yavuz leizzad álmában, és felriad,
Érdemes élni, és legyen mindig holnap!
Óh, kegyes a sors! Nekem rendelt egy fiút,
Érdemes már tovább élnem, nos, van kiút!

Óh Umut! Ez az álom igaz kell legyen!
Fiam! Reménységem! Csoda történt velem!
Hihetetlen, de még is nagyon igaz,
Tovaszállt szívemből minden rossz, a harag.

Végiggondolva az előző éveket,
Yavuz egy nővel viszonyba keveredett.
Előző börtönévek alatt lehetett,
S ebből Yavuznak egy szép fia született.

Jött a fiú, valósággá vált az álom,
Umut, Reményem! Te leszel a családom!
A beszélőn sokan sírtak velük együtt,
Találkozásuk meghatóra sikerült.

A szerelem mindent legyőz

Masal (Mese, Yasemin és Savas lánya),
Iskolában, szünetben Umutot várja.
Tetszenek egymásnak, könnyen ismerkedtek,
Hisz Umuték nemrég Isztambulba jöttek.

Fiúnk bátortalan az új környezetben,
Hamar társra talál Masal személyében.
Vonzódik egymáshoz a két ifjú gyermek,
Kimondatlanul is, de ott van: szeretlek.

Umut szívében már ott van ez a kislány,
Véletlen? A sors keze? Ez bizony talány!
Életük, sorsuk egymásnak rendeltetett,
Felszámolva családi feszültségeket.

Kicsi világukban, ebben az életben,
Csak és jó „eszközök” legyenek kezekben!
Hisz a véletlen kinccsel áldott titeket,
Megtapasztaljátok az igaz szerelmet!

Csak fogd a kezem, és gondolj mindig arra,
Ha ez álom lenne, örökké tartana.
Boldogan megteszem, nem is vágyom másra,
Kézenfogva válnak álmaink valóra.

Sok év múltán

Van: Umut és Masal esküvőjén vagyunk,
Gyönyörű esküvő, menetben haladunk,
Igaz szerelemmel, sok-sok hagyománnyal,
Mulatozva két klán fiataljaival.

Vidámság, szeretet, boldogság és béke,
A rossz dolgok ma már csak a múlt emléke.
Rokonok, barátok és nagy-nagy családok,
Ezt a szép történetet ki ne hagyjátok!

Megbocsátani! Mily’ igazi szép erény!
Sok-sok török sorozat, mind erről mesél!
A múltat megváltoztatni már nem tudjuk,
Ha kell, a bocsánatkérést el ne hagyjuk!

Befolyásolni tudjuk a jelent és a jövőt,
Boldogság, szeretet, béke! Ez ad erőt!
Könnyebb jónak lenni, ne is legyünk rosszak,
Békében éljünk mindig, ne legyen harag!

Ha szükséges, gyakoroljunk bűnbánatot,
Legyünk jók, és keressük a boldogságot!
Ne gyermekeink szenvedjenek miattunk,
Hisz ők és sorsaik, a mi boldogságunk.

Savas és Yavuz „harca” nagy tanulsággal,
Okuljunk belőle, némi bűntudattal.
Bocsássunk meg az ellenségeinknek is,
Mert a megbocsátó ember, ő „mindent visz”.

Yavuz életben maradt, Savas megtudja,
Óh, mennyire haragudtak ők egymásra.
Meglátogatja őt többször a börtönben,
S egyre nagyobb lesz a béke a lelkében.

Múlik az idő, és peregnek az évek,
A két nagy klánba uj gyermekek születnek.
Gyermekek, unokák leghőbb kívánsága,
Most már senki sem haragudhat egymásra.

Yavuz is már régen megbánta tetteit,
Régen feladva bosszúálló „elveit”.
Bocsánatkérése már nem viszonzatlan,
Savas kézfogása vele, „nagy tett” Vanban.

2018.07.22.

A verset a szerző bocsájtotta rendelkezésünkre.

---