![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Az 1877-78-as orosz-török háborúban (65. térkép) semleges Görögország 1878 februárjában bevonul Tesszáliába, azonban a fegyverszünettel lélegzetvételnyi időhöz jutó Porta fenyegetésére a csapatait kivonja. A san-stefanói béke (66. térkép) nem juttat területet Görögországnak, az azt revideáló berlini kongresszus (1878. júl. 13.) viszont – elsősorban Anglia támogatására – neki ítéli Tesszáliát. A határ kijelölése azonban 1881-ig elhúzódik, nem utolsósorban a területen – jelentősebb számban a Tirnavoszi, valamint Láriszai és Farszalai kerületben – élő török (muzulmán) kisebbség miatt (19b. térkép). Az 1879-es francia javaslat (Waddington) Görögországnak szánja Dél-Epirusz jelentős részét csaknem Janina magasságáig, a stratégiai helyzetű Metszovói-hágót a Pindoszban, valamint a Piniusz jelentős balparti részeit. A görög-török határvita miatt 1880 júniusára összehívott berlini nagyhatalmi konferencia a waddingtoni határt Görögország javára nyugaton a Kalamaszig, illetve a Vjosáig kiterjeszti (Janinát is Görögországnak ítélve), északkeleten pedig a Bisztricát/Aliakmonaszt is érintve Elaszóna egész – jelentékeny török kisebbségű – kerületét átadja Görögországnak. A török fél javaslata ezzel szemben nyugaton az Arta-folyót követi, megtartja a Metszovói-hágót, északon a Piniusz felső folyásán fut (Trikkala török marad), s Lárisza körzetét megtartva kanyarodik a Szaloniki-öbölhöz. A tárgyalások 1881 februárjában Konstantinápolyban folytatódnak. A török fél engedékenyebb javaslata szerint a hágót közösen birtokolják, Láriszát pedig Görögország kapja (az északi határ a tirnavoszi kiszögellés kivételével végig a Piniuszt követi). Végül az 1881 májusában megszülető (július 25-én aláírt) végső rendezés szerint a nyugati határ az Artát követi, felső folyásánál kanyarodik a török kézen maradó Metszovói-hágó alá, északon viszont a Waddington-javaslatnak, illetve a berlini döntésnek megfelelően Görögországnak juttatja a Piniusz felső folyásának balpartját (Kalambaka-Trikkala körzete), sőt a folyó alsó szakaszán is jelentős balparti részt Tirnavosszal. A végeredményben 13,3 ezer km2-nyi területű és 270,9 ezer lakosú Tesszália annektálásával Görögország közvetlenül határos lesz Macedóniával, amelynek problémája a görög Nagy Eszme aktuális részévé válik (97. térkép). A görög vereséget hozó 1897-es görög-török háborút lezáró konstantinápolyi békében a tesszáliai határt Törökország javára igazítják ki (Anglia ugyan azt javasolja, hogy az autonóm tartományként a Porta kezén maradó Krétát kompenzálva egész Epiruszt kapja meg Görögország): északon – apró módosítások mellett – megkapja a Piniusz alsó folyásának balpartját (Tirnavosz nélkül és a folyótorkolattal).
2010-09-27