FOGYÓ HOLD – Tanulmányok a török népi kultúráról – Adatok az anatóliai törökök rokonsági rendszeréhez

gelin1Adatok az anatóliai törökök rokonsági rendszeréhez

A rokonsági rendszerek, a vérségi alapú társadalmi intézmények kutatása a múlt században indul Morgan, L.H. munkájával.[1] A morgani eredmények hatására fordul a figyelem a világ népeinek rokonsági rendszere felé, a természeti népekkel foglalkozó munkák nagy teret szentelnek a társadalmi háttér megrajzolására, elemzésére, feltárva a különféle népek, népcsoportok vérségi alapú intézményrendszerét. A különböző osztályozási kísérletek közül csak azok állták ki az idő és a tudomány próbáját, amelyek tekintettel voltak a rokonsági rendszer mögötti gazdasági alakulatokra is.

A kiinduló koncepció minden osztályozási kisérlet esetén a morgani felosztás volt.[2] Morgan a leíró (descriptív) terminológiák osztályozását három nyelvcsaládra bontva végezte, részletesebben foglalkozott az árja, szemita és az uráli családok rendszerével. Az utóbbi jelentett legnagyobb problémát számára, ugyanis mindazokat amelyeket nem tudott sem az árja sem a szemita nyelvekhez sorolni, turáni családnéven foglalta össze. Kivéve a kínait és a rokonnyelveit. A turániból kiemelte az ugor és a török ágakat, uráli néven független csoportot alkotva belőlük. Morgan a rokonsági terminológia két különböző formáját a leírót (descriptív) és az osztályozót (klasszifikáló) különítette el. A két forma alapvető különbsége abból ered, hogy a leíró, az egyenesági és az oldalági rokonokat különböző terminusokkal választja el egymástól, míg az osztályozó az egyenesági és oldalági rokonokat azonos kifejezéssel illeti az ágakat terminológiailag összemossa.[3] Az európai néprajztudomány, az európai etnológia nagy gonddal tanulmányozza a vérségi alapú társadalmi intézményeket. Bár a történelem folyamán formájukat és társadalmi súlyukat tekintve is változtak ezek az intézmények, ennek ellenére elemzésük napjainkban is hasznos lehet, mert számos archaikus vonást megőriztek. Az anatóliai törökség rokonsági rendszere rendkívül összetett. Körvonalazható a törzsi- nemzetségi szervezet, illetve ezek lassú bomlásának eredményeként a városi és falusi, a letelepedett életformához kötődő rokonsági rendszer, a nagycsalád és a kiscsalád. Összefoglaló terminusait tekintve elsőként a törzset (aşiret) kell említeni. A törzshöz való tartozás a társadalmi tudat része ma is, nem etnikai csoportokhoz, hanem valóban konkrét nevekkel jelölt törzshöz tartozást takar. A nemzeti hagyomány 22 oguz törzset tart számon, leszármazottainak szokásaiban ma is eleven az atyák tiszteletére bemutatott állatáldozat, sőt a sírjeleikre a törzsi összetartozás jelét a tamgát is felvésik.[4]

Eleven társadalmi intézmény a nemzetség (boy, kábile). Egymással vérségi kapcsolatot feltételező gazdasági és társadalmi egységet takar. Nemcsak az élőket és a holt elődöket sorolják nemzetségbe tartozónak, hanem a jövendő utódokat is. Az apai leszármazási rend (ataerkil) jellemzi. Vertikálisan tartja számon a leszármazottakat. A nemzetségbe tartozók megjelölésére szolgáló terminus a kandaş — vér- társ [5] az ugyanabból a vérből való, azonos vérségi leszármazottakat jelölő terminus, egyúttal mutatja azt is, hogy a nemzetség és a rokonság nem egymást fedő fogalmak. A rokon (akraba) fogalma a horizontális kapcsolatot jelöli amelybe már beletartoznak az oldalági rokonok is. Aktív rokonsági intézmény a nagycsalád értelmű soy, [6] amely az élőket az apai rokonokat és a házasság révén hozzájuk kapcsolódóakat foglalja magába. Alapját képezi a családi munkaszervezetnek, egyben gazdasági és jogi egységet takar. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy gyakori a rokonházasság, ahol csak apaági rokonok jöhetnek szóba, s amely minden bizonnyal a közös vagyon egybentartását célozza. A nomád állattartó yürükök nagycsaládszervezeteit szemléletes példával illusztrálja Ali Tanyildiz: a Honamli yürükökről írott könyvében.[7] A sátor népe az apa és a család nagyasszonyának (a legidősebb nő) tartozik feltétlen engedelmességgel. A családot érintő döntésekben az apa szava megfellebbezhetetlen. A lányok házasság után elhagyják a családot, a fiúk azonban nem költözhetnek el, a menyeket befogadja a család, de a fiatal házasok nem verhetnek új sátrat maguknak, kötelesek a többiekkel egy fedél alatt élni. (A menyasszony, ill. újasszony rokonsági fokára ill. a családban elfoglalt státuszára utal az elnevezése: gelin — gelen = jövőt, a családba jövőt jelenti.) Ugyancsak az alárendelt szerepére utal az a szokás, hogy csak akkor szabad szólnia, ha halaszthatatlan közlendője van, akkor is csak azután, ha engedélyt kapott rá. A feltétlen tiszteletadás jele az idősebbeknek nemre való tekintet nélkül kijáró kézcsók.[8] A nagycsalád, mint vérségi összetartozáson alapuló társadalmi- rokonsági alakulat szinte érintetlenül él még a kirgiz, türkmén, tahtadzsi, krími tatár, üzbég, kazah etnikai csoportoknál, [9] elsősorban a nomád életmódot folytatók körében, hiszen maga az életforma diktálta követelmény az összefogottság, egymásrautaltság. Meglehetősen zárt közösségek jellemzik ezeket a csoportokat.

A zártságot nemcsak az életmódból következő törvényszerűség, hanem a vallási endogámia is elősegíti. A nomádok esetében elképzelhetetlen hogy szunnita alavitával házasodjon, holott mindkettő muzulmán. Azonban a megtelepedéssel törvényszerűen velejár a korábbi kötődések fellazulása, a helyi közösségekbe való beolvadás. Két nemzedékváltás után már csak a kettős identitástudatot találja legjellemzőbb vonásnak a felületes szemlélő. Többnyire nyelvcsere is végbemegy, a törzsi- nemzetségi hovatartozás beépül a történelmi tudatba, de már etnikumhoz kötődés nélkül. Azonban a rokonsági terminusok időtállóbbnak bizonyulnak. A városi életformához köthető terminológiai rendszer még nem követi a változást, erre csak gondos vizsgálatok után derülhetne fény. Olyan vizsgálatokra gondolok, amely a terminusok etimológiáját és a hozzájuk tapadó társadalmi-gazdasági jelentésvetületet egyidejűleg érinti.

Alább lássuk a városhoz kötődő terminusok rendszerét: [10] Konszangvinikus rokonság + 4 =ükapám büyük babamin büyük babasi dedemin dedesi ükanyám ninemin ninesi +3 = dédnagyapám a mai törökben összefoglaló terminusa nincs leíró terminussal dedemin babasi — büyük babamin babasi dédnagyanyám ninemin annesi +2 = nagyapám büyük babam, dedem nagyanyám ninem, ebem +1 = apám babam, ata, atam 0 = EGO -1 = bátyám agabeyim öcsém erkek kardesim (fitestvérem) nővérem ablam húgom kiz kardeşim, bacim fiam oglum lányom kizim -2 = unokám torunum -3 = dédunokám torunumun cocugu -4 = ükunokám torunumun torunu Összefoglaló terminusok +3 = dédszüleim nincs rá összefoglaló terminus +2 = nagyszüleim dedemgil +1 = szüleim ebeveyim, anne babam, ailem 0 = testvéreim kardeşlerim -1 = gyermekeim cocuklarim, bebelerim, yavrularim evlâdim -2 = unokáim torunlarim -3 = dédunokáim torunlarimin çocuklari -4 = ükunokáim torunlarimin torunlari Oldalági rokonság +1 = apa fitestvére (nagybátyám) amca, emi anya fitestvére dayi apa nőtestvére (nagynéném) hala, bibi (a kelet-anatóliai nyelvjárásban) anya nőtestvére teyze (első jelentésben rokonsági terminus, de idegenek megszólításként is használják, ha az egonál idősebb nőről van szó) 0 = apa és anya testvéreinek gyermekei kuzenler unokabátyám amcamin oglu (unokaöcsém is) dayimin oglu unokanővérem amcamin kizi (unokahúgom is) dayimin kizi – 1 =fi- és nőtestvérek gyermekei yengeler (nem tesz különbséget a nemek között) Affinális rokonság +1 = apa és anya fitestvérének felesége (nagynéném) yenge (azonos szóval jelölik mindkettőt, megszólítás: név + yenge) apa és anya nőtestvérének férje (nagybátyám) enişte — eniştem (megszólítás: név nélkül pusztán enişte mint tiszteletteljes megszólítás) fitestvérem felesége yenge — yengem nőtestvérem férje enişte fiam felesége (menyem) gelin — gelinim lányom férje (vejem) damat — damadim güvey — ic güveyi (ha a vő a lány családjához megy lakni, ami igen ritka eset) 0 = férjem, uram kocam, beyim, erim, esim feleségem karim, hanimim, eşim, zevcem +1 = házastárs apja (apósom) kayin babam, kaynata (-m) házastárs anyja (anyósom) kaynata (-m) házastárs nőtestvére (sógornőm) görümce (görümcem) házastárs nőtestvérének férje (sógorom) enişte (eniştem)

A megjelölésekből kiderül, hogy részint leíró, részint osztályozó terminológiai rendszerrel állunk szemben. A városi rokonsági rendszerben is kirajzolódik a nagycsaládszervezet, hiszen mindenkit számon tartanak, holott városban kiscsaládos sejtekkel találkozunk a nagy család illetőleg a kiterjedt rokonság legfeljebb csak ünnepeken vagy temetéseken érintkezik egymással. A faluhoz köthető paraszti gazdálkodás ugyancsak a nagycsaládszervezetre épül. A településrend is ennek alárendeltje. Egy bokorban, kerítetlen telkeken egymás mellett lévő házakban laknak ugyanazon gazdaság kiszolgálói. Azonban a modernizációval óhatatlanul együttjáró elvándorlás gyengíti a család munkaerejét. A nagycsaládszervezet lassú bomlásával egyidejűleg a kiscsalád (aile) munkaerejének, tekintélyének egyensúlyban tartására megjelenik a műrokonság intézménye, amelyen belül a kirvelik tölti be az elsődleges szerepet. A kirvelik a műrokonság egyik formája, amikoris két család között nem vérségi kapcsolaton alapuló kötelék jön létre. A kirve státuszát tekintve a keresztszülőnek felel meg, csak férfi lehet, s miként a kapcsolat megpecsételését szolgáló ünnepség, a szünnet – metélkezés – is mutatja, kirve-t csak fiúgyermeknek választanak. A kirve tartja a gyermeket a metélőkés elé, fogja kezét, lábát. Részese tehát a gyermek életében bekövetkezett fordulópontnak, a tulajdonképpeni avatásnak, amely után megváltozik a gyermek státusza a családban. A zsidókkal ellentétben, a muzulmánoknál a metélkezés 5-13 éves kor között történik. Mint műrokonsági forma, azonban azért izgalmas, mert összekapcsol két családot, megnövelve ezzel a család tekintélyét, munkaerejét és egyben biztosítékul szolgál arra az esetre, ha valami tragédia folytán megcsonkulna a család. Ha elveszítené a családfőt, helyébe a kirve lépne. Köteles gondoskodni a családról, a gazdaságról, a gyerekek – beleértve már a lánygyermeket is – kiházasításáról, de mindenek felett a közösség elvárásainak megfelelő nevelésről. Jogi értelemben átveszi az apa feladatait. Normális életvitelben az emberélet fordulóinál az avatásnál (metélkezés) és a lakodalomnál jut szerephez. Utóbbi esetben lánykéréskor ő a család követe, ezen felül a többi rokonnál lényegesen nagyobb pénzösszeggel, vagy ajándékkal segíti a házasulandó legényt.

Kirvét a barátok közül szokás választani, ily módon kétszeres kötelék biztosítja, hogy törés esetén zökkenőmentes legyen a család és a gazdaság élete. Tehát valójában a család szociális alapjának egyik támpillére. A műrokonságnak ez a formája ma már csak Kars, Sivas, Mersin környékén – Kelet- Dél-Anatóliában eleven, Észak és Nyugat-Anatóliában már kevésbé él. Ha etnikai csoportokhoz kellene kötnünk, a türkméneket, jürüköket, kurdokat kell említenünk. Artvin és Samsun között, a Fekete-tenger partvidékén egyáltalán nem ismerik ezt a társadalmi intézményt. Ahol még él ez a műrokonsági forma (tehát Kelet-Dél-Anatólia) kirvelik, kivrelik, kirivlik, kirvoluk, kirvalik elnevezéssel használják. Nagyon lényeges vonása, hogy nyelvi, vallási és etnikai különbségek ellenére is létrejöhet ez a társadalmi intézmény.[11] A műrokonság másik formája, ahret-testvérek közötti kötelék. Ahret arab ahiret túlvilág jelentésű szóból származik. Ahret testvér túlvilági testvér jelentésben az iszlámhoz kapcsolódva maradt fenn. Elsősorban nők közötti műrokonsági forma. Egymástól elválni nem képes, örök barátságot, (a túlvilágra szóló barátságot) testvérséget fogadó nőkre vonatkozó terminus Anatalóiában. Azonban Piotr Borawski – Aleksander Dubiánski a rokonsági rendszerek vizsgálatánál [12] rámutatott arra, hogy a lengyelországi tatárok között is fennmaradt a terminus, azonos jelentéssel bár, de csak férfiakra vonatkozóan. Esetükben az összetartozás nem pusztán lelki köteléket jelent, hanem vészhelyzetben komoly kötelezettségekkel is járt: ha az egyik fogságba esett, a másik köteles volt mindent elkövetni a kiszabadításáért. Ha csatában ellenkező oldalon harcoltak, nem ölhette meg egyik a másikát, mi több, kezet sem emelhetett rá. Magam sem tudom eldönteni, hogy a kuma terminus az affinális terminológiai rendszerbe sorolandó-e avagy műrokonsági forma. Alighanem viszonyítás kérdése. Az iszlám jogrend megengedte a népi jogszokás máig megengedi a többnejűséget, a gyakorlatban Kelet-Anatóliában él is. Az első feleségen (főfeleség) kívül a második, harmadik, negyedik feleség megjelölésére szolgáló kifejezés a kuma. „Kumának megy” – mondják és maguk egymás közötti megszólítására is ezt a terminust használják.[13] A műrokonsági formák között utoljára hagytam a nekünk, magyaroknak a legizgalmasabb terminust, a vértestvérséget (kan kardeşi).

A testvérré fogadás rítusát az alábbiak szerint mondta Hakan Aydemir (26 éves) adatközlőm: „A jóbarátok, serdülő korú fiúk, megvágják csuklójukat, megízlelik egymás vérét, majd összefenik a két sebet, hogy keveredjék a vér. Örökké tartó testvéri fogadalmat tesznek.” A szószerint vérrel megpecsételt barátság, immár kan kardesi vértestvérség életre szóló. Jóban-rosszban együtt vannak, s kerüljenek bár egymástól nagy távolságra, az összetartozás tudata felnőtt korukat is végigkíséri. A testvérré fogadás rítusa a vérszerződés emlékeként él a mai anatóliai néphagyományban. A rokonsági rendszer vázlatos ismertetésével pusztán jelezni akartam, hogy az egyidejűleg egymás mellett élő, vérségi kapcsolatokat feltételező gazdasági és társadalmi egységek milyen lehetőséget rejtenek, mely irányba lenne célszerű további kutatásokat folytatni.

J e g y z e t e k 1. Morgan, L.H. 1877. 2. Morgan, az 1877-ben megjelent Ôsi társadalom (Ancient Society) című munkájának megjelenését követő 100 évben a rokonsági rendszerek kutatása nagy utat tett meg azonban jószerivel csak a klasszifikáló terminológiákra irányult. A descriptív terminológiák kutatására az 1940-es évekig várni kellett. Az eltelt időben Kirchhoff, P. osztályozási kisérlete keltett figyelmet, amely a descriptív terminusokra is tekintettel volt. Bodrogi T. 1961. 129-136. Vö. Szabó L. 1980. 5-18. 3. Az uráli családba tartozó népek csoportjából a finnek, észtek és magyarok, a török népek csoportjából pedig az oszmán-törökök rokonsági terminológiájával foglalkozott. Bodrogi T. 1961. 131. 4. Önder, M. 1969. 16. 5. A mi fogalmaink szerint vértestvér, de a török rokonsági rendszerben vértestvér kifejezéssel egyfajta műrokonsági formát jelölnek, tehát a kifejezés pusztán szószerinti fordítás. 6. Olvasata: szoj. A magyartól eltérő kiejtésű török betűk olvasata: s-s, s-sz, c-dzs, c-cs, i-mély i (orosz jerü), g-magas hangrendű szótagban j, (valamivel rövidebb hang), mély hangrendű szótagban nem ejtendő. 7. Tanyildiz, A. 1990-125. Vö. Ö. Bartha J. 1994. 371-390. 8. Tanyildiz, A. 1990. 119. Vö. Acipayamli, O. 1974. 19. 9. Andrews, P. A. 1992. A szerző 47 féle táji etnikai csoportot írt le, többségüknél a rokonsági rendszer jellegzetességeire is utal. 10. Türkce Sözlük (1988) vonatkozó szócikkei alapján. 11. Örnek S. V. 1977. 183. Vö. Kudat A. 1974. 7-8. Bayat A. H. 1982. 13. 12. Borawski, P. – Dubianski, A. 1986. 13. Türkçe Sözlük 1988. I r o d a l o m -Acipayamli, Orhan 1974 Acipayam’da dügün folkloru. Antropolog Dergisi. Ankara, 19. -Andrews, Peter Alford 1992 Türkiye’de Etnik Gruplar. Ankara -Bayat, Ali, Haydar 1982 Osmanli Imperatorlugu Türkiye’sinde sünnet merasimleri. In: Milletlerarasi Türk Folklor Kongresi Bildirileri. Ankara, 13. -Bodrogi Tibor 1961 A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése In: Műveltség és Hagyomány III. kötet (Szerk. Gunda Béla) Budapest 1962 Társadalmak születése. Budapest. -Kudat, A. 1974 Kirvelik. Ankara -Morgan, L. H. 1877 Ancient Society. New York (Budapest, 1961) -Ökrösné Bartha Júlia 1994 A falusi házasságkötés és szokásköre Anatóliában In: Folklor és Etnográfia 85. In memoriam Sztrinkó István (Szerk: Ujváry Zoltán) Debrecen -Önder, Mehmet 1969 Konya mezar taşlarinda sekil ve süsler In: Türk Etnografya Dergisi 12. Ankara -Örnek, Sedat Veyis 1977 Türk Halkbilimi. Ankara -Szabó László 1980 A magyar rokonsági rendszer. Debrecen -Tanyildiz, Ali 1990 Honamli yörükleri. Isparta -Türkçe Sözlük 1988 I-II. Ankara
Bartha Júlia