Flesch István: Három asszonyportré – a háttérben nagymecsettel és iszlám egyetemmel

            Ezzel el is érkeztünk a címben jelzett három asszony közül a másodikhoz. Őt is egyszer már szárnyára vette a világhír. Sok helyütt vallási meggyőződéséhez hűségesen ragaszkodó hőst láttak benne, aki üldöztetése közepette, az akkori Törökország rideg szemléletű, dogmatikus szekularizmusával szemben külsőségekben is bátran vállalta önmagát és muzulmán hitét. A Nyugat némely országában a polgári szabadságjogok, a muzulmán közösségben pedig a hit bátor, megalkuvást nem ismerő védelmezőjeként ünnepelték.

            Személye most váratlanul újra bekerült a fontos hírek közé, legalábbis török hazájában. Recep Tayyip Erdoğan kormánya ugyanis kinevezte malajziabeli nagykövetnek Kuala Lumpurba. Ezt a közéleti elismerést most már nagyon különbözőképpen fogadták. Az egyetértő, helyeslő megnyilatkozások közé erős bírálatok vegyültek. Ezek azonban elsősorban nem neki szóltak, nem vitatták el tőle érdemeit, nem vonták kétségbe rokonszenves, vonzó emberi tulajdonságait, vonásait, még kevésbé kiváló képességeit és tudását. A kritika éle a mind több támadási felületet nyújtó jelenlegi kormányzati-politikai rendszer ellen irányult, amely szemlátomást egyre mélyebben önkényeskedésbe süllyed, s eközben igyekszik mind nagyobb befolyást engedni az iszlámnak a társadalmi-politikai életben.

            Akit most tehát az ankarai kormány magas rangú diplomatává léptetett elő, hogy a Török Köztársaságot egy olyan délkelet-ázsiai országban képviselje, amelynek lakossága 61 százalékban szunnita muzulmán, nem más, mint az 1968-as születésű Merve Safa Kavakçı, a világhírű „muszlim fejkendős képviselőnő”.

            Annak idején, pontosan 1999. április 18-án választották meg a török nagy nemzetgyűlés képviselőjének az Erény Pártja (Fazilet Partisi, FP) színeiben. A Hürriyet felidézte azt a történelmi pillanatot, amikor május 2-án fejkendősen kívánt megjelenni a török parlament plénumán, hogy részt vegyen az ünnepélyes eskütételen. Bülent Ecevit miniszterelnök kormányzó Demokratikus Baloldal Pártjának tagjai ezért a képviselőt kizáratták a törvényhozásból. Arra hivatkoztak, hogy cselekedete felér a török államiság megkérdőjelezésével és a világi elveken alapuló szekuláris köztársaság alapelveinek megsértésével. Minthogy korábban nem közölte, vagyis eltitkolta, hogy állampolgára az Egyesült Államoknak is, a minisztertanács megfosztotta török állampolgárságától. Még ugyanabban az évben áttelepedett az Egyesült Államokba. Azóta a George Washington Egyetem nemzetközi kapcsolatok karának professzora volt. Előzőleg a Harvardon szerzett tudományos képesítést.

            Jelentős fordulatot hozott életében, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága jogsértésnek ítélte a parlamentből való kizárását. A muzulmán nők jogainak védelmében a világ számos parlamentjében és egyetemén tartott előadást, részt vett a világvallások barcelonai tanácskozásán. Beválasztották a világ 500 legbefolyásosabb muzulmán személyisége közé. Muzulmán ügyekben tanácsadója az amerikai kongresszusnak. Állandó munkatársa az erősen konzervatív beállítottságú Vakit (Idő) című lapnak. Köztudott, hogy hafız, vagyis olyan igazhitű egyén, aki kívülről képes recitálni a Koránt. Két felnőtt leánygyermek anyja.

            Kétségtelen, hogy Merve Kavakçı konzervatív muzulmán világképének kialakulását mélyrehatóan befolyásolta a modern török iszlámizmus atyamesterének tartott Necmettin Erbakan egykori miniszterelnök és többszörös pártalapító ideológiája, amelyet az iszlámbarát politikus a hatvanas-hetvenes évek fordulóján fejtett ki Nemzeti Szemlélet (Millî Görüş) című könyvében. Ez lett aztán az elméleti forrásvidéke mindazoknak a pártoknak, amelyeket Erbakan alapított, majd amelyeket sorra be is tiltottak. Közéjük tartozott az Erény Pártja (FP) is, amelynek listáján jutott a parlamentbe Kavakçı. Ebből nőtt ki betiltása után a jelenleg kormányzó Igazságosság és Fejlődés Pártja, az AKP, amely szakított Erbakannal. Utóbbi új pártot alapított Boldogság Pártja (Saadet Partisi) néven, amely a Próféta és az „igaz úton járó kalifák” fényes korszakára utal. Ezt haláláig vezette is.

            A Millî Görüş szervezeteit a német alkotmányvédelem mindmáig megfigyelés alatt tartja demokráciaellenessége miatt.

            A DİkEN (Tövis) ellenzéki hírportál Murat Sevinç tollából cikket közölt Merve Kavakçı nagyköveti megbízatása és az új rendszer címmel. A szerző ebben felveti, hogy a képviselőnőnek a mandátumától való megfosztása az akkori törvényeknek megfelelt ugyan, de nem volt igazságos. Akkor jogtalanság történt vele. Manapság viszont másokkal sokkal rosszabb történik. Ma, évekkel később, az AKP-kormányzás 15. esztendejében előbb visszaadták neki az állampolgárságot, ezután pedig gyorsan megtették nagykövetnek.

           Demokratikus körülmények között ez talán csodálkozást kelt, de ésszerű és méltánylandó lehet. Ám most, miközben Merve Kavakçıt kinevezték, újságírókat tartóztatnak le és állítanak bíróság elé, pártvezetőket és képviselőket börtönöznek be, és se szó, se beszéd, tízezreket bocsátanak el állásukból. Fiatal pedagógusok lépnek éhségsztrájkba, hogy visszatérhessenek hivatásukhoz. Pártállamot hoznak létre, s a török nagy nemzetgyűlésben megváltoztatják a házszabályt, hogy korlátozzák az ellenzék megszólalási lehetőségeit. Ellenzéki vezetők ezért az igazság kimondásáért több száz kilométeres menetre kényszerültek. Törökország fokozatosan elveszti jogállami jellegét…

            Az ellenzéki Köztársasági Néppárt, a CHP egyik parlamenti képviselője, Dursun Çiçek újságíróknak bemutatott egy fényképet, amelyen az látszik, hogy egy nőalak letérdepelve hűséget fogad egy mohamedán sejknek, azaz egy dervisrend főnökének. „Vajon a térdeplő személy Kavakçı asszony-e, mert ha igen, akkor miként képviselheti egyáltalán a Török Köztársaságot”? – tette fel a kérdést a tekintélyes honatya.

            A Hürriyet szerint jogi értelemben nincs abban semmi rossz, hogy Erdoğan nagykövetnek neveztette ki Kavakçıt. A világon mindenütt dívik a politikai kinevezések gyakorlata. Ha azonban a háttérben a világi államjogi berendezkedéssel szembeni bosszúállás szándéka húzódna meg, akkor itt valami nagyon másról lenne szó….

            Az AKP szóvivője, Mahir Ünal sajtóértekezletén értetlenségét nyilvánította ki azzal kapcsolatban, hogy némelyek kivetnivalót találnak abban, ha az állam hatáskörét gyakorolva valakit visszahelyez jogaiba, s így az illetőnek helyreállítja a becsületét. „Őszintén kijelenthetem, hogy nem értem, ha ezen a rehabilitáción némelyek fennakadnak” – mondta. Mint hozzáfűzte, „ma már több fejkendős képviselőnőnk is van, s a fejkendős Merve Kavakçı nagyköveti kinevezése is jól mutatja, hogy Törökország régi helyzetéhez képest milyen messzire jutott a szabadságjogok gyakorlásának területén”.

            Az ellenzéket azonban az ilyesmi aligha nyugtathatja meg, s a vallási kérdéskörben például azon is „fennakadt”, hogy a kormány pótlólagos feladat elvégzésével ruházta fel a muftikat (törökül müftü). Ennek megfelelően a jövőben ezek a kerületi vallási megbízottak végzik majd a házasulandó párok összeadását, tehát a hivatal részéről a házasságkötési szertartást. Ők azonban a vallásügyi felügyelet, a diyanet állami alkalmazottjai. Ez a házassági anyakönyvezés azonban eddig polgármesteri hatáskörben volt. Ezért a CHP az intézkedést a polgári törvénykönyv megsértésének minősítette.

            Időközben egy másik ügy is felcsigázta a közvélemény és a média fantáziáját. Sorozatos találgatások után lemondott a diyanet élén betöltött magas tisztéről a nagy tudású teológus, Dr. Mehmet Görmez. Nem ismeretes, hogy a tekintélyes vallástudós miért éppen most szánta rá magát erre a lépésre. Hivatala előzőleg még jelentést tett közzé a Fethullah Gülen prédikátor „fethullahista terrorszervezetének, a FETÖ”-nek az aknamunkájáról. Ebben gondos elemzésnek vetették alá a hálózat kiadványait, könyveit és sajtótermékeit, valamint Gülen beszédeinek szövegét. Így arra a következtetésre jutottak, hogy a FETÖ visszaélt a vallási parancsolatokkal, az iszlámmal. Ezért minden iszlámtudósnak és vallási vezetőnek kötelességévé tették, hogy éberen őrködjenek az igazhívők szívének és szellemének tisztaságán e fenti sötét struktúra kárhozatos terveivel szemben, és soha ne tévesszék szem elől a Korán megmásíthatatlan hitigazságait és a prófétai hagyományokat.

            Ekkor merült fel a médiában – részben az államfő célzásai, részben magának Görmeznek további tudományos ambícióira való utalásai alapján –, hogy a diyanet volt vezetőjét esetleg az Isztambulban tervezett nemzetközi iszlám egyetem élére állítanák. A Yeni Şafak jelentése szerint a legkésőbb 2019–2020-ra megalapítható intézményben arabul, törökül és angolul oktatnák az iszlámtudományokat. További központi feladatként ideológiailag leszámolnának a vallással visszaélő mohamedán szervezetekkel, közöttük az Iszlám Állammal (ISIS), a FETÖ-vel és a Boko Harammal. Figyelembe vennék a kairói al-Azhar és a mekkai Umm al-Kura egyetem tapasztalatait. Görmez doktor egyszer korábban kijelentette, hogy az isztambuli intézmény a tervek szerint ellenpárjának, sőt vetélytársának tekinti majd magát az egyiptomi, malajziai, pakisztáni és szaúd-arábiai iszlám oktatóközpontoknak.

            Ám az utóbbi időben súlyos hatósági üldözést elszenvedő Cumhuriyet, amely ismert hagyományosan szigorú kemalista-szekuláris szerkesztési elveiről, némi kárörömmel nyugtázta, hogy Görmez doktor hét év után távozott a diyanetből. Az újság, amelynek öt munkatársát még mindig börtönben tartják, miután a fogságból kiengedett hét szerkesztő szabadlábon készülhet perére, felsorolta a teológus hivatali ideje alatt kirobbant botrányokat. Főleg azzal az esettel foglalkozott, amikor kiderült, hogy a vallási vezető olyan Mercedes márkájú páncélozott hivatali gépkocsi használatára lett jogosult, amelynek ára meghaladta az 1 millió török lírát, ami megfelel 435 ezer dollárnak.

            A nem sokkal korábban vásárolt luxusautó körüli botrány hatására, vagyis a sajtó, az ellenzéki pártok és a közvélemény nyomására Görmez bejelentette, hogy visszaszolgáltatja a méregdrága állami gépkocsit. Az ügyben Erdoğan is megszólalt, közölvén, hogy ő bizony nem adta volna vissza a kocsit, ha korábban értesült volna a fejleményekről.

            A dolog nem maradt ennyiben. Bülent Arınç miniszterelnök-helyettes ugyanis nyilvánosan helytelenítette, hogy Erdoğan beleártja magát ebbe a vitába. Nem is maradt sokáig funkciójában. Hiszen már korábban is összezörrent főnökével. Akkor amiatt, hogy nem akart közösséget vállalni azokkal, akik a rendőrséget brutális rohamra vezényelték a Gezi parki környezetvédő tüntetők ellen.