Erdoğan végtelen nyugalma – Törökország a választás óta

Két nagy problémáját, a Nyugatot és az inflációt igyekszik is, meg nem is igyekszik megoldani a régi-új török elnök, ellenzéke pedig közben atomokra lövi önmagát.

Recep Tayyip Erdoğan török államfő volt az augusztus 20. és az atlétikai világbajnokság köré szervezett diplomáciai nagyüzem egyes számú sztárvendége. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nagyszabású tárgyalásokat jelentett be, melyek eredményeképpen Törökország immár nemcsak a legfontosabb tranzitországként, de szállítóként is megjelenhet a magyar gázpiacon. A délkeleti hatalomra kevésbé figyeltünk, mióta nagy hírveréssel lezajlott a választás – pedig történt egy s más Erdoğan harmadik elnöki ciklusának kezdetén.
Vissza az ortodoxiához

Ankara először is az infláció letörésének útjára lépett. Erdoğan a 2021 óta folytatott, az inflációt alacsony kamatokkal megfékezni kívánó gazdaságpolitika kudarcát elismerve a pénzpiacok ínyére való páros kezébe adta az állami pénzügyeket. Mehmet Şimşek pénzügyminiszterként megszorításokkal igyekszik berámázni a választási költekezés és a dél-anatóliai földrengések által erősen megviselt államháztartást, a Goldman Sachstól igazolt Hafize Gaye Erkan, az ország első női jegybankelnöke pedig törekszik annyira ortodox kamatpolitikát folytatni, amennyire csak az államfő engedi. Úgy tűnik, szabadabb a keze, mint a 2021-es erdoğani kísérlet előtti jegybankvezérnek: három pártkatona alelnökét is leváltották szakemberekre, s megléphetett egy markáns, 900 bázispontos kamatemelést, amivel a valóságtól elrugaszkodott, 8,5 százalékos alapkamat 17,5 százalékra kúszott fel. És akár annak árán is tovább fogják növelni, hogy ez az olcsó hitelektől függő, versenyképtelen cégek tömeges bedőléséhez vezethet, valamint jelentős stressztesztnek vetheti alá a bankrendszert is.

Visszafogtak minden állami költést a földrengések utáni újjáépítésen kívül.

A kamatemelésnek azonban nem egyszerűen csak az erdoğani unortodoxiától való elrugaszkodás a célja, hanem a központi bank hatalmának visszaszerzése is – az utóbbi években maguk a török bankok is komolytalannak tartották az ország monetáris politikáját, ezért figyelembe sem vették az alapkamatot, és annál jóval drágábban osztották a hiteleket. Így az elszálló infláció mellett az ország még az alacsony kamat előnyeit sem élvezhette igazán. A fiskális és monetáris politika vezetői augusztus elején a befektetőket is tájékoztatták szándékaikról, és megerősítették elkötelezettségüket a folyamatos, de a gazdasági növekedést még nem elimináló kamatemelés mellett. A jegybank szabadságát mutatja emellett az is, hogy előrejelzésében ez évre 58, jövőre 33, 2025-re pedig 15 százalékos pénzromlással számol – azaz nyíltan ellent mer mondani az államfőnek, aki a kampányban két éven belül egy számjegyű inflációt ígért.

Folytatás

Forrás: mandiner.hu