Egy lehangoló ünnep: Mustafa Akyol gondolatai az iszlámról

Idén július 5. és 7. között ünnepelték az Íd al-fitrt Törökországban. Az egy hónapig tartó böjtölést megtörő három napos ünnep (törökül: Ramazan Bayramı vagy Şeker Bayramı – a szerk.) második napján jelent meg a következő cikk a Hürriyet Daily News lapjain, Mustafa Akyol tollából.

Ma van az Íd, vagy törökül ’’Ramazan Bayramı ’’, második napja. A három napos vallási ünnepet harminc nap böjtölés után ünneplik muszlimok a világ minden táján. Az emberek családjaikat látogatják, a gyerekek új ruhába öltöznek és zsebpénzt kapnak, a legtöbben nem dolgoznak. Kivéve néhány pechesebb embert, például az újságírókat, akik a Hürriyet Daily News legfrisseb számán dolgoztak, hogy azt Önök most olvasgathassák.

Az Íd  a vidámságról és a boldogságról szól. Jelenleg azonban, nemcsak én, hanem valószínűleg sok más muszlim is a világon, kevés okot látunk a vidámságra és örömre. Ugyanis az Iszlám borzasztó korszakát éljük. A Ramadán szent hónapjának utolsó hetében százak estek áldozatául Isztambulban, Bagdadban, Dakkában és az iszlám szent városában, Medinában elkövetett terrortámadásoknak. Még szörnyűbb, hogy a könyörtelen gyilkosok azt állítják, az iszlám nevében cselekedtek. A magát Iszlám Államnak nevező halálkultusz tagjai Isten teremtményeit pusztították az Ő szent nevével a szájukon.

Nekünk, mérsékelt, gondolkodó muszlimoknak szembe kell néznünk ezzel a szörnyeteggel. Látnunk kell, hogyan bontakozhatott ez ki vallásunkból. A sokszor ismételt mantra, hogy ’’az Iszlám Államnak semmi köze az iszlámhoz’’, normatív kijelentésként tán megállja a helyét, de mint tényszerű állítás, nem igaz. Láthatóan egy fanatikus, elburjánzott ágazatról van szó, ami saját civilizációnkból, krízis idején emelkedett fel. A háridzsitáktól kezdve, akik az első században elhatározták, hogy minden más muszlimot meggyilkolnak, napjaink Iszlám Államáig,

létezik egy, a vallásosságot a barbarizmussal ötvöző vonal, amivel szembe kell szállnunk.

Ennek a barbarizmusnak a hátterével saját hagyományaink ’’főáramán’’ belül is szembe kell néznünk. Valójában amit az Iszlám Állam csinál, a hitetlenek gyilkolása, egy olyan rendelkezés, ami megtalálható a klasszikus siíta és szunnita vallástudományi szövegekben. Persze az Iszlám Állam a végletekig fanatikus módon értelmezi a ’’hitetlen’’ fogalmat – aki ellenszegül az Iszlám Államnak, az hitetlen. De maga az elképzelés, hogy a ”hitetlenség” vagy az istenkáromlás főbenjáró bűnök, az ’’uralkodó eszme’’ részét képezik – még ha a Korán részét nem is.

Ezért úgy gondolom, Iszlám Állam figyelmeztetés minden muszlim számára, különösen azok számára, akik nem látnak problémat a vallás és politika összemosásában. Saríát szeretnél? Azt akarod, hogy az iszlám ’’hódítson’’ és ’’uralkodjon’’? Ez sül ki belőle. És ha ellenkeznél, mondván ’’nem, nem, ez nem az igazi iszlám’’, az ’’igaz iszlám’’ híveinek szemében könnyen belőled vállhat ’’hitetlen’’.

Ez a figyelmeztetés azt jelzi, hogy a vallást újra kell értelmezni egy modern, nyitott, sokszínű és többelvű világ keretein belül.

Az iszlám kétségtelenül rendelkezik a szükséges értékekkel és többször bizonyította, hogy alkalmazkodni tud egy ilyen világhoz, sőt saját értékeivel gazdagíthatja is azt. Ehhez azonban először is össze kell szednie magát a muszlimoknak.

Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Az egyik kulcsfontosságú probléma, hogy a muszlimok többsége nem is érti magát a problémát. Ehelyett inkább képzelt összeesküvés-elméletek mögé bújik. Törökországban sok vallásos konzervatív, főleg az erdoganisták, tényleg úgy gondolják, hogy az Iszlám Állam nem más, mint egy nyugati összeesküvés része, aminek célja az iszlám lejáratása és a muszlimok egymás ellen ugrasztása. Így aztán fogalmuk sincs, hogy mi is valójában az Iszlám Állam és hogy mit képvisel.

Végezetül, azokat akik úgy gondolják, hogy ez az egész dráma kizárólagosan az iszlám jellegzetessége, szerényen emlekeztetném a keresztény történelem kellemetlen epizódjaira: például a keresztes háborúkra vagy az inkvizícióra. Természetesen a kereszténység már nagyrészt maga mögött hagyta ezt a sötétséget, míg az iszlám egy része még vakon tapogatódzik benne. Tehát nem az iszlám rendkívüli romlottsága a probléma, hanem az, hogy az iszlám egy rendkívül rossz időszakát éljük.

Forrás: Hürriyet Daily News

Fordította: Horváth Bálint – Türkinfo