Egy csodanövény, amiről sokáig úgy tudtuk, örökre elveszett

Kép forrása: X

Szilfium, egy univerzális csodaszer – egymagában tartalmazza féltucatnyi gyógynövény hatóanyagait.

Az ókorban létezett egy növény, melyről úgy tartották: mindenre jó: afrodiziákum, fűszer, gyógyszer és fogamzásgátló. A szilfium (vagy szilfion) azonban már az első században eltűnt a Föld színéről.

Az ókorban a mai Afrika Földközi-tengeri partvidékén teljes városállamok alapozták a létezésüket a szilfium termesztésére és exportálására, mely kizárólag ebben az 50 km széles, 200 km hosszú part menti sávban termett, és az átültetést sem tolerálta. Volt olyan város, melynek pénzérméjén is a szilfium ábrája szerepelt. A növény vastag, fekete gyökerekkel rendelkezett, szára üreges, virágzata aranyló, levelei pedig hasonlók voltak a zelleréhez.
Miért tartották csodaszernek?

A szilfium hihetetlenül értékes volt az ókorban: élelmiszerként, ételízesítőként és gyógyszerként is felhasználták. Virágjából parfüm készült, a szárát megfőzve elfogyasztották, a nedvéből és a gyökeréből gyógyszereket készítettek például köhögésre, torokfájásra, lázra, emésztési zavarokra, de fájdalomcsillapítóként, szemölcsök eltávolítására, hajnövesztőként, sőt skorpiócsípésre, epilepsziára, kígyómarásra és a lepra gyógyítására is használták.

Továbbá úgy tartották, hogy ha a juhok és a kecskék elfogyasztják a szilfiumot, akkor a húsuk különlegesen puha lesz.

Az ókori görögök Apolló, azaz a szépség és a szerelem istene ajándékaként tekintettek rá. A rómaiak annyira nagy becsben tartották, hogy Julius Caesar több mint fél tonnát rejtett el a szirmából a kincstárban. Értéke az ezüstével azonos volt.

Mivel egyre nőtt a kereslet iránta, megpróbálták nagyobb területen termeszteni a növényt – aminek ez lett a végzete. Ugyanis amikor erdőket vágtak ki emiatt, az erdőirtás eróziót okozott a hegyoldalakon, és a szilfium a megváltozott mikroklímás viszonyok között már nem érezte jól magát.

Egyébként is teljesen ellenállt a termesztésnek. Feljegyzések szerint két próbálkozás volt rá, hogy Görögország szárazföldjén kezdjék termeszteni, mindkettő sikertelennek bizonyult.

Ez az első feljegyzett faj, ami az emberiség miatt tűnt el a bolygó felszínéről, mert az utolsó darabig elfogyasztották az egyedeit.

A középkorban nagyon sokan szerettek volna a nyomára bukkanni, hátha fennmaradt belőle néhány példány, de nem jártak sikerrel.

Folytatás

Forrás: www.agroinform.hu