Dr. Bartha Júlia etnográfus a török–magyar kapcsolatok alakulását elemezte

Százéves a Török Köztársaság. Az évforduló apropóján 2024 a török–magyar kultúra éve lett. Hogyan érzékelhetjük ennek az évfordulónak a jelentőségét? – kérdeztük a Karcagon élő dr. Bartha Júlia PhD orientalista etnográfust, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagját, a Damjanich János Múzeum nyugalmazott néprajzi osztály-vezetőjét.

– Budapesten 1924. december 18-án írták alá a magyar–török barátsági szerződést, és ez a dátum igen jelentős volt Törökország életében. A fiatal Török Köztársaság vezetője, Mustafa Kemal – akit a törökök Atatürknek, a törökök atyjának neveztek – magyar szakembereket hívott, hogy segítsék a modern reformokat. Nyugodtan beszélhetünk Törökország-építő magyarokról, hiszen nemcsak a tudományban, hanem tevőlegesen az ország építésében is részt vettek, a váro­sok arculatán ez ma is látható – mutatott rá dr. Bartha Júlia.
A mérnökök munkáját dicsérik az épületek

– Sok tervezőmérnököt, tájépítészt, vasútépítőt hívtak meg. Ankara ekkor lett fővárosa Törökországnak, az akkori főutcájára ez időben emelték azokat a középületeket, amelyek még ma is állnak. Muglában is van három ház, amit táblával jelöltek meg, emlékezvén a magyar tervezőmérnökre. Jól felismerhetők, mert ilyen típusú ablakokat csak a Monarchiában építettek. A magyar szakemberek komoly beruházásokon dolgoztak, mint például építési és vasúti munkálatok, vagy éppen zöldövezetek kialakítása. Ez utóbbi Ormos Imre tájépítész nevéhez fűződik, de Atatürk kertésze, Máté János is magyar volt.

De a vízellátást és csatornarendszert, valamint elektromos hálózatok kiépítését is említhetnénk. Ezek a magyarok hozzájárultak nemcsak a város építészeti arculatának kialakításához, hanem a gazdaságához és kultúrájához is – fogalmazott dr. Bartha Júlia, aki a két ország közötti mai tudományos együttműködésben maga is tevékenyen részt vesz.

Folytatás

Forrás: www.szoljon.hu