![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Isztambuli átszállással este 9-re érkeztünk Diyarbakirba, Dél-Kelet Anatólia második legnagyobb városába. A város a Tigris folyó partján található. Lakosainak száma 600 ezer fő, többségük (vezetőnk szerint 99%-uk) kurd nemzetiségű.
A régészeti leletek tanulsága szerint i.e. 9. évezredben a térség már lakott volt. I.e. 2000 körül a Hurrita Királysághoz tartozott Amida néven. Később a Hettita Birodalom része lett. Ezt követően legtovább asszír, közben 100 évre urartu, uralom alá került. Az i.e. 7. századra szkíták, majd médek lakták, i.e. 550-ben a Perzsa Birodalom hódította meg. Nagy Sándor hódításai nyomán görög, majd szeleukida fennhatóság alá került. Időszámításunk után hol a perzsa szaszanidák, hol a rómaiak uralták. Végül a Római Birodalomhoz csatolták, ez időből származik a városfal. Később Bizánc és arabok vetélkedtek érte, de elfoglalta a mongol Timur-Lenk, majd 1085-ben a szeldzsukok. 1515. szeptember 15-én lett az Oszmán Birodalom része. A Selyemúton fekvő városnak kiemelkedő történelmi jelentősége volt.
Szállásunk egy 500 éves karavánszerájból átalakított szálló volt, az Otel Buyuk Kervansaray. A belső udvarán árnyas kert fogadott, ami egyúttal nyitott étteremként is szolgál. Mind a vacsora, mind a reggeli számára kellemes hely. Talán a macskák zavargatása viselte meg a csapat egyes tagjait. Egy külön udvarban medence is van, amit csütörtökönként csak hölgyek látogathatnak. Mindezzel éles ellentétben állt a szobák minősége. A kb. 150cm magas bejárat és a kis alapterület történelmi adottság, ettől még lehetett volna igényes. De nem volt. Lelakott, koszos, a fürdő meg egy katasztrófa. Még szerencse, hogy csak egy napot aludtunk itt, de így viselhető volt. (A városban van egy 5 csillagosnak mondott szálló a Class Hotel, talán az jobb.)
Másnap reggel fél napos gyalogos városnézésre indultunk. Kétségtelen erős kezdés volt. Vissza az időben úgy 200 évet. Úton-útfélen lerobbant boltokból árultak szinte az utcán mindent. A bádoglemeztől, a sült húsig. Pelenkát zsákból, vagy éppen nyers gyapjút. Hangulatra és tisztaságra az észak-afrikai oázisok, és falvak jutottak eszembe. (Utóbb azon elmélkedtünk, hogy jól érezhető, hogy a város nem kap érdemi állami pénzt fejlesztésre, amit egyértelműen a kurdokkal szembeni hivatalos elnyomásként értelmeztünk.) Túlzás lenne azt állítani, hogy július a legideálisabb városnéző idő, hiszen a hőmérséklet 40 körül volt, de a száraz levegőben, és 50 faktoros naptejjel viselhető. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy télen -20 fok is lehet.
A város látnivalói közül a leghíresebb a II. Constantinus császár által 349-ben építetett városfal, amelyet helyi fekete bazaltból emeltek. 5,5km hosszú, 72 bástya védi. A kínai nagy fal után a második leghosszabb építmény a Világon. Több épségben maradt díszes kapuja római és szeldzsuk domborművekkel díszített. A városfalon a török Artukid dinasztiába tartozó Arslanok sok jelentős fejlesztést végeztek. Pl. Urfa kapu, két impozáns torony, az Ulu Beden és Yedi Kardeş, amely utóbbin az Artukid kétfejű sas árulkodik származásáról.
A város fellegvárát a 4. században emelték egy a korábbi település romjait rejtő dombon. Bizánci alapokon a szeldzsuk építészet nyomait fedezhetjük fel.
A szeldzsuk időkből származó legkülönlegesebb épület a Kale Camii néven hívott 1160-ban épített ún. szíriai szeldzsuk stílusú minaret. Négyszögalapú, bástyaszerű építmény. A közelében az 5. századi Szent György Templom romjai találhatóak.
miri.hu
