A zene a szavakon túl ható csoda – interjú Hannah Bergerrel

Egyszer hallottam csak élőben énekelni. Magával ragadott  a belőle áradó kifinomult nőiesség, keleties varázsú báj. Zenéje gazdag, izgalmas,  hangjának különleges tónusa van. Onnantól figyeltem, merre jár, hol koncertezik. Hallgattam a dalait, olvastam a posztjait, gondolatait, csodáltam a fotóit, amelyek pillanatba dermedt színes álmok. Igen, tán a színes szó illik rá a legjobban, a ruhájára, a képeire, a zenéjére, ez az, ami az első pillanatban megragad. Hannah Bergerrel beszélgettem zenei utazásának kezdeteiről és arról, merre kanyarodott ez az út azóta, és a jövőben merre vezet majd.

 

Hol élsz most, Hannah? Törökországban vagy Magyarországon?

Tulajdonképpen folyamatosan úton vagyok. A súlypontom az elmúlt egy évben Budapesten volt, azelőtt viszont Isztambulban, ott volt egy zenekarom, akikkel sokat próbáltunk. Most Hollandiában lakom, de itt is csak átmenetileg. Vendéglélek vagyok itt, nem vagyok északi ember.

Ha minden igaz, hamarosan átköltözünk Isztambulba, mert a férjemnek lesz egy törökországi projektje. Itt is lesz Hollandiában egy pici kis lakásunk, ott egy másik és akkor én nagyon boldog leszek. Ott van az én szívem-lelkem.

Mióta része a zene az életednek? Hogyan kanyarodott énekesi pályád a keleti stílusok felé?

Gyerekként pianista voltam, klasszikus zenét tanultam, hét évig zongoráztam. Azután elkezdtem sportolni, hosszútávfutó lettem és abbahagytam a zenélést. Évekkel később megsérültem és nem tudtam folytatni a sportot és valahogy úgy hozta az élet, hogy visszafordultam a zenéhez. A kultúra miatt mentem először Konyába, a Mevlana-fesztivál miatt. Akkoriban decemberben rendezték meg a Mevlana Haftası-t, Mevlana-hetet és oda indultunk el magyar barátaimmal. Nagyon érdekelt Mevlana költészete és általában a szúfizmus.

Hogyan kerültél ezekkel a dolgokkal kapcsolatba? Akkoriban Mevlana nem volt annyira ismert és elérhető, mint most.

Valóban nem volt annyira felkapott téma. Már kamaszként nagyon sokat olvastam Germanus Gyula csodálatos könyveit, miatta kezdtem törökül is tanulni. Emlékszem arra a mondatára, hogy olyan a török nyelv, mint a csepegtetett méz. Olyan gyönyörű ez a mondat és annyira igaz. Olvastam Mevlana könyveit, voltak perzsa barátaink és a nagypapám is mesélt a Keletről, amikor nagyon fiatal voltam. Ez a kapu számomra már nagyon korán kinyílt. 1995-ben kezdtem el Törökországba járni, nem mint turista, sokkal inkább mint utazó, 96-ban már úgy jöttem haza, hogy elkezdtem törökül énekelni. Nagyon sok zenei hatás ért kint. Nem csak a misztikus zenével találkoztam, hanem a török és a kurd népzenével is, ami nagyon-nagyon nagy hatással volt rám, rögtön vettem egy szazt is.

Akkoriban alapítottunk egy zenekart Magyarországon, amelynek én a szólistája lettem tíz évre, majd ezután elváltak útjaink, mert nagyon sokat hívtak Törökországba zenélni. A TRT gyakran forgatott Budapesten abban az időben és mindig engem kerestek. Akkoriban óriási dolognak számított, hogy van egy lány, aki törökül énekel, urfai népdalokat is tud. A TRT műsorait nagyon sok ember látta, így kezdett engem megismerni Törökország. Először Urfa hívott meg, elképesztő volt! Teljesen egyedül mentem ki. Amikor megérkeztem, mögém toltak egy urfai zenekart, egy próbával csináltunk meg egy másfél órás koncertet Balıklıgölnél, amelyre négyezer ember jött el. Akkor már éreztem, hogy nekem ez nagyon nagy utam. Az urfai koncert után, amelynek óriási visszhangja volt, sok meghívás érkezett Ankarába, Isztambulba és akkor kezdődött életemnek az a sok-sok éves szakasza, amikor áttettem a súlypontomat Törökországba.

Erre az útra léptél és egyszer csak azon kaptad magad, hogy profi zenész lettél?

Ez nem volt ennyire spontán, megelőzte Budapesten egy több éves tanulmány. Tanítványául fogadott egy iraki udos-hegedűs bácsi, Mufeed Alnasih, többen is tanultunk nála magyarok. Azután rengeteg zenét hallgattam, sok zenész barátra tettem szert, akik folyamatosan tanítottak mind kurdul, mind törökül, de nagyon gyorsan pelecsöppentem a sűrűjébe.

Nem csak törökül és kurdul énekelsz, a zenédben ott van a szefárd kultúra is. Össze tudod számolni, hányféle zenei stílussal kerültél érintkezésbe?

Nem is tudom, ez hány nyelv és hány kultúra, de tulajdonképpen egy zenei szálon járok, amelynek nagyon sok szép oldalága van. A fő profilom nagyon sokáig a Balkántól Anatóliáig terjedt. Fura, én magyarul sosem énekeltem. A zenei életemben elég későn kezdtem el a szefárd-ladino és általában a zsidó zenei kultúrával foglalkozni, mert a saját gyökereim viszont oda vezetnek. Nagy ajándék nekem, hogy zeneileg visszafordulhattam a saját kultúrámhoz ennyi hosszú út után és megnyílt egy új világ!

A szefárd-zsidó kultúra is a Balkánra menekítődött át, amikor a mai Spanyolország területéről elűzték a zsidókat. Hogyan képzeljük el ezt a zenét? Milyen elemekből építkezik? Van-e köze a balkáni népek zenéjéhez? Mennyit őrzött meg az ősi gyökerekből?

Mindenhonnan felvett egy-egy morzsát. Nagyon erősen érezni benne a görög zenei stílust és a portugált. Mór és arab elemek is vannak benne, ettől ilyen színes és gazdag. Törökországban nagyon sok dal szefárd eredetű, gondolok itt például az Üsküdara-ra, amelynek a dallama szefárd közvetítéssel érkezett az Oszmán Birodalomba. Rengeteg dalt találtunk gyűjtés közben is, Törökországban a szefárd dallamok benne van a zene ízében, struktúrájában.

Említetted az előbb a gyűjtést. Gondolom, eleinte olyan anyagokból dolgoztál, amelyek elérhetők voltak vagy amit a mestereidtől tanultál. Jártadban-keltedben közben népzenegyűjtő is lettél?

Mindig gyűjtök, amennyire csak tudok. Tudod, hogy Törökországban mindenki mennyire szeret énekelni! Ha valakivel összehoz a sors az úton, mindig megkérem, hogy énekeljen nekem, és ők is kérnek engem, ebből nagy közös dalolás szokott kibontakozni. Van, aki könnyebben dalra fakad, van, akinek egy-két rakit meg kell inni ehhez, de aztán elkezdenek folyni a dalok.

Jól érzem, hogy a törökök életében a zene, a dal, jobban jelen van? Például az utcán, ha egy férfinak megteszik egy nő, inkább énekel, dúdol egy dallamot, nem pedig füttyög, mint itthon. Ha pedig szól a zene, a törökök bárhol képesek táncra perdülni.

Ez így van, a keleti emberekben nagyon erős a zene, a tánc, a mozgás szeretete. Eszembe jutott valami a közös éneklésről. Isztambulban voltam egyszer, amikor Magyarországról valami rossz hírt kaptam és sírva fakadtam. Éppen egy nagyon kedves török barátommal mentünk autóval és neki is azonnal eleredt a könnye. Azért, hogy ne sírjak, elkezdett nekem uzun havákat énekelni, amely egy hosszú, szomorú népzenei stílus. Ettől elnevettem magam, mert annyira kedves volt, hogy dallal szórakoztatott. Aztán az uzun hava olyan szomorú lett, hogy megint sírtunk. A barátom kiugrott az autóból és vett nekem egy hatalmas zacskó csokoládét, újra uzun havákat énekelt és kikerekedett a világ. Nem kell sírni, hiszen minden olyan szép, ha uzun hava is van, csokoládé is van, nem szabad szomorkodni! Ilyen a Kelet!

Ezért szeretem nagyon Törökországot is, mert olyan élettel teli. Sokkal többen nevetnek rám, sokkal emberközelibb, és én is sokkal többet nevetek egy nap, mert annyi vicces jelenetet lehet látni! Isztambulban minden nap egy kaland, nem lehet tudni, hogy estig mi történik!

Törökországban nem is terveznek annyira előre, minden kicsit kaotikus!

De abban a káoszban élet van, nagyon simogatja a lelket az összes árnyoldalával együtt. Én valahogy ott érzem jól magam, ebben a kedves és kellemes káoszban, ahol annyira sok emberi dolog van, annyi sok szépség, mosoly, zene, tánc! Iszonyatosan el lehet fáradni attól, hogy annyi hatás ér egy nap alatt, mint Budapesten egy hét alatt. Estére az ember kidől és csak akkor van egyedül, amikor hullafáradtan alszik és megpróbál felkészülni a következő nagyon kalandos napra.

A keleti országrészben merrefelé jártál?

Hónapokig maradtam Urfában. Nagyon sokat mentem Mardinba, Diyarbakırba. Nagyon érdekeltek a Mardin környéki régi keresztény templomok. Rögtön Urfa mellett van  Harran, a Bibliából ismert nagyon régi település és sok ezer éves Göbekli Tepe. A keleti országrész csodálatos, tele van elképesztő kultúrákkal. Az Eufráteszen is sokat hajóztam, ami mindig azzal a különös érzéssel töltött el, mintha az Eufrátesz, ez az ősi folyó az idő folyója volna. Ott tényleg megállt az idő!

Zeneileg is vannak ott olyan motívumok, ritmusok, amelyek archaikusabbak vagy máshonnan jönnek?

Hogyne! A keleti országrészben az arab, a perzsa zenei hatás sokkal erősebb. Teljesen más zene, teljesen más makámok. Törökország hatalmas, teljesen más a Fekete-tengeri régió, mint a keleti országrész, teljesen más ételei vannak. Az ember más világokat barangol be mind kultúrában, mind zenében, mind ételekben.

Minden régióból gyűjtöttél dalokat?

Igen, éneklek például fekete-tengeri dalokat is, nagyon kedves az a zenei világ is.

A hangszerek tekintetében is megvan ez a diverzitás? Említetted a szazt, ősi fúvós hangszerek is vannak minden zenei kultúrában.

Persze. Minden zenei térségre más-más hangszer jellemző. A Fekete-tenger partján nagyon szeretik használni a kemencsét, vagy ott már megjelenik ugye a duda is. A keleti országrészben ez nincs, ott udolnak, szazolnak, ami az arab zenéhez áll sokkal-sokkal közelebb.

Mondanál még néhány jellegzetes hangszert? Mi az a minimum, amikor feláll egy zenekar? Ha eklektikus zenét szeretnél játszani, milyen hangszereket választasz?

Törökországban teljesen más hangszereket választok, mint Magyarországon. Ott mindig biztosan választok egy szazost, egy basszusgitárost, fúvósokat, derbukát, davult, és ez szinte már elég is. Magyarországon sokkal inkább gitárközpontú koncertjeim vannak: gitár, fúvósok, például zurna, Magyarországon nyilván klarinét. Törökországban klarinéton főleg a romák játszanak, olyan gyönyörűen klarinétoznak, nagyon jellegzetes stílusban, szinte emberi hangon sír a hangszer a kezükben.

Te hányféle hangszeren játszol? Említetted a szazt például.

Én csak zongorista vagyok, a szazt csak arra használtam, hogy otthon gyakoroljak, a negyedhangok miatt. Koncerten defet használok és nagydobot, ezen kívül zilt, vagyis ujjcintányért sokszor, illetve énekelek.

A szefárd zenének melyek az alap hangszerei? Milyen nyelven énekled a szefárd dalokat?

A gitár a fő, emellett a fúvós hangszerek. A defek, az ütősök és az ud mint klasszikus húros hangszer, ezek jellemzik a szefárd muzsikát mint a mór és az arab zenéhez közeli hangszerek. Néha az Üsküdara első egy-két strófáját törökül éneklem, utána átváltok ladino nyelvre, mert annyira szép.

Említetted a zsidó gyökereidet. Héberül mikor tanultál meg?

Huszonévesen. A biblikus hébert tanultam, a Tóra nyelvét. Nagyon spirituális nyelv, azt éreztem, hogy ha én ezt megtanulom, el tudom magam helyezni az univerzumban. A magyar nyelv is ilyen, gyönyörűen behatárolja az embert, olyan mély, olyan lényegi módon gondolkodik. Örülök, hogy a magyar az anyanyelvem.

A héber nyelv kapcsán is nagy terveim vannak. Most, hogy férjhez mentem, picit megváltozott az életem, többet leszek itthon, kevesebb koncertem lesz. Nagyon régi szenvedélyemnek és egy nagy feladatomnak tehetek majd eleget. Szeretnék egy kedves magyar író barátnőmmel tarot kártyát rajzolni és írni. Én nagyon régóta rajzolok, mesterem volt dr. Kazanlár Ámin Emil. Nagyon kedves barátom is Emil bácsi, rengeteget tanultam tőle. Egy misztikus, többsíkú kabbalista tarot kártyát szeretnénk csinálni. Olyan életszakaszba léptem, hogy most jött el ennek az ideje.

Ha már elkanyarodtunk a képzőművészet felé, hadd kérdezzelek a fényképezésről is. Nagyon szeretem a fotóidat, szépek! Ezt a művészeti ágat is tanulod, vagy saját örömödre fotózol?

Tanulom, ebben is szeretnék fejlődni. Ezek ugyanazok a kifejezési formák. A fotózásban az a jó, hogy meg tudom ragadni a pillanatot. A rajz persze egészen más. Hogy hogy készül el egy rajz, az az idő különös utazása, a fotó viszont maga a pillanat csodája.

Ez közös vonása a zenével. Az ember, ha zenél vagy énekel, a jelenben van. Ezért van akkora ereje a zenének, hiszen akkor tudunk igazán a központunkban, önmagunk lenni. Ezért tudja a zene összekötni az embereket, ezen a ponton tudunk egymással is érintkezni. Neked a zene az életed, te ezt hogyan éled meg? Valóban így van?

Valóban, ezért csinálom a zenélést, éneklést. A zene, a tánc és tulajdonképpen az összes művészeti ág ezt a csodát tudja. A világban lévő nyomás azon dolgozik, hogy az embereket szétválassza, elég csak bekapcsolni a tévét. De ha megszólal egy dal, az nagyon mélyre hat és nagyon mélyről jön, a szívből, a lélekből. Ott, azon a ponton minden ember és minden kultúra egy. Bár nem könnyű út, azért nagyon-nagyon jó énekelni, mert zenélés, dalolás közben mi magunk is a középpontunkban lehetünk, a szívünkben és a lelkünkben, és az emberekben is ezt a részt tudjuk megnyitni, itt vagyunk a legközelebb Istenhez. Ez egy misszió, ami szerintem csodálatos. Van egy szép Mevlana-vers, amely erről szól:

 

A következő évtől szeretnék elmélyültebben foglalkozni a szefárd zenével, ez most nagyon nagy hatással van rám. Bár nem szefárd, hanem askenázi családból jöttem, a keleti orientáltságomnál fogva inkább a szefárd zene vonzott, ebben a stílusban sokkal jobban ki tudom magamat fejezni. Sokkal közelebb áll a török zenéhez, amit én nagyon szeretek. Nagy boldogság, hogy ennyi zenei év után hazataláltam a zenében. Erre Isztambul nagyon jó közeg lesz.

 

Kertész Erika – Türkinfo

 

---