A török pilótanő, aki Magyarországon tanult

Fotó: Zeynep Gökçe Öztürk

Az Airwin Aviator School növendéke volt a török Zeynep Gökçe Öztürk is, aki egy valódi repülős dinasztia tagja. Édesapja kapitányként dolgozik, a testvére szintén pilótának tanul, Zeynep férje pedig a török légierő kötelékében teljesít szolgálatot. Ennek ellenére sokáig nem gondolt rá, hogy egy nap ő maga is pilótaként fogja keresni a kenyerét, mivel korábban gépészmérnöknek tanult és ezen a területen is dolgozott.

„Négy évet dolgoztam gépészmérnökként, amivel nagyon szépen kerestem, cserébe semmi életem nem volt, mert reggel hétre mentem és ritkán jöttem haza éjfél előtt – mesélte Zeynep, akit Törökországban értünk utol, a Skype segítségével. – Ebből tudtam félretenni, igaz, egy darabig nem tudtam, hogy mire gyűjtök. Aztán, amikor elegem lett, elhatároztam, hogy megcsinálom a PPL-vizsgát. Magyarországot az árak miatt választottam, mert a képzés összege körülbelül fele az itteninek. Emellett nálunk csak integrált képzés van, ami azt jelenti, hogy minden vizsgára nagyon sokat kell várni, a magyarországi moduláris képzési lehetőségnek köszönhetően viszont már jóval hamarabb repülhettem. Amikor az Airwin-esekkel először a levegőbe emelkedtem, akkor jöttem rá, hogy ezt kerestem egész életemben. Szeretném a »teljes csomagot« megszerezni, azaz letenni az ATPL-vizsgát is, hogy hivatásos pilótaként dolgozhassak.”

A repülés napjainkban még egy rendkívül férfiközpontú világ, aminek részben történelmi okai vannak, ugyanis a második világháborút követően a légi harcokban részt vevő – férfi – vadászpilóták java a polgári repülésben helyezkedett el. Bár manapság már akadnak pilóták, sőt, kapitányok is, a légi közlekedésben még így is nagyítóval kell keresni a nőket.
Indiában, ahol világszerte a legmagasabb a pilótaként dolgozó nők aránya, a teljes munkaerő 12,4 százalékáról lehet csak beszélni, de Zeynep hazájában, Törökországban a 2 százalékot is alig éri el ez az arány.

„Lehet, hogy csak szerencsés vagyok, de nem voltak negatív tapasztalataim ezen a téren – mondta Zeynep. – Szerintem egyáltalán nem számít, hogy valaki nő vagy férfi, a pilótáknak ugyanis csak a képzettségükre van szüksége, ahhoz, hogy repülhessenek. Egyszer-kétszer megkérdeztek, hogy mi lesz majd így, ha egyszer anya leszek, amire az a válaszom, hogy miért csak engem kérdeztek, hát a férfiak meg apák lesznek, szóval ez rájuk is ugyanúgy vonatkozik. Szerencsére gépészmérnökként sem tapasztaltam olyasmit, hogy kizártak volna valamiből, sőt, annak ellenére, hogy a 86 fős évfolyamon hatan voltunk nők, a tanáraink és az évfolyamtársaink is nagyon támogatóak voltak velünk kapcsolatban.”

Zeynep számára nem jelet gondot az sem, hogy meghozza a Bánki Róbert által is említett életmóddal kapcsolatos áldozatokat, mivel számára természetes, hogy hol egyik, hol másik családtagja van épp úton valahol. Emellett azonban arra is kíváncsiak voltunk, hogy szerinte mire van szükség ahhoz, hogy valaki érvényesülhessen pilótaként.

„Nem csak a matematikai és mechanikai ismeretek kellenek a pilótáknak, szükség van a kreatív gondolkodásmódra, a csapatmunkára és arra is, hogy nyomás alatt jól tudjanak teljesíteni – tette hozzá. – Emellett nagyon fontos, hogy egészségesek legyenek és jó legyen a kondíciójuk. Azaz fontos a rendszeres sport és az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás, illetve érdemes kerülni a túlzott alkoholfogyasztást vagy épp a dohányzást. Ami a táplálkozást illeti, én mindig csomagolok magamnak ebédet, nem hagyatkozom a »repülős« menüre, már csak azért sem, mert az mindig ugyanaz, főleg, ha az ember heti 3-4 alkalommal is repül.”

Forrás és további érdekességek a pilótaképzésről: nlc.hu