A Szelim-lyuk titka

Aki az M-1-es autópályán, vagy vasúton Tatabánya felé közelít, már messziről meglátja a fehér kőszikla tetején a Turul emlékművet, és a hatalmas fekete barlang szájat. Ez a Szelim-lyuk, vagy más néven Bánhidai nagy barlang, Eperjes-barlang, Szent Vit barlangja) A vasút állomásról a városon átvágva, szűk óra alatt érhetjük el.

A barlangnak két bejárata, és egy hét méter átmérőjű kürtője van. A felülről beáramló víz, örvénylő forgása alakította ki a tágas előcsarnokot. Több rövid oldal ága, és ablaka is van. Hossza 38 méter, szélessége 10-12 méter. A beszakadt tetejű barlang a Tatabánya feletti Kő-hegyen, 289 méter tengerszint feletti magasságban található.

Jelentős őskori lelőhely, ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A legújabb kutatások eredménye szerint e barlangból származik hazánk legrégebbi, mintegy 200 ezer éves, az ember jelenlétére utaló lelet. Nevét Kiss Lajos: „Földrajzi nevek etimológiai szótára” úgy magyarázza, hogy az a Szelim-lyuk, Szemi-luki, Szemi-lyuka elnevezések alapján az a „szem” szóból alakult ki, mivel az alsó teremből egy „szemen” át lehet kilátni az égre.

Az Interneten a barlanggal kapcsolatban több legenda is olvasható. Az egyik szerint, valamikor még a török időkben hét falu lakossága menekült a barlangba. Itt a hetes számnál álljunk meg egy pillanatra! Egykori lelkipásztorunk, mondta el ennek történetét.

A középkor embere még úgy számolt, mint ma a gyerekek: Ökölbe szorított kezén a mutató ujjat felemelve az: Egy. A középsőt: kettő. A gyűrüs uj: Három. A kis uj: Négy. A nyitott tenyér: Öt. Ami ennél egyel több: Az a hat. Ha még egyet hozzá akarnánk tenni, akkor már a másik kezünk nélkül összezavarodnánk. Így, az már a megszámlálhatatlan. De, ha mégis tovább kellett számolnia, akkor a másik kezén folytatta. Amikor az is elfogyott, akkor még egyet hozzá tett. Tehát a ball kéz öt úja, plusz egy, és a jobb kéz öt úja és még egy, az összesen tizenkettő, tehát egy tucat. Azért van az óra számlapján tizenkét szám, mert az Úr világát is tizenkét egységre, és a sötétség, a démonok világát is tizenkét részre osztották fel. Így lett a nap huszonnégy órája. A magyar népmesék hőse is heted-hét országon túlra megy. Vagy is nagyon messzire. Talán még a világból is kimegy.

Károly Gáspár Biblia fordításában olvashatjuk, hogy egy alkalommal Jézust egy farízeus kérdezte:

– Mester! Megbocsájthatok-e az én felebarátomnak még hétszer is?

– Nem hogy hétszer, de hetvenszer hétszer is!

Ennek pedig mai nyelven ez az értelme: – Megbocsájthatok-e sokszor? – Nem hogy sokszor, de minden esetben meg kell bocsátanod! (Hiszen a haraggal a te lelked látja kárát!)

No, de térjünk vissza a Szelim-barlang legendájához! Tehát a „hét falu” itt is azt jelenti, hogy sok faluból, megszámlálhatatlan ember keresett ott menedéket.

Bél Mátyás, Komárom vármegye leírásában (Descriptio Comitatus Comaromiensis) az alábbiakat írta: „…Nem messze a Turultól van egy hatalmas gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, fölül nagy gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. Megírta ennek történetét – már az „öregek” elbeszélése szerint – Jankovits János, Vértesszőlősnek buzgó mester-jegyzője 1800-ban: szó szerint, betű szerint ezeket írván az ő feljegyzéseiben, melyeket megírt: „Pro gratiosissimis Posteris”:

„Továba: Binhidi Szüllük felett való lyuk és Üres kősziklából: a Török Háborúban 7 falubélé népség oda rejtőzöt, és midőn a Szüllük felől mostis látható nagy lyukat bé rakták. Semmiképpen az Ellenség nékiek nem árthatott, mivel Terméskőben hagytak egy hézakot, amellyen ki és béjártak. Történt azonban, hogy azon nép közt egy asszonynak révó gyereke lett volna. Ezen asszony kimenvén, amire a’ folyóhoz érkezett; és íme a tüskésbe logerozó (táborozó) török, tsak hamar me fogatatta, és véle ki valotta: Ettől mindeneket ki tanulván a török a mostani Vaskaput által töretvén, azon Kő nagy rejtekhelynek teteit, mint egy szérő, amint most látzik feltörette.”

A háborús időkben az emberek itt is menedéket kerestek a hegyek barlangjaiban. Erdélyben több barlangról is tudunk, melyek bejáratát kőfallal részben elzárva barlang-várakká alakították. Az ásatások itt nem találtak hasonló kőfalra utaló nyomot.

Olyan legenda is volt, miszerint Szelim pasa valamelyik környező barlangban rejtette el kincseit. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a környék lakói kalandvágyból, vagy kincskeresés céljából a barlang talaját többször, és több helyen felásták. Ha esetleg valaki talált is valami régi pénzt, azt bizonyára nem hagyta ott. Így a később jövők kincseket nem találtak, viszont nagy mennyiségű emberi csontokra bukkantak. A barlanggal kapcsolatos mesékkel, és legendákkal, ezeket a számukra titokzatos dolgokat próbálták megmagyarázni.

A Révai Nagy Lexikon Szelim címszavánál több más egyéb mellett, ez is olvasható:

„I. Szelim, Jauz (a Vitéz), török szultán, (1512-1520) II. Bajazid szultán fia (született: 1467, meghalt: 1520) 1512. április 25-én fosztotta meg apját a trónjától, s ezt később meg is mérgeztette. Azután kivégeztette két testvérét, és öt unokaöccsét. Mint fanatikus sunnita 40.000 siitát öletett meg… „

Az Interneten, a Wikipédiában azt olvastam, hogy a török szelim szó, magyarul kegyetlent jelent. Ez pedig azt jelenti, hogy a szultán valódi nevét nem ismerjük. A győzedelmes hadvezért életében bizonyára „Jauz”-nak, tehát Vitéznek nevezték. Tettei alapján azonban halála után a „Szelim” jelzővel illették. Ezek után feltételezhető, hogy bár Szelim szultán soha sem járt hazánkban, és még a Mohácsi Vész előtt meghalt, a török korban még is Szelim, tehát Kegyetlen-barlangnak nevezték el az üreget.

Magyarországon a barlangkutatók számos zsombolyt (függőleges akna-barlangot) tártak fel az elmúlt évtizedek során. Valamennyi akna-barlang legfelső rétegében sok más egyéb csont mellett emberi csontokat is találtak. A régészek szerint a leletek kora a néhány száztól a néhány ezer évesig terjedhet. Hogy hogyan kerültek oda? Ezt csak találgatni lehet. Néhány a lehetséges verziók közöl:

1.Az arra járó embereknek felkeltette a kíváncsiságát a függőleges hasadék. Ágakat, köveket dobáltak bele, megpróbáltak belenézni. Eközben megcsúsztak és beleestek. Lehetséges, hogy az esést túlélték, de nem tudtak kimászni, és ott pusztultak.

2.Öngyilkossági szándékkal így végeztek magukkal. A statisztikák szerint magyarok sajnos előkelő helyet vívtak ki maguknak ezen a téren. Hányan vannak, akik szerelmi bánatból, vagy más okok miatt kútba ugranak? Miért ne ugornának hát a zsombolyokba?

3.A bűncselekmények elkövetői így akartak megszabadulni áldozataik holttestétől. Ez a lehetőség sem zárható ki, bár én az előző kettőt valószínűbbnek érzem.

Feltehetőleg a Szelim-lyuk barlang talajába is hasonló módon kerülhettek az emberi csontok.

Akit bővebben is érdekel a dolog, az olvassa el a világ-hálón Dr. Gaál István ásatás vezető régész cikkét, amely a nagyközönség számára íródott, és „A Földgömb” című újság 1934. évi 9. számában jelent meg „A Gerecse hegység egyik legérdekesebb barlangcsoportja” címmel.

2013-01-05

http://www.turatars.com