A májacska

Májacskára éhezett volt az egyszeri öreg asszony. Odaad a lányának egy-két garast, hogy vegyen rajta májat, mossa tisztára a tóban és úgy hozza haza.

Megy a lány a csársiba (vásárra), megveszi a májat és viszi a tóhoz, hogy megöblögeti benne. Amint javában áztatja, egyszerre csak leszáll egy gólya, kikapja a májat a lány kezéből és elrepül vele. Rimánkodik a lányka:

– Add vissza a májat gólyácska, hadd viszem haza az anyámnak, hogy anyám engem meg ne verjen.

– Ha árpát hozol helyette, visszaadom a májat – mondja a gólya.

Megyen a lány a tarlóhoz:

– Tarló, nekem árpát adj, árpát adom gólyának, gólya nekem májat ad, májat viszem anyám­nak.

– Ha Allahhoz esőért imádkozol, kapsz egy kis árpát – feleli a tarló.

Imádkozik a lány Allahhoz:

– Adj esőcskét jó Allah, esőt adom tarlónak, tarló nekem árpát ad, árpát adom gólyának, gólya májam visszaadja, májat viszem anyámnak.

Jön egy ember és azt mondja, hogy füstölő nélkül semmit se ér az imádsága, menjen elébb a boltoshoz füstölőért.

Odamegy a lány a boltoshoz:

– Boltos nekem füstölőt adj, Allahnak hadd égetem meg, Allah esőt ad majd érte, esőt viszem tarlónak, a tarlótól árpát kapok, árpát adom gólyának, gólya májam visszaadja, májam viszem anyámnak.

– Adok, – mondja a boltos – ha csizmát hozol érte a csizmadiától.

Odamegy a lány a csizmadiához és azt mondja neki:

– Csizmadia adnál csizmát, csizmát adom boltosnak, boltos füstölőt ad érte, Allahnak elége­tem, Allah esőt ad majd érte, esőt viszem tarlónak, a tarlótól árpát kapok, árpát adom gólyá­nak, gólya májam visszaadja, májat viszem anyámnak.

Azt mondja a csizmadia, hogy bőrért ad neki csizmát.

Odamegy a lány a vargához és azt mondja neki:

– Varga hamar bőrt adj nekem, hadd adom a csizmásnak, a csizmás csizmát ad érte, azt meg adom boltosnak, boltos füstölőt ad érte, azt Allahnak égetem, Allah esőt ad majd érte, esőt viszem tarlónak, a tarlótól árpát kapok, árpát adom gólyának, gólya májam visszaadja, haza­viszem anyámnak.

– Ha nyersbőrt hozol az ökörtől, csizmának való bőrt kapsz érte – mondja a varga.

Odamegy a lány az ökörhöz és azt mondja neki:

– Ökör, nekem nyersbőr kéne, hadd adom a vargának, varga nekem csizmabőrt ad, adom a csizmadiának, a csizmástól csizmát kapok, azt meg adom boltosnak, boltos füstölőt ad érte, Allahnak elégetem, Allah esőt ad majd érte, esőt viszem tarlónak, a tarlótól árpát kapok, árpát adom gólyának, gólya májam visszaadja, hazaviszem anyámnak.

Azt mondja az ökör, hogy ha szalmát hoz, kaphat érte nyersbőrt.

Odamegy a lány a gazdához és így szól hozzá:

– Gazda nekem szalmát adj, hadd vigyem az ökörnek, ökör nyersbőrt ad majd érte, azt meg viszem vargának, varga nekem csizmabőrt ad, elviszem a csizmáshoz, csizmadia csizmát ad majd, azt meg viszem boltosnak, boltos füstölőt ad érte, Allahnak elégetem, Allah esőt ad majd érte, esőt viszem tarlónak, a tarlótól árpát kapok, árpát adom gólyának, gólya májam visszaadja, hazaviszem anyámnak.

Azt mondja a lánynak a gazda, hogyha csókot kap, szalmát ad érte.

Meggondolja a lány, hogy ő bizony megcsókolja, megszabadul legalább a bajától. Odamegy a gazdához és megcsókolja, a csókjáért szalmát kap, szalmát viszi az ökörnek, ökör érte nyers­bőrt ad, nyersbőr megyen a vargához, vargától kap csizmabőrt, siet vele a csizmáshoz, az meg csizmát ad érte, csizmát viszen a boltosnak, boltostól füstölőt kap, a füstölőt elégeti.

– Adj esőt, óh én Allám, esőt adom tarlónak, tarló nekem árpát adjon, árpát adom gólyának, gólya visszaadja májam, viszem haza anyámnak.

Allah neki esőt ad, esőt viszi a tarlóhoz, tarló neki árpát ad, árpát adja a gólyának, gólya máját visszaadja, májat viszen anyjának. Odahaza megfőzik és megeszik.

Forrás: Kúnos Ignác – Boszporuszi tündérvilág