A kis török

Budavárából kiverték a törököket. Hanyat-homlok menekültek messzi Törökország felé. A hosszú török uralomnak egyszerre vége lett. A budai házak üresek lettek. A papucskészítő otthagyta kaptafáját, a török szabó az ollóját, a katona a kardját.

A nagy ijedelemben az ollón kívül Ahmed, a török szabó, még ottfelejtette Budán hatesztendős fiacskáját is, akit ugyancsak Ahmednak hívtak. A kis Ahmed az ostrom alatt elbújt egy mély budai pincébe, azért nem tudtak ráakadni megrémült szülei.

Mikor elmúlt a csete-paté, a kis Ahmed előbujt a pincéből és sírva nézegetett körül az idegen emberek között. Azok pedig nem sokat törődtek a síró-rívó kis törökkel, csak jósokára vette észre Tóth Márton uram, a híres-nevezetes debreceni csizmadia, aki a feleségével éppen Pestre jött a vásárra. Merő kiváncsiságból elment az asszonnyal megnézni az elfoglalt Budát és csendesen nézdelődtek a törökössé vált magyar városban.

– Hát te ki fia vagy? – kérdezte Tóth Márton uram és elkapta a menekülni akaró kis török bő nadrágját.

A kis török megtanult Budán annyit magyarul a pajtásaitól, hogy értelmesen tudott válaszolni:

– Ahmedé, a szabóé.

– Hát az apád hol van? – kérdezte Tóth Márton.

– Hát az édes anyád? – kérdezte Tóth Mártonné.

A gyerek a kezével a távolba mutatott.

– Elmentek arra, messze… Sohase jönnek többé vissza.

Tóth uram megnézte előlről-hátúlról a feketeszemü török fiút. Aztán az asszonyra esett a tekintete. Tóthné elértette az ura gondolatát:

– Igaza van, apjuk, – mondta. – Kár volna szegény gyereket itt elpusztulni hagyni.

– Nekünk is van otthon négy.

– Ahol négy van, ott elfér az ötödik is, – mondta csendesen Tóthné.

– Ha lesz kedve a csizmadiaságra, még derék magyar ember válhatik belőle, – fejezte be Tóth Márton. – Gyere velünk, Ahmed!

A kis török az asszony szoknyájába kapaszkodott, aztán apró, gyors lépésekkel baktatott mellettük lefelé Budáról, át Pestre, ahol a Tóth Márton uram szekere állott.

– Csizmát ugyan nem adtunk el, de viszünk haza gyereket, – mondotta Tóth uram, amint a szekéren elhelyezkedett.

Folytatás >>>

Forrás: mesebazis.hu