![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Kocsány Kornél fotográfusnak a háromhetes törökországi útján készített képeiből állítottuk össze galériánkat.
Kocsány Kornél szabadúszó fotográfus, a wonderzofphotography oldal kurátora és a wopcast műsorvezetője – korábban a Japánban és Gulyás Miklós fotográfussal karöltve Nepálban készült fotóiból már közöltünk képi anyagot.
Nem terveztem állatokat fotózni Törökországban. Ami azt illeti, egyáltalán nem is akartam Törökországba menni: a politikai helyzet bizonytalan, a társadalom feszült, az infláció magas, és több külföldi fotóriporter is börtönben csücsül ott éppen – idézi fel Kornél az aggályait Törökországgal kapcsolatban.
„Eredetileg Hong Kongot szerettem volna felfedezni – ezt a varázslatos szigetet, amely azóta izgatja a fantáziámat, hogy elolvastam James Clavell csodálatos regényét, a Tajpant. Be kellett látnom azonban, hogy a pénzemet okosabban is elverhetem, ugyanis egy hét Hong Kongban annyiba kerülne, amennyiből a legtöbb ázsiai országban egy teljes hónapot eltölthetnék. Ezért a B tervet – a turisták által kevésbé látogatott Bangladest – választottam. Már kész volt az útiterv, amikor a beutazási feltételeket böngészve szembesültem a ténnyel, hogy most kifejezetten kockázatos az országba látogatni: amióta Haszina Vazed miniszterelnök helikopterrel Indiába menekült az elégedetlen tömegek haragja elől, állandók a zavargások.
Így kötöttem ki Törökországban (ez esett leginkább útba Magyarország felé, elfogadható repülőjegyár mellett). Isztambulból indulva egy háromhetes körtúrára vállalkoztam az ország észak-nyugati régióját bejárva. Sorrendben Ankara, Eskişehir, Bursa és Izmir városokban szálltam meg. Fotózni – mint kiderült – jóval több kihívással jár itt, mint gondoltam.
A helyzetemet egyéb tényezők is nehezítették. Minden országban hamar meg lehet érezni, hogy állnak az emberek a fotózáshoz, és tapasztalataim szerint a törökök többsége egyáltalán nem rajong azért, ha képeket készítenek róluk. Isztambul kivétel, itt a temérdek turista miatt hozzászoktak a jelenséghez. Máshol azonban – ahol látogatókból is jóval kevesebbet látni – már messziről észrevették a járókelők, hogy mit csinálok, és akcióba is léptek: nagy ívben elkerültek, szigorú szemmel méregettek, esetleg még rám is szóltak. A főváros, Ankara volt ebből a szempontból a legmostohább terep. Itt kezdtem el bánatomban állatokat és épületeket fotózni, ám ezt sem úsztam meg büntetlenül: naponta legalább egyszer fegyveres őröknek kellett magyarázkodnom, hiszen tudtomon kívül kormányépületeket örökítettem meg. Az sem segített, hogy nem egy streetfotózásnak kedvező, kicsi és visszafogott kamera volt nálam, hanem egy igazi csataló: a fotóriporterek által kedvelt nagy és megbízható váz, termetes zoomobjektívvel. Nem tudtam vele sehol észrevétlen maradni.
Forrás: 24.hu
