Miután Batu kán feldúlta Magyarországot, szomszédságunkban megalapította az Arany Hordát. A szokatlan név egy még furcsább, mongol típusú, de török nyelvű és iszlám vallású államot takart. Dzsingisz kán halála után birodalma darabokra hullott, ám még évszázadokig történelemformáló erő maradt: az ügyes mongol államszervezés révén Eurázsia Pekingtől a Kárpátokig először vált globálissá.
Dzsingisz kán akarata szerint 1227-ben bekövetkezett halála után a Mongol Birodalmat négy törvényes fia, Dzsocsi, Csagatáj, Ögödej és Toluj között osztották fel. Pontosabban a legidősebb fiú ekkor már nem élt, így a nyugati birodalomrészt Dzsocsi fia, Batu vette át – neve hazánkban a magyarországi tatárjárás vezetőjeként vált közismertté. A birodalom egysége nem szenvedett csorbát a felosztással, a mongolok nagykánjaként Ögödej viselte a főhatalmat.
Végigszáguldottak Kelet-Európán
Dzsocsi öröksége ekkor még „negyedkész” állapotban sem volt ahhoz az államalakulathoz képest, amely a következő évszázadokban Arany Horda néven máig ható módon írta át Kelet-Európa történelmét.
A birodalomalapító halálakor a nyugati határ a Volga és az Urál vidékén húzódott, Karakórumban, a mongolok fővárosában 1235-ben született döntés egy nagy, nyugati hadjárat megindításáról: a következő évtől sorra esett el Volgai Bulgária, a kun és az orosz fejedelemségek. A hadjárat végpontja Lengyelország, Morvaország és a Magyar Királyság volt 1241–1242-ben.
A birodalom teljes hadereje mozgásba lendült, az összes dzsingiszida leszármazott részt vett benne Batu vezetése alatt. Szűk öt év kellett hozzá, hogy a Mongol Birodalom bekebelezze Kelet-Európát az Uráltól a Kárpátokig, az Észak-Kaukázustól és a Fekete-tengertől a mai Finnországig.
Az ELTE vezetésével számos intézmény részvételével alakult kutatócsoport „Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései” néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit.
Forrás: 24.hu