Szőcs Henriette: A török brigadéros – A hárem

Az ablakmélyedésben ült, felkucorodva, mint egy macska. Aisa hátát a falnak támasztotta, térdét átkarolta, és mellkasához szorította. A buggyos nadrág lábfejét szabadon hagyta, de nem láthatta más, csupán a háremben lakó többi nő vagy az eunuchok. Elegáns, vékony lábfeje volt, a körmöket hennával vörösre színezte, a láb szabályosságát túl hosszúra nyúlt ujj törte meg, bár a lány ettől a rendellenességtől még vonzóbb lett. Unatkozott, már a rettegést is unta. Kapirgálni kezdte a bokalánca fityegőibe ragadt koszt. A városból ágyúzás zaja hallatszott, egy darabig azt számolta, hányszor lőnek a Lotharingiai tüzérei, és abból hányszor találnak. A robaj után néha tűzcsóva csapott fel, majd füstfelhő borított be mindent. Próbálta kitalálni, vajon hova repült a golyóbis.

Tovább