Nazım Hikmet: Szomorúfűz

Nazim Hikmet: Szomorúfűz

Hol víz csobog,
Egy szomorúfűz
Tükörképére mosolyog,
Haját a vízben mossa…

A semmiből megjelenve,
Pengeéles kardokkal
Fánkat megsebezve,
Vörös lovasok vágtatnak Napnyugatra!

Hirtelen,
Mint madárka,
Minek szárnya eltörik,
Jaj, egy lovas elbukik!
Nem kiált,
Nem hív senkit,
Csak mered a könnybe csorduló képre,
Ahogy szétfolyik a sok-sok pata fénye.

Folytatás