1912. október 8. | Kirobban az első Balkán-háború

1912. október 8-án, a kicsiny Montenegró hadüzenetével robbant ki az első Balkán-háború, mely során a félsziget függetlenné vált nemzetállamai uralmuk alá hajtották az Oszmán Birodalom európai területeinek túlnyomó részét. Az 1913 májusáig tartó konfliktus végül a független albán állam születésével és a nagyhatalmak döntőbíráskodásával zárult, így az elégedetlen szövetségesek hamarosan egymás ellen fordultak.

Az 1878-as berlini konferencia döntésének értelmében a Balkán-félszigeten – sok évszázados török elnyomás után – a bolgár állam is visszanyerhette függetlenségét, ám ezzel a térségben korántsem állt helyre a nyugalom. Bár a század elejéhez képest területe nagymértékben csökkent, „Európa beteg embere”, az Oszmán Birodalom ezután is erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy 1878 után kialakított határain belül rendet tartson: a török uralom alatt maradt tartományokban – legfőképpen Macedóniában – időről időre felkelések robbantak ki, az ifjútörök mozgalom színre lépése (1908) után pedig az állandó belső hatalmi ellentétek tovább fokozták a zűrzavart.

A 19. század során felszabadult szerb, bolgár, görög és montenegrói államok mindeközben nem tettek le arról, hogy alkalmasint teljesen kiszorítsák az oszmánokat Európából: Szerbia Koszovóra, Macedóniára és – egy tengeri kijárat érdekében – Albánia területére pályázott, Görögország Thesszáliát és – az ókori Hellász példájára – az Égei-tenger partvidékét akarta megszerezni, Bulgária pedig Trákiát és – szintén – az égei partokat akarta. Hozzájuk képest Montenegró szerény kívánsággal állt elő, hiszen mindösszesen a Novipazari Szandzsák meghódítását tervezte. Mivel a balkáni nemzetállamok – az állandó cári támogatás, a pánszlávizmus eszméje, vagy az ortodoxia nyomán – legfőbb szövetségesüknek az Orosz Birodalmat tekintették, hódító ambícióikkal az európai nagyhatalmak figyelmét is felkeltették, melyek – főként Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia – kezdettől fogva hevesen ellenezték a háborút. Ennek oka igen egyszerű volt: attól tartottak, hogy a balkáni nemzetállamok terjeszkedése az orosz befolyás növekedését eredményezi majd, és lehetőséget teremt a pánszláv törekvések megvalósítására.

A nagyhatalmi ellenállás falán ugyanakkor 1911-ben komoly törés keletkezett, ugyanis Olaszország háborút indított az Oszmán Birodalom ellen, mely Itália elsöprő győzelmével ért véget. A balkáni államok uralkodói az olasz sikert látva úgy vélték, bűn lenne elszalasztani a kínálkozó alkalmat, így 1912 során bilaterális – vagyis kétoldalú – egyezmények révén létrehoztak egy katonai szövetségi rendszert, az úgynevezett Balkán Ligát. Bár a koalíció tagjai a háború előtt és alatt minimális együttműködést mutattak, az aláírt szerződések 1912 őszén kiváló ürügyet adtak a hadba lépéshez: először, október 8-án a kicsiny Montenegró üzent hadat a Portának, Bulgária, Görögország és Szerbia pedig előbb ultimátumot küldött Konstantinápolynak, 17-e után azonban itt is a fegyverek vették át a szót.

Folytatás

Forrás: www.rubikon.hu