Gyakorlati török nyelvtan – V. A névmások (prononima)

V. A NÉVMÁSOK (PRONOMİNA)

Fontos megjegyezni, hogy a török nyelvben nincsenek vonatkozó névmások! A magyar, aki, amely, ami, stb. (főnévi) vonatkozó névmások (pronomen relativum) helyett a török mondatokban a megfelelő idejű ragozható melléknévi igenév (participium) áll. A névmások főneveket, mellékneveket, számneveket helyettesítő szavak, s jelentésük a beszédben válik határozottá, ha valakire, vagy valamire rámutatunk vagy utalunk velük.

27. A személyes névmás (pronomen personale)

A személyes névmások a beszédhelyzetben szereplő személyek helyett állnak. ben én biz mi sen te siz ti o ő onlar ők A személyes névmás török neve: Kişi zamirleri)

28. A személyes névmás declinatiója

A török személyes névmás tagozása ugyanúgy történik, mint a főneveké, a határozó rag közvetlenül kapcsolódik a névmáshoz. A birtokos toldalék (possessiv suffixum) az 1. sz. 1. személy esetében eltér a főnevekétől, mert nem -in, hanem –im. Egyes számban Alanyeset Tárgyeset Birtokos eset Részeshatározó/hová? Helyhatározó/hol? Irányhatározó/honnan? ben, én beni, engem benim, enyém bana, nekem bende, nálam benden, tőlem sen, te seni, téged senin, tied sana, neked sende, nálad senden, tőled o, ő onu, őt onun, övé ona, neki onda, nála ondan, tőle Többes számban biz, mi bizi, minket bizim, mienk bize, nekünk bizde, nálunk bizden, tőlünk siz, ti sizi, titeket sizin, tietek size, nektek sizde, nálatok sizden, tőletek onlar, ők onları, őket onların, övék onlara, nekik onlarda, náluk onlardan, tőlük A személyes névmások birtokos esete a –ki toldalékkal, amely mindig magas hangrendű marad, egyalakú önálló főnévi birtokos névmásokat képez. Pl. Benimki, az enyém, seninki, a tiéd stb. és ezek mind főnévként tovább ragozhatók. Pl. benim-ki-nin, az enyimének; Hangi (melyik) evin penceresi büyüktür? Benimkinin. A –ki toldalék a helyhatározó (locativus –da, de) ragjához is járulhat. Pl. Ankara-da-ki, ankarai, buradaki, az itteni, Macaristandaki evler, a magyarországi házak.

29. A birtokos névmás

A birtokos névmás ismert birtok neve helyett áll. A magyar nyelvben megjelöli a birtokos számát, személyét és a birtok számát, de a törökben kissé hiányosan. benim enyém bizim mienk senin tied sizin tietek onun övé onların övék A török nyelvtan a ben, sen stb. személyes névmásoknak a névszó módján képzett birtokos esetének fogja fel. A birtokos névmás –ki toldalékkal, egyalakú önálló — főnévként ragozható — birtokos névmást képez, pl. benimki, az enyém, seninki tied, benimkinden, az enyémtől/ről, Hangi evin kapısı büyüktür? Melyik ház kapuja nagy? Benimkinin, az enyémé, más nevek (személy) birtokos eset ragjához is fűzhető, Alininki, Alié, stb. Többes számban, pl. benimkiler, az enyéim, bizimkiler, a mieink, bizimkilere, a mieinknek stb. A mondatban főnévi alanyként állhatnak.

30. A birtokos névmás a var és a yok (létezés és nemlétezés) igékkel

benim var nekem van bizim var nekünk van benim yok nekem nincs bizim yok nekünk nincs senin var neked van sizin var nektek van senin yok neked nincs sizin yok nektek nincs onun var neki van onların var nekik van onun yok neki nincs onların yok nekik nincs

31. Visszaható névmás (pronomen reflexivum)

A visszaható névmás akkor használatos, ha az alany szerepe önmagára irányul, az alanyra hat vissza, de helyettesítheti a személyes névmást, ha a személy erősen hangsúlyozott. A kendi, visszaható névmás ugyanúgy kaphat toldalékokat, mint a főnevek. Személyragokkal kendim én magam kendimiz mi magunk kendin te magad kendiniz ti magatok kendi/si ő maga kendileri ők maguk Esetragokkal acc. kendimi magamat kendini magadat kendisini ő magát gen. kendimin magamnak a kendinin magadnak a kendisinin magának a loc. kendimde magamnál kendine magadnak kendisinde magánál dat. kendime magamnak kendinde magadnál kendisine magának abl. kendimden magamtól kendinden magadtól kendisinden magától Többes száma: kendiler, mely mint az egyes szám, főnévként ragozható, pl. kendile-rinize, önmagatok/nak/számára stb. A kendi-hez kapcsolódó toldalékok sorrendje: 1. személy ragok, 2. eset ragok. Jelentése hasonlít a magyar „maga” „önmaga” és gyakran a „saját”, illetve „saját maga” szavakéra. Pl. Kendine güveniyor, ön/saját/magában bízik; kendisine bilet alınız, vegyen saját/magának jegyet; kendimizi aldattık, ön/saját/magunkat csaptuk be, stb.

32. Kölcsönös névmás

A kölcsönös névmás fejezi ki, hogy több alany cselekvése kölcsönösen egymásra irányul. A török nyelvben kevés ilyen névmás található. A kölcsönösséget (egymást stb.) inkább egy az igetőhöz kapcsolódó –ş-, -ış-, -iş-, -uş- -üş- képzővel képzett ún. egymásra ható (reciprok) igével fejezi ki. Használatos azonban a birbiri-, egymást, de mindig birtokos jellel és személyraggal, pl. birbirimizi tanıyoruz, ismerjük egymást; birbirinize bakınız, nézzenek egymásra; birbirinden öğrendiler, egymástól tanultak, stb.

33. A mutató névmások

A török mutató névmással személyre, dologra, mutatunk rá, vagy utalunk, tehát főnevek, melléknevek vagy számnevek helyett állnak. Ugyanúgy kaphatnak ragokat és toldalékokat, mint a főnevek. Főnevek helyén áll: a bu, ez (közel a beszélőhöz), şu, az (ahhoz közelebb, akihez szólunk), o, amott (az). A bu és az o mutató névmásnak rendhagyóan képzett locativusa a burada, itt s az orada, ott. A bu és az o ragja elé még egy –ra-, (-re-) toldalék került. A magyarban ezek határozószók. Pl. şu-ra-da, emitt; o-ra-ya, oda, arra; bu-ra-ya, ide, erre; bu-ra-dan, innen. Más toldalékok is járulhatnak hozzá, pl. bu-ra-sı, az itteni; bu-ra-lı, idevalósi; bu-ra-da-ki, az itteni, stb. Bu, şu, o mutató névmások ragozása (declinaciója) Alany eset bu ez şu emez o az/ő Tárgyeset bunu1 ezt şunu emezt onu azt/őt Birtokos eset bunun ennek a şunun emennek a… onun az ő/ annak a Hová? Dativus buna ennek şuna emennek ona neki/ annak Honnan? Ablativus bundan ettől şundan emettől ondan ő tőle/attól A tárgyeset és az ablativus ragja –n kötőhanggal kapcsolódik a szóhoz, nem bu-yu, bu-dan, mint lenne a főnevek ragozásában, hanem bu-n-u, bu-n-dan! buraya, ide şuraya, ide oraya, oda burada, itt şurada, itt (emitt) orada, ott buradan, innen şuradan, eminnen oradan, onnan Példák: Bu nedir? Mi ez? Bu bir kalemdir. Ez egy toll. Bu kimdir? Ez kicsoda? Bu bir öğretmendir, ez egy tanító. Şu penceredir, emez ablak. Oradadır, ott van. Şu oğ-lan güzeldir, ez a fiú szép. Şurada defter yok, bir kalem var, amott nincs füzet, egy toll van.

34. A kérdő névmás (pronomen interrogativum)

A személyekre vonatkozó kérdő névmás a kim? ki, kicsoda? és oly módon ragozható, mint a főnév. Pl. Kimi? Kit? Kimin? Kié/kinek a? Kime? Kinek/kihez? Kimde? Kinél? Kimden? Kitől? A kim többes száma: kimler, kimlerin stb. Az egyik leggyakrabban használt kérdő névmás a ne, mi? micsoda? Főnévként ragozott alakjai: birtokos eset: nenin, kinek a… Részes e.: neye (gyakran niye-nek hangzik), hová, mire, miért, pl. neye surdun? Miért kérdezted? Ablativusa: neden, miből, mi okból, honnan, pl. Neden biliyorsun? Honnan tudod? Többes száma: neler, mik, micsodák, pl. Neler var! Hogy mik vannak! A mutató névmásként képzett határozószó — úgy, mint a bu, és o esetében —, a „hol” jelentésű nerede? Hasonlóképen járulnak a toldalékok a kérdő névmásokhoz is. Pl. ne-re-de, hol? ne-re-li, hová valósi? Gyakran szerepel két szóból álló kérdő kifejezések első tagjaként, pl. ne türlü, miféle, mi fajta, pl. Ne türlü yemekleriniz var? Milyen fajta ételeik vannak? Ne ka-dar, mennyi, hány, pl. Ne kadar çok çocuğun var. Milyen sok gyereked van. Ne gibi, miféle, pl. Bu ne gibi davranış? Ez miféle magatartás? A hangi? melyik ? határozatlan, míg a hangisi? „melyik közülük?” határozott. Pl. határozatlan: Hangi adam? Melyik ember? Hangi yıldayız? Melyik évben vagyunk? Határozott: Hangisi daha büyük? Melyik a nagyobb? A nasıl? milyen? miféle? hogyan? értelmében használatos, pl. Bu nasıl işçi? Ez milyen munkás? Nasılsınız? Hogy van (ön)? (Az egyik leggyakrabban használt üdvözlési forma.) A kaç? hány, mennyi? kaçıncı? hányadik? Pl. Kaça gelir? Mibe kerül? Kaç kilomet-redir? Hány km-re van? Kaçıncısınız? Hányadik ön?

35. Határozatlan névmás (pronomina indefinita)

A olyan személyre, dologra, tulajdonságra, vagy mennyiségre utal, amelyet nem tudunk, vagy nem akarunk határozottan megnevezni. A törökben a legtöbb korábban nevek közé tartoztak, s toldalékot kapva váltak határozatlan névmássá. Birkaçı, egynéhány/an, öbürü, a másik, herkes, mindenki, hepsi, mind, az összes, nicesi, hány? hánya?

36. Általános névmás

A török nyelv az általános névmások tekintetében szegényes. Amire a magyar nyelvben egy szó elegendő azt a török legtöbbször több szóval fejezi ki. A leggyakrabban használt általános névmások: Biri, birisi, bir kimse, valaki. Bir şey, herhangi bir şey, valami, akármi. Herhangi bir kimse, akárki, bárki. Her ne, bármi. Herkes, mindenki. Hiç kimse, senki.Hiç bir şey, semmi. Melléknéviek: bazı, némelyik, többes számát: kimi insan, némelyek, már két szó fejezi ki. Her ne… , akármilyen, stb.

ADORJÁN IMRE