„A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” MARC RIBOUD (1923)
Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be nekünk. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.
Bemutatását egy általa mesélt anekdotával kezdem. Azt hiszem, nagy lecke lehet ez mindenkinek.
„10 éves lehettem, amikor apám kivitt az erdőbe. Szamovárban készített teát. A zúzmara még éppen csak kezdett eltűnni. Apám hosszú szipkába tűzött cigarettáját szívta. „Fiam, mit látsz ezen a fán?” – kérdezte és egy fára mutatott. Néztem, néztem „Egy fa” – válaszoltam. Nem szólt semmit. Kicsit később ismét megkérdezte. „Nézd meg azt a fát alaposan, és mondd el mit látsz!” Újra megnéztem, és csak néztem, de nem jutott semmi eszembe, és újra ezt válaszoltam: „Egy fa”. Apám felállt és megfogta a fülemet, majd húzta. Alig bírtam visítás nélkül. „Akkor nézd csak meg újra, ennek a fának nincs törzse, nincsenek ágai, nincsenek a faágakon levelek, a leveleknek nincs színe? Az ágak körül madarak nem repkednek?” – kérdezte. „Ennek a fának nincsen árnyéka?” – kérdezte. „Nincs, nincs, nincs?” – talán ötven dolgot is felsorolt. Később „Nézni más, látni más. Ezt a mondatomat soha ne feledd!” – mondta.
Ez volt az első fotográfusi leckém, melyet az apám tartott nekem…
Sami Güner 1915. május 5-én Pristinában született. Az Isztambul Gimnáziumban végzett. 25 éven át dolgozott a Központi Bankban. 1961-ben saját kérésére nyugdíjba vonult, hogy minden erejét, energiáját a fotózásnak szentelhesse.
Egészen fiatalon kezdte a fényképezést, és szenvedélye egy életen át tartott. Éppen egy kiállításának megnyitójáról indult haza, amikor 1991-ben autóbalesetben életét vesztette.
1986-ban elnyerte az ESFIAP minősítést, mely a „FIAP Szolgálati Kiválósága” elismerést jelenti. Azoknak a személyeknek ítélik oda, akik hosszú időn keresztül kivételes szolgálatukkal gyarapítják a FIAP-ot (Fédération Internationale de l’Art Photographique – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség).
Különösen ismert azokról a színes felvételeiről, melyeken Törökország természeti szépségei és történelmi örökségei láthatók.
A legfontosabb azonban, amit róla érdemes tudni, hogy 1960-1991 közötti fotóinak készítése során gyakorlatilag az egész országot beutazta, természetesen sok helyen többször is járt. Anatólia földjén, palotáiban, múzeumaiban mindenhol fotózott. Képeiből külföldön és belföldön közel 50 kiállítást rendeztek, közel 50 fényképalbuma jelent meg. Így ő lehetett az első hivatalos állami művész, és ő az, akinek képein keresztül a világ megismerhette Törökországot.
Egyik fotóját minden vele foglalkozó cikk megemlíti. Így mesél róla maga a művész: „Keleten, az Ağrı Dağı környékén utazgatva csodálatos tavaszi nap volt. A hó a csúcsokon látszott, mert az mindig havas. Az Ağrı-hegy természetes szépsége mellett azonban az élet is jelen volt. A fényképen egy család látható, egy feleség és egy férj, akik mindketten az állatokkal foglalatoskodnak éppen. Fújt a szél, a férfi sapkája és a nő kendője egy kicsit meglibben. Ruházatuk, életük egy pillanata, a természet szépségei együtt egy kompozíciót alkottak. Szerintem mindezen dolgok együttesen eredményezték azt, hogy az Ağrı-hegyről készült fotóm az első helyet nyerhette el színes kép kategóriában, Kínában, a 43 országból érkező 2 500 fotós összesen 12000 fényképe közül.”
Fényképeit egyébként nem láthatjuk itt-ott felbukkanva. A teljes archívuma gyermekei tulajdonában van. A kutatás során felleltem egy olyan cikket, amiben arról írtak, hogy az archívum értékesítésre kerül, melynek sikerességéről, vagy a vásárlóról azonban nem találtam információkat.
Gondoljunk csak bele: hogyan találkozhatunk 50 vagy akár 28 évvel ezelőtt készített fényképekkel? Ha valaki digitalizálja azokat. A teljes nevén létrehozott honlapon, melyen korábban több ezer fotó volt az archívumban, már nem elérhető, csak egyes fórumokban írnak róla.
Így Sami Güner esetében csak igen kevés fotóra bukkantam. Van azonban egy érdekes film, mely a TRT archívumában lelhető fel. Címe: Sami Güner’in Fotoğraf Çalışmaları (Sami Güner fotós munkái), melyet végignézve nemcsak fényképeket láthatunk, hanem a művészt magát is munka közben. Ebből a filmből mutatunk néhány kockát, hogy megismerkedhessünk munkásságának egy szeletével.
Találtam továbbá az észak-törökországi Bayburt város életéről, történéseiről szóló helyi lapban két képet. A cikket elolvasva átérezhető a város büszke érzése, hogy rendelkeznek olyan felvételekkel, melyet Sami Güner ott készített, még 1972-ben. Így fogalmaznak: „Sami Güner archívumában néhány kockán Bayburt is fellelhető. Egy olyan díjjal rendelkező fotós ő, akit „Törökországot a világgal megismertetők” címével jutalmaztak, aki olyan helyeken is megfordult, ahol a madár sem jár, aki az 1960-as évektől kezdődően országunk minden pontját lelkesedéssel és szeretettel fényképezte.” Hozzáteszik, hogy nagy öröm a diakockát látni, hiszen akkoriban csak a dia tartalmazta a valós színeket, ha azt már papírra nyomtatták, fekete-fehérben tudták megnézni. Sami Güner diára rögzített képei fekete-fehérben jelentek meg a kiállításokon.
Fényképekről, fényképészről szubjektíven
Őszinte leszek. Sami Güner nevét és munkásságát nem ismertem korábban. Akkor bukkantam rá, amikor a versenyek listáját böngésztem: „Sami Güner Kupa”. A kiírást átolvasva láttam, hogy ez nem akármilyen verseny. Nem egy-egy képpel indulhatnak a fotósok, hanem egy 6 perces fotókból álló bemutatkozó filmmel, melyben a képek száma, a stílus, a kísérő zene mind a fotósra van bízva. Nem pusztán egy ilyen filmmel nyerhet el valaki egy kupát, hanem legalább 3 éven át nyújtott, folyamatos teljesítményével. A verseny témája: „Türkiyemiz”, azaz a „A mi Törökországunk” megközelítése Sami Güner szemléletével, azaz „szeretet, izgalom, tudás, megfigyelés, bemutatás” módszerével. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egyértelmű, hogy nem akármilyen ember, nem akármilyen munkásság kaphat ekkora tiszteletet, így keresni kezdtem a róla szóló információkat, és a fotóit természetesen.
A cikkben szereplő információk forrásául szolgált néhány archivált lap. Az egyik a TÜRK EDEBİYATI M A R T /91 (Török Irodalom 1991. márciusi) című magazinban Kultúra és művészet rovatban megjelent beszélgetés, melyből valóban személyes információkat kaphattunk a művészről. Ugyanezen magazin áprilisi számában sajnos már egy halálhíréről beszámoló cikk olvasható. A másik egy „Sami Güner a szívünkben él” című írás, melyet csak monogrammal jelzett szerző írt, és a legfontosabb tényeket ismerteti néhány fotóval. Akit bővebben érdekel Sami Güner élete és munkássága, és az eredeti nyomtatott verziókat is látni szeretné, annak javaslom, hogy ezekre az oldalakra látogasson el.
Szerző: Erdem Éva – Türkinfo