Keloglan kifordítja a cipőket

Egy napon, Keloglan gazdája rengeteg vendéget hívott meg egy lakomára. Akkoriban az volt a szokás, hogy levették az ajtó előtt a cipőt, mielőtt beléptek a házba.

Ezeket a cipőket a küszöbön hagyták és az orruk a ház belseje felé mutatott.

Ugyancsak bevett szokás volt, hogy a cipőket megfordították, orral a

tornác felé, hogy a vendégek távoztukkor könnyebben fel tudják húzni

azokat. Röviddel a vendégek érkezte után, a házigazda odament

Keloglanhoz és azt mondta neki :

– Keloglan, menj és forgasd kifelé a vendégek cipőit, amíg mi vacsorázunk!

Keloglannak azonban fogalma sem volt ezekről a szokásokról és

elkezdte a cipők belsejét kifordítani. Bizony némelyiknél ez nagyon

fárasztó munka volt, mert a könnyű szövetcipőket egyszerű volt

kifordítani, de keménycipőket nem igazán lehetett és sokat kellet

kínlódni velük. Keloglan mindkét kezét és a fogait is használta, hogy

kifordítsa azokat, de nem sikerült, csak a kezét és a száját összevágni.

Amikor a gazda látta, hogy Keloglan túl sokáig marad távol,

eldöntötte, hogy megnézi mit csinál. Úgy találta ott Keloglant az ajtó

előtt, vérző szájjal és vérző kézzel, amint éppen egy cipőt tart a

szájában.

– Mit csinálsz itt annyi ideig és miért van cipő a szádban és miért vagy véres?

– Hát, próbálom kifordítani ezeket a cipőket, ahogy

megparancsoltad, jó uram, de nem tudtam még az összeset, csak a puhákat.

Mi ebből a tanulság? Ne keresd magadnak a bajt, úgyis megtalál egyszer!