A másfél évszázados magyarországi török uralomnak véget vető háborúk során a keresztény hadak háromszázhuszonkilenc éve, 1688. szeptember 6-án vették vissza egy időre Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot.
A balkáni oszmán török terjeszkedés a 15. század elejétől jelentett közvetlen fenyegetést a Magyar Királyság számára, az ország védelmének kulcsa a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő Nándorfehérvár volt. A várat 1440-ben, majd 1456-ban is sikertelenül ostromolta meg II. Mehmed török szultán, a Hunyadi János nevéhez fűződő 1456-os nándorfehérvári diadal után a török előrenyomulás elakadt. A Hunyadi Mátyás alatt fénykorát élő Magyarország évtizedekig sikerrel állta a hódítók útját, de Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után, az egymással szembenálló érdekcsoportok viszálya miatt a magyar állam végzetesen meggyengült. Nándorfehérvárt 1521-ben elfoglalta I. Szulejmán török szultán, aki öt évvel később a középkori magyar állam bukását hozó mohácsi csatában döntő vereséget mért II. Lajos király hadaira.
A török uralom alatt a magyarországi hadszíntértől immár biztonságos távolságra fekvő Belgrád szandzsákszékhely lett. A kereskedelemben is fontos szerepet betöltő város népessége és gazdagsága gyarapodott, mecsetek és fürdők épültek, százezernél több lakosával az Oszmán Birodalom második legnagyobb európai városa lett a főváros, Isztambul után. A városban élő szerbek 1594-ben fellázadtak a török uralom ellen, de a felkelést véresen leverték.
Az Oszmán Birodalom 1683-ban (1529 és 1532 után harmadszor) ismét megkísérelte Bécs elfoglalását, ám a Sobieski János lengyel király vezette felmentő seregektől megsemmisítő vereséget szenvedett. A váratlan győzelmen felbuzdult Habsburgok, valamint Velence és Lengyelország a következő évben – XI. Ince pápa kezdeményezésére – létrehozta a Szent Ligát a török elleni harcra. A Liga seregei 1686-ban felszabadították a 145 éven át török kézen lévő Budát, majd a következő évben Nagyharsánynál arattak nagy győzelmet és elfoglalták a déli határon fekvő Eszéket.
Forrás: mult-kor.hu