A halay szerintem spirituális tánc. Lehet, hogy most sok szakmabeli kollégával nem egyezik a véleményünk, de mint szubjektívan objektív cikkíró, így látom. Felmerülhet az olvasóban, hogy miért? Miben különbözik a halay a többi lánctánctól, hogy megkapta a spirituális jelzőt?
Ha meghallgatunk egy halay zenét, az alapot adó dob ritmikája, amely egyre gyorsul, olyan számomra, mint az ősi sámánok elrévülése. A lassan fokozódó dinamikája pont olyan, mint mikor valaki hozzákezd egy számára inspiráló tevékenységhez és az adrenalin egyre jobban feltölti az ereit és megdobogtatja a szívét.
Volt szerencsém már halayt táncolni, ráadásul elég különleges helyszínen. Tanulmányi útra mentünk az Európa Parlamenthez, és az egyik este úgy gondoltuk többedmagammal, hogy felfedezzük a brüsszeli éjszakát. Nos, a brüsszeli éjszakából egy Izmir nevű török étterem és belga pub! lett, ahol szerencsénkre kifogtunk egy élőzenés estet. Beültünk, a török szőnyegekre lekuporodva, ambivalens érzésekkel küzdve megrendeltük a belga söreinket, amikor is a zenekar elkezdte játszani a halay összetéveszthetetlen ritmusát. Nem bírtam megállni, hogy ne álljak fel táncolni, a belga sörök is kellő motivációt adtak már, s szerencsére a többieket sem kellett sokáig unszolni. A bárban lévő néhány török vendégnek szintén felcsillant a szeme, a zenekarnak még inkább, és azon kaptam magam, hogy már nem ül senki, vezetem a sort, és Brüsszelben, de mégis Törökországban vagyunk.
Fantasztikus érzés, amikor az előbb említett „révület” úrrá lesz rajtad és egyszerre dobbansz a többi táncossal, átjárja a láncot a belső energia, és a zene végén fizikailag fáradtan, viszont átszellemült mosollyal az arcodon, minden zsigerből az tör elő, hogy „még egyszer, még egyszer, amíg a lábunk bírja”! A rögtönzött performansz eredménye kettő óriási gyümölcstál, még jó néhány korsó sör és egy névjegykártya lett az étterem török tulajdonosától, aki örök érvényű vendéglátást ígért. Rettentő jól esett, hogy megköszönte a jó hangulatot, és még ha csak pár órára is, de hazavarázsoltuk őt a szülőföldjére.
A halay nagyon elterjedt Törökországban, átível Anatólia keleti, közép-keleti és középső részén. Az egyik legfeltűnőbb néptánc, hiszen gazdag szimbolikája és motívumvilága megőrizte a népi motívumokat. A halay
ritmikája pont annyira színes és változatos, mint a mozgásvilága. A dob és a zurna (fából készült keleti nádnyelves fúvós hangszer) hangja váltakozik, belecsempészve a kaval (gyümölcsfából, többnyire kőrisfából készített népi fúvós hangszer), sipsi (tipikusan török fafúvós hangszer, hangja leginkább a klarinéthoz hasonlítható) vagy bağlama (csepp alakú, hosszú nyakú lant, mely elterjedt a földközi-tengeri kultúrákban) cifra játékát. A zenei aláfestést népdallal kísérik.
De mit is jelent maga a kifejezés, halay? A szó, az „alay” kifejezésből ered, amelynek a jelentése néhány ember egysége, együttműködése. Ebből kifolyólag halayt csak minimum három fővel lehet táncolni, akik lehetnek vegyesen férfiak és nők, vagy csak férfiak és csak nők. Rendszerint a szabad ég alatt táncolják, nem
zárt térben. Az utolsó táncos – a „poccik” – kezében kendőt tart, azt mozgatva hangsúlyozza a zene ritmusát. A halaynak négy különböző zenei akkordja és számos ritmusvariációja létezik, amelyek rendszerint a lassúból egyre gyorsulnak, ezzel is „felpörgetve” a táncost és a nézőt. A táncosok egymás kezét fogva, társaságtól függően laza láncszerkezetben, illetve szorosan egymás mellett lépegetnek oldalirányba. A kezek derékszögben behajlítva követik a ritmust és „tamtam dobként” adják a táncosnak az ütemet. A tánc a mai napig igen népszerű családi összejöveteleken, rendezvényeken és esküvőkön is.
Szeretem a halayt, hiszen könnyen elsajátítható és bárhol, bármikor nagyon jó közösségformáló hatása van, mint ahogyan történt ez Brüsszelben is.
Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 1. rész
Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 2. rész
Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 3. rész
Korom Alexandra – Türkinfo