Szulejmán és Ibrahim között lehetett szerelmi kapcsolat?

Az egyik magazinban megjelent cikk azt a lehetőséget feszegeti, lehetett-e gyengéd kapcsolat Szulejmán szultán és Ibrahim között. A kutatók egyre inkább hajlanak afelé, hogy igen, de egyetlen közvetlen bizonyítékot sem tudnak felmutatni, mely azt igazolná, hogy a két barát között szorosabb lett volna a viszony.

Tudjuk, hogy az iszlám mélyen elítélte a homoszexualitást, illetve minden szexuális kilengést, ugyanakkor támogatta a házaspárok szexuális életét, nem csak a gyermeknemzés szintjén – ahogy például a keresztény tanok – hanem az örömszerzés, sőt, a nők számára történő örömszerzés szintjén is. (Jegyezzük meg, ez nagyon szimpatikus része a Koránnak. )

Ugyanakkor Lót bűnének tartották az egyneműek szexuális érintkezését, mely miatt Isten tűzzel és kénkővel csapott le a két városra, Szodomára és Gomorrára. Manapság már másképp értelmezik egyes vallástudósok ezt részt a Szent Könyvben, azt gondolják, inkább az erőszakra utal a Korán, és nem a homoszexualitásra, hiszen az iszlám nem ítéli el azokat a férfiakat, akik nem kívánják a nőket.
(Arról persze nincs szó, hogy elítéli-e, ha a nőket ugyan nem, de a férfiakat nagyon is. )

„A Korán nem ítéli el a homoszexualitást” – szögezi le a mohamedán hitre tért amerikai Siraj al-Haqq Kugle, aki mohamedán kurzust vezet az atlantai Emory Egyetemen. „Lót története szerinte a férfiak megerőszakolására és az erőszakra vonatkozik, nem általában a homoszexualitásra.” „A klasszikus iszlám teológusok és jogászok többnyire az erkölcstelen kéjvágy ellen emelték fel a szavukat – érvel. – A Korán elítélés nélkül ír azokról a férfiakról, akik nem éreznek szexuális vágyat nők iránt.” (vilag.transindex.ro)

Mindenesetre, az biztos, hogy a Szulejmán korában élő vallástudósok még nem értelmezték ilyen liberálisan a tanokat, és nyilvánvalóan hatalmas bűnnek találták a férfi-férfi közötti kapcsolatot, ez viszont valóban nem mindenkit érdekelt. Sok esetben a szultánok nem csak eunuchnak neveltettek fiatal fiúkat, hanem szexuális játékszernek is, volt rá példa, hogy nem csak szép lány, hanem szép fiú rabszolgákat is vásárolt a palota. Arról azonban tényleg nem maradt fenn bizonyíték, hogy Szulejmán és Ibrahim bűnös szerelemben élt volna, a közvetett bizonyítékok pedig, őszintén szólva, nevetségesek.

A szultán és barátja szerelme a kutatók szerint abból következik, hogy a két fiatal fiú együtt nevelkedett, és gyakran aludtak együtt, de nem csak kamaszkorukban, hanem Szulejmán szultánná avatása után is. (Ez nem biztos, hogy egy ágyban alvást jelentett, hiszen ki látta, mi történik a szobában? Lehet, hogy íróasztal fölé görnyedve dolgoztak egész éjjel, vagy háremhölgyekkel cicáztak, ki tudja? ) Ezt a sok közös, hajnalig tartó munkával magyarázták. De – vetik fel a tudósok – egyetlen más férfival sem dolgozott hajnalig a szultán, épp csak Ibrahimmal?

Nos, ez elég sovány elmélet, inkább arra enged következtetni, hogy éppenséggel nem szexuális kapcsolat, hanem barátság, munkamánia és mély bizalom fűzte őket egymáshoz. Megjegyzendő, ha a szultán a férfi-férfi szexualitást is kedvelte, akkor csak kipróbált volna egy-két csinos fiút Ibrahimon kívül, nem igaz? Arról pedig már nagy valószínűséggel lennének feljegyzések, ahogy II. Szelim esetében is.

A másik „bizonyíték” az, hogy a szultán Ibrahimot egész életében előtérbe tolta, elhalmozta tisztségekkel, juttatásokkal, hatalommal. Ez így van. Annak adta a bizalmi állást, akiben megbízott. Nem meglepő, hiszen testvéreként szerette Ibrahimot. Olyannyira, hogy feleségül adta hozzá a húgát. Hoppá… ki adná szeretett húgát a szexpartneréhez, akivel bűnös, szodomita szerelemben él?

A cikk folytatása>>>

nokorszak.hu