Törökországi pillanatok I. – Hogyan nézzünk a török lobogóra?

Magyar embernek temérdek gondolata támadhat egy török lobogó láttán, de hogy ez a vörös alapon fehér kifliholddal és csillagocskával díszített textildarab a gyors meggazdagodást is eszébe juttatja, az alig valószínű. Törökföldre kell mennünk ahhoz, hogy megéljük és megtapasztaljuk ezt a lehetőséget.

Törökországba érkezvén az első vizuális élményünk egy szinte az edirnei határátkelőre épített dzsámi. Alig tudjuk levakarni róla a pillantásunkat, pedig később kiderül, hogy az egész komplexum kényelmesen elférne az Edirnében látható csoda, a Selimiye Camii árnyékában. Az országgal kapcsolatos első konkrét tapasztalat – vagy inkább fölfedezés – pedig az, hogy a törökök földjén a céges zászlók mellett mindig ott büszkélkedik egy kicsit magasabbra húzott nemzeti lobogó. Olyan következetesen betartják ezt a szabályt, hogy nem lehet kétséges: valamilyen törvény – netán az alkotmány egy bizonyos cikkelye? – áll a dolog hátterében. A távolsági buszok hátulsó ablakára is gyakran kibiggyesztik a nemzeti lobogót, természetesen Kemal Atatürk fényképével együtt, amelyeken a nagy hazafi kísértetiesen hasonlít a fekete-fehér Drakula-filmekből ismert Lugosi Bélára. A magyar utazó arra gyanakszik, csak kétféle Atatürk portré létezik. A legtöbb helyen ezt a kicsit hátrafelé sandítós Drakula-szerű képet látni, vagy egy másik, kucsmás verziót, amelyen a mai Törökország megteremtője már azzal a határozottsággal tekint vissza ránk, ami egy katonatisztből lett államférfitól elvárható.

Tovább