9 történelmi hely Törökországban, ahol megelevenedik a múlt

A történelmi múlt emlékei szerte az országban megtalálhatóak, azonban a régiók között eltérések vannak. A Fekete-tenger térsége egy külön világ Törökországon belül – saját kultúrával és évezredes történelemmel. Ez a terület Isztambul külvárosától a grúz határig terjed.

1. Sumela kolostor

Trabzon mellett található az egyik legrégebbi keresztény kolostor. A sziklaszirten épült kolostort egy athéni szerzetes, Barnabás alapította. A legenda szerint Barnabás útnak indult, hogy felkutasson egy Szent Lukács által festett Szűz Mária ikont, melyet a hegyekben meg is talált.

Az évszázadok alatt és az egymást követő birodalmak árnyékában a kolostor egyre jobban növekedett egészen 1923-ig, amikor a görög–török lakosságcsere következtében lakatlanná vált. Habár az épületnek 72 szobája van, két termet még Barnabás vájt ki a sziklából 385-ben, hogy menedékhelye legyen a Szűz Mária ikonnak. A freskókkal díszített „sziklatemplom” a kappadókiaival és az isztambulival verseng.

2. Mudurnu, a történelmi céhváros

Mudurnu egy hegyi város, mely Isztambul és Ankara között félúton helyezkedik el. A Selyemút egyik fontos csomópontja volt, mivel közel esett az oszmán birodalom kereskedelmi központjához és katonai bázisához, Konstantinápolyhoz. A hely sok mindent megtartott a hagyományos jellemzőiből, még olyanokat is, amelyek nem történelmi jelentőségűek. Ilyenek a városközpontot szegélyező, gyakran fehérre meszelt falú régi faházak a 19. századból, vagy a közös használatú mosodák (çamaşırhane).

A történelmi bazár számos üzleténél megmaradtak az eredeti funkcionális redőnyök, amelyeket árusításra és árnyékolásra is használnak. A helyi kereskedők életben tartják az „ahi” (az egyedülálló anatóliai céhrendszer) hagyományait, melynek 700 éve része a heti nyilvános imádság.

3. A Fırtına völgy kőhídjai

A Rizétől keletre található Fırtına völgy az otthona közel két tucat jó állapotban fennmaradt oszmán kori kőhídnak, amelyek kecsesen ívesek, és a folyó partjait, valamint a helyi törzseket kötik össze egymással. A völgy napjainkban a tea-, méz- és mogyorótermeléséről híres, míg a 18. és a 19. században azoknak a kőfaragóknak volt az otthona, akik feltehetőleg a hidakat építették.

A hidak szokatlanul magas boltívekkel készültek, hogy elviseljék a nagy áradásokat, de az újkori gátak és a folyószabályozások lecsökkentették a térség folyóinak vízhozamát. A grúz határhoz közel található Çifte Köprü (Kettős híd) is hasonló szerkezetű.

4. Pontuszi sziklasírok Amasyában

A pontuszi királyok sziklasírjai határozzák meg a vidék arculatát. Ezeket a sírhelyeket a függőleges sziklafalakba faragták, közülük némelyik 15 méter magas. A síremlékek a Pontuszi Birodalomnak állítanak emléket, az ókori királyságnak; melyet a görögök/perzsák alapítottak az i. e. 3. században.

Felkapaszkodva a sírokhoz elragadó látvány tárul elénk: a völgy és a város látképe. A mecsetek, az iszlám vallási iskolák (medres), a törökfürdők (hamam) és piacok pazar összképe feledteti a pár napos túra fáradalmait.

Az Amasya Múzeum múmia gyűjteménye azt a korszakot mutatja be, amikor a területen még mongol királyok uralkodtak. A kiállítás abban segít, hogy világosabb képet kapjunk a hely korábbi történelmi időszakairól.

5. Safranbolu

Safranbolu 7 évszázadon keresztül a karavánok fontos megállóhelye volt, ennek köszönhetően növekedett és virágzott. Az észak-törökországi város építészeti és a várostervezési elvei hatással voltak az Oszmán Birodalom fejlesztéseire. Az UNESCO világörökségi helyszíne kedvelt úti cél, hétvégenként sokan ellátogatnak ide Ankarából és Isztambulból is. Az idelátogatók butikszállodában laknak, kézimunkákat és török édességeket (pl.: yaprak helvasi) vásárolnak, valamint bejárják és felfedezik a macskaköves utcákat. A város ismertségét a kiváló minőségű lokum (török édesség) adja, melyet helyi sáfránnyal is ízesítenek. Érdemes megjegyezni, hogy a város erről a fűszerről kapta a nevét (saffran).

6. Öreg kúriák Çamlıhemşinben

A 19. században egy nagyravágyó helyi török fiatalember számára Oroszország volt a lehetőségek hazája. Többen sikerrel jártak, amelyre Çamlıhemşinben bizonyítékok is találhatóak. A Rize tartományban fekvő hegyi városban 200 éves kúriák sorakoznak a meredek lejtőkön. Az impozáns kétemeletes lakóházakat helyi fából és kőből építették, a kiegészítő elemeket, az ólomüveget, az ajtókilincseket és egyéb díszítőelemeket, valamint az építéshez szükséges pénzt Oroszországból hozták. A szomszéd város a lakóházakról kapta a nevét, hiszen a Konaklar magyarul kúriát jelent.

7. Genovai erődök a Fekete-tenger partján

A 13. és 14. században – még jóval azelőtt, hogy Kolumbusz áthajózta az Atlanti óceánt – genovai felfedezők kereskedelmi kikötőket és útvonalakat létesítettek itt, amelyek a Krímet kötötték össze a Földközi-tengerrel. A genovaiak ritkán építettek saját erődítményeket, inkább elfoglalták vagy kibővítették az egykori bizánci erődöket.

Bár a térség városaiban Sinopban, Amasraban, Akçakocaban és Şilében megmaradtak a korszak emlékei, a partvidék legismertebb látványossága nem a genovaiakhoz kötődik. A hajdani felfedezők hagyatéka az omladozó Yoros várkastély is, amely az Isztambuli-szoros és a Fekete-tenger találkozásnál fekvő hegy tetején áll. Az építésének pontos ideje nem ismert, feltételezések szerint a 4. században épült.

8. Fából készült mecsetek a Fekete-tengernél

A térség iszlám faház-építészetének legjobb példája a Şimşirli faluban látható mecset. A teljes egészében mogyorófából készült és faragásokkal díszített épület a 19. században épült. Habár a nedves éghajlat és nyári-téli hőmérséklet-ingadozás károsíthatja a faépületeket, a térségben mégis tucatnyi hasonló mecset maradt fenn, bár később már kőből és fémből építették a minareteket és kupolákat.

A Borçka városban található 160 éves Maral mecset kívülről elég lepusztultnak tűnik, belülről azonban már sokkal barátságosabb képet mutat. A színpompás díszítések és faragások a Korán jeleneteit ábrázolják. Ha kevésbé harsány díszítéseket akarunk látni, látogassunk el Bekdemir falu mecsetjébe, melynek faragásai szintén mesterművek.

9. Grúz kolostorok és templomok Artvinban

Törökország távoli északkeleti sarka egykor a középkori grúz Kartli királyság része volt. A korszakhoz köthetőek a szétszórtan elhelyezkedő 10. és 11. századi egyházi épületek. Az épületek sokáig álltak elhagyatva és használaton kívül, ezért egy részük romos állapotban van, míg a többi viszonylag jól átvészelte az idő múlását. Szembetűnő jellegzetességük a torony a csúcsos kupolával, mely olyan, mint egy hegyes kalap.

A Çoruh folyó partján található Yusufeli megfelelő kiindulópont Ishkhani (İşhan), Oshki (Öşkvank), Haho (Bağbaşı), Otkhta (Dörtkilise), Parkhali (Barhal/Altıparmak) és a többi közeli falu templomainak és kolostorainak felkutatására. Ez is egy lehetőség a sok közül, hogy visszaugorjunk az időben és felfedezzük a régmúlt történelmét.

Forrás: matadornetwork.com

Fordította: Somogyi Tamás – Türkinfo