Winkler Gábor a Dunakapu térről: A győri vár utolsó csatája?

Aki Győr történelmét valamelyest is ismeri, tudja, hogy városunk gazdag történelme során nem egy jelentős esemény színhelye volt, de Győr (Raab, Giavarino, Javorinum, Janik Kala) igazán fontos – joggal mondhatjuk – „világtörténeti” szerepet igazából a 16. században második felében kapott.

Európa rettegve figyelte az iszlám török birodalom nyugati irányú előtörését. Stratégiailag egyértelműnek tűnt, hogy ha Bécs elesik, a keresztény Európát akadály nélkül rohanják le a törökök. Bécs kapuja pedig Győr volt. „A reneszánsz győri vár, amely korának egyik legfontosabb, példaértékű ‘összeurópai projektjévé´ vált” Félő volt tehát, hogy Győr elestével a keresztény Európa léte is megpecsételődik Ez magyarázza, hogy a Vatikán példaadásával egész Európa összefogott Győr várának megerősítésére. Ekkor épült ki – a kor legmagasabb technikájával – a reneszánsz győri vár, amely korának egyik legfontosabb, példaértékű „összeurópai projektjévé” vált. Súlyos stratégiai hibák vezettek ahhoz, hogy Európa büszkesége és reménye, a győri város-vár 1594. szeptember 29-én mégis elesett.

Egykori krónikákból tudjuk, hogy a drámai fordulat hatására a szomszédos Bécsben pánik tört ki, az életüket féltő bécsiek sikongva futottak ki az utcákra. Nem túlzás: a győri védők kapitulációja a 16. század európai történelmének egyik legdrámaibb eseménye, a kortársak számára a 16. század mindent eldöntő „sztálingrádi csatája” volt. Ezért is kapkodták szerte Európában a győri vár ostromáról készült rajzokat, metszeteket. A győri vár kalandos története a 19. század elején tovább folytatódott” A pápa ekkor rendelte el, hogy kontinensünk minden táján hálakeresztet állítsanak, de legalább a meglévő keresztek egyikébe véssék be a fényes győri győzelmet. A győri keresztek – „Raaber Kreutz” – Stájerországtól Bajorországig mindenütt megtalálhatók, kontinensünk történelmének becses dokumentumai, melyeket Európa-szerte műemléki törvények óvnak a pusztulástól.

A győri vár kalandos története a 19. század elején tovább folytatódott. 1809. június 25-én-én, a kismegyeri csatát követően Napóleon csapatai szállták meg a várost. 1809. november 13-án az osztrákok Bécsben békét kötöttek a franciákkal. A megállapodás egyik súlyos feltétele volt, hogy az akkor még Napóleon fennhatósága alatt álló győri várat a császár tűzszerészei a bástyák felrobbantásával védhetetlenné tegyék.

Részletek

2011-02-25