Valami letörhetett a kőzetlemezekről, ami akadályozhatja az elmozdulásukat, a felgyülemlett energia pedig még nem tudott kiegyenlítődni. Ez magyarázhatja a súlyos utórengéseket Törökországban.
Több mint két hét telt el a 7,8-as magnitúdójú, pusztító törökországi földrengés óta, és még mindig napi szinten érkeznek hírek utórengésekről. Alapvetően nincs ebben semmi szokatlan, minden földmozgást egyre csendesedő utórengések követnek, ám ez esetben mintha a Föld nem akarna megnyugodni: számos, hatosnál is erősebb rengés történt, a legutóbb egy 6,4-es hétfőn.
A 6-os feletti kategória a térségben a legerősebbek közé tartozik – a február 6-ai, 7,8-as történelmi rekord, itt írtunk róla bővebben –, az újabb halálos áldozatokat is követelő rengések a laikusnak nem éppen azt sugallják, hogy nyugvópont felé haladnánk.
Jelenlegi tudásunk és technológiánk nem alkalmas a földrengések előrejelzésére, még rövid távon sem. A tudomány egyelőre a potenciálisan érintett területeket tudja meghatározni, illetve azt, hogy az adott régióban milyen gyakorisággal és milyen maximális erővel pattanhatnak ki a rengések – a föld mélyén munkálkodó erők aztán ez utóbbiakat átírhatják. A földrengések okát viszont ismerjük, és ebben rejlik a mostani helyzet magyarázata is.
Mi történik Törökország alatt? Dr. Timár Gábor geofizikus professzor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetőjének segítségét kértük.
Gigászi erők feszülnek egymásnak
Képzeljünk el egy tavat, amelyiknek a vizét erős áramlatok mozgatják, a teteje pedig be van fagyva. Ilyen körülmények között nem maradhat meg összefüggő jégtakaró, hanem ezernyi repedés mentén egymásnak feszülő, kisebb-nagyobb jégtáblák fedik a felszínt. Az áramlások hatására ezek mozognak, oldalra, egymás alá vagy fölé csúsznak, törnek, préselődnek. Ugyanígy helyezkedik el Földünk szilárd, mintegy 100 kilométer vastagságú külső burka az alatta átlagosan 600 kilométer mélységig nyúló, asztenoszférának nevezett „ragacsos masszán”.
Forrás: 24.hu