Barış Manço háza

Kadiköy – Barış Manço Villa

Kadiköyről Moda, Modáról Barış Manço jut eszünkbe. Kadiköy önkormányzata újíttatta fel és alakította múzeummá Barış Manço házát. A művész itt élt és alkotott, itt születtek híres dalai.  Híressé vált mondata: „Egy ember akkor hal meg igazán, ha már nem emlékeznek rá”. Nemcsak Barış Mançóval, hanem feleségével, Lale Mançoval és fiaival, Doğukan Hazarral és Batıkan Zorbbal kapcsolatos emlékek is megtalálhatók itt. Elkülönítve találjuk a művészre, a zenészre irányuló emlékeket és magát az embert egy másik aspektusból bemutató tárgyakat.

A múzeum – hétfő és ünnepnapok kivételével – minden nap 9 és 17 óra között tart nyitva, belépő: 5.-TL/10.-TL (300/600 Ft) (kedvezményes/teljes árú).

Jó utazást kívánunk Barış világába!

A villa

„MODA” a kerület neve, mely törökről magyarra fordítva divatot jelent, onnan ered, hogy lakói a megszokottól eltérő öltözködési és életstílusukkal, nagy kertekkel körülvett villáikkal egyaránt feltűnést keltettek.

Az angol Mr. Dawsonnak két egyforma pavilonja volt a Moda-beli Yusuf Kamil Pasa utcában, melyeket egy Pape nevű építész tervezett  1895 és 1900 között. Hosszú évekig az egyikben ő maga lakott, a másikban a fia. Később néhány tulajdonosváltás után, a fia számára épített villát lebontották 1967-ben, hogy tömbházat építsenek a helyére. Mr. Dawson a saját villáját eladta egy német családnak az 1930-as években és visszatért hazájába. Ismét néhány különböző tulajdonos következett 1965-ig, végül James Wittall, egy angol férfi vásárolta meg. Külsőségekben a pavilon nem nagyon változott, csak a redőnyök lettek eltávolítva, a ház belsejének atmoszférája azonban átalakult. A sok évig a Wittall család tulajdonában levő rezidenciát végül Barış Manço az utolsó élő Wittall leszármazottól vásárolta meg, majd renoválta – megőrizve annak eredeti formáját. Így az épület autentikus konstrukciója megmaradt.

A viktoriánus stílusban épült villa a kor jellemző építészeti elemeit hordozza magán, így a homlokzaton található elfordítottan egymásra helyezett téglákból létrehozott alappillérek vagy az ikerszárnyas kovácsoltvasból készült balkonok. A duplaszárnyú fekete kovácsoltvas bejárati ajtó márványszegélye Barış Manço rajongóinak szavait őrzi, melyet hozzá címeztek a művész halálát követően.

A Pavilon kertjében Barış Manço „üdvözöl” minket az ő „csodagyerekeivel”. A kertben található még Barış Manço autója, paradicsom, paprika és padlizsán makettek társaságában – utalva ezzel egy dalszövegére. A hallt és az ebédlőt elválasztó kis előszobát -fehér afyoni márvány szegélyezi. A belső kialakítás is hűen tükrözi a kor építészeti stílusát. Az előszobában egy fehér, márványból készült Vénusz-szobor fogadja a látogatókat.

 

A nappali

Az ide látogatókat – az előszobától jobbra – Barış híres Steinway B210 zongorája fogadja, melyen szerzeményei is születtek. Barış Manço Ausztriából hozatta a zongorát, mely a ház legértékesebb darabja. A művész szavaival élve: „Az álmom valóra vált.” Ugyancsak a nappaliban található egy íróasztal, mely egyenesen Mithat pasa dolgozószobájából származik. A dizájnos darabot bronzszobrocskák díszítik, melyek teknősbéka páncéljába vannak elhelyezve. Az asztalt egy karos gyertyatartóhoz hasonló csillár világítja meg, szemben pedig a szekrény áll, melyen bronzból készült, III. Napóleon korabeli gyertyatartók, és egy óra találhatóak.

A ház értékes üvegművészeti alkotásokkal rendelkezik az úgynevezett „Pepeloc” korszakból az 1800-as évek végéből, az 1900-as évek elejéből. A fali polcokon aranyberakásos, franciazománc, mintás üvegvázák sorakoznak.A világ különböző pontjain a művész által összegyűjtött, jó ízléssel összeválogatott üvegdísztárgyak Barış Manço kedvenc tárgyai közé tartoznak. A kollekció likőrszettje az étkező bárpultján kapott helyet. A nappali egyik sarkában a művész díjai, a falak mellett pedig ruhái kerültek bemutatásra.

Az öltözőszoba

Az étkezőhöz vezető helyiség –  amely úgynevezett felszolgáló részként szolgált, amíg a család itt élt – ad helyet Barış Manço fellépő ruháinak. Itt található még katona egyenruhája, levágott haja, amitől a katonai szolgálat miatt kellett megválnia, s egy kép amint megcsókolja anyja kezét a bevonulás előtt.

Az első emelet

Az első emeleten találjuk a szülők fekete kerámiacsempével díszített fürdőszobáját, s benne Manço fogkeféjét és borotválkozó készletét. A fürdővel szemben egy előszoba van, mely jobbra vezet, elválasztja a hálókat, ahol a Manço család szobrai vannak elhelyezve. Ugyanebben az előszobában egy szekrényben a művész dísztárgyai kerültek kiállításra.

Hálószoba

Az előszoba bal oldalán található a tipikus francia stílusban berendezett hálószoba – eredeti állapotában. A Salmersheim-Brouholt által, Art Nouveau stílusban tervezett helyiség berendezésének fő elemei az ágy, a fésülködőasztal, a szék, a ruhásszekrény, melyek mind körtefából készültek. A csillár is tipikusan az adott kort idézi. Míg Barış Manço övei és gyűrűi egy külön erre a célra tervezett vitrinben vannak kiállítva, feltűnő ruhái a falak mentén kerültek bemutatásra. Az úgynevezett öltözőszobában, Barış és Lale Manço (a művész felesége) mindennapi viseleteit találhatjuk, amelyek alapján következtethetünk öltözködési stílusukra.

A vendég hálószoba

A folyosóról jobbra nyílik a vendégháló. Bár a szoba III. Napóleon korabeli bútorokkal van berendezve, inkább a bécsi stílus hatását kelti. A művész maga is gyűjtő volt. A közel 180 éves bútorok között akadnak gyöngyberakásos darabok, és itt van az első olyan antik berendezési tárgy is, melyet a művész Lale Mançoval kötött házassága után vásárolt.

A fal mentén szintén az előadó fellépő ruhái láthatók.

A második emelet

Ez az emelet kifejezetten a gyerekek számára készült. Itt találhatjuk Doğukan és Batıkan játszó- és dolgozószobáit. A gyerekek játékai és a különböző országokból származó ajándéktárgyak vitrinekben kerültek kiállításra.

Doğukan Manço szobája

Doğukan szobája a gyerekek fürdőszobája mellett található, falát Barış Manço festményei és grafikái díszítik. Ezek az alkotások a művész Belgiumi királyi akadémiai tanulmányai alatti időben készültek.

Egy bizonyítvány tanúsítja a falon, hogy az előadó osztályelsőként végezte el művészeti tanulmányait. Hangszereit is itt láthatjuk, lemez és gitár formájú vitrinekben.

Batıkan Manço

Ez a szoba a „csodagyerek-szoba”, mely rövid időutazásra hív. Barış Manço életfeladatának tartotta az emberek közötti kommunikáció erősítését, nézettségi csúcsokat ért el „A világ és a felesége” című televíziós műsorával 1988-ban. A csodagyerek epizód volt a gyerekek kedvence, akik ebben a műsorban mutathatták meg tehetségüket. Olyan fontos ismereteket tanulhattak meg nagy testvérüktől, Barıştól mint a tejivás, a fogmosás, az autó hátsó ülésén való ülés fontossága. A szobában egy olyan kamera is található, amivel akkoriban az adást felvették.

A szobában lévő mozi kivetítőjén is ez a „Csodagyerek” program látható. A művész vicces mintájú mellényei díszítik a falakat, aki híres volt arról, hogy szeretett mindig más-más stílusú öltözékben megjelenni az adásokban.

Egyéb terek

Az annak idején Doğukan és Batıkan játszóteréül és baráti összejöveteleinek színhelyéül szolgáló földszinten vitrinekben láthatók Barış Manço személyes tárgyai. A falak többnyire a művész grafikáival vannak díszítve.

A baloldali vitrinben látható Barış, a jelenkor modern szentjének fotói, útlevelei és repülőjegyei. A középső szekrényben található anyakönyvi kivonata – néhány személyes dolga mellett. A jobboldaliban pedig szemüvege, és az általa írt cikkek vannak kiállítva – más egyéb tárgyaival egyetemben. Kameragyűjteménye is itt kerül bemutatásra. Az egyik falon pedig humoros nyakkendő-kiállítás található nyakkendőkből, melyeket a művész hordott a csodagyerek-programban.

Földalatti szint

Ha a földszint alá ereszkedünk, akkor egy régen szuterénként és mosókonyhaként szolgáló, ma dolgozószobaként funkcionáló helyiséget találunk.

Barış Manço Lovag-szobáját és a mellette levő Lale Manço által használt szobát egy fekete vasdíszrácsos ablak választja el egymástól. Ma ez a lakrész irodaként szolgál. Az előszobában a Belgium-lovagrendtől származó, a művész tulajdonában levő szövetek és ajándékba kapott ostorok vannak kiállítva.

A lovagi szoba

A folyosó bal oldalán egy lovagi szoba található. Hajdanán pinceként funkcionált a helyiség, de a vakolatot eltávolították, így a boltíves mennyezet és a kövekből felépített falak felszínre kerültek. Ez a szoba inspirációként szolgált Barış Mançonak, aki festett üvegeket is használt dekorációként a ház ablakaihoz és ajtószárnyaihoz, melyeket a belga királyi család lovagrendje ajándékozott a művésznek.

Ebben a szobában, melynek falain lovagkori fejszék, és különböző lovagkori alkotások sorakoznak, Barış Manço is alkotott. Kompozíciókat készített, festményeket festett. Az íróasztalán található egy szobra és a festék, amivel festményeit festette.

Az iroda

Ebben a helyiségben bővebb terjedelemben kerültek bemutatásra Barış Manço művészeti alkotásai.

A szoba szemben lévő részében látható a trón, melyet egy régi ajtóból készített.

A téli kert

A téli kertet, melyet a család a kioszk stílusával összhangban alakított ki, „konzervatóriumnak” nevezte el.

A látogatókat a „Kurtalan Ekspres” zenekar tagjainak szobrai fogadják, hangszereikkel együtt. A szobroktól jobbra egy 1905-ből származó amerikai harmónium (egy zongorához, vagy inkább pianínóhoz külsőre igen hasonlító, felépítése és működése szempontjából az orgonával rokon, billentyűs hangszer – Szerk.) található, melynek fújtatóját lábbal lehet működtetni, ami a pedál elődjének számít. Jobbra a fal mellett díszes virágtartók láthatók, mely berendezési tárgyak felső része virágdíszítésű tükör, valamint egy múltat idéző fiókos szekrény. A nyári és a téli kertet a család által kedvelt Art Nouveau stílusú díszítés választja el egymástól.

A nyári kert

A nyári kertben lemezformájú asztalokat és hangjegyalakú székeket találunk. A gramofon-bár mögötti polcon a ház lakói által használt étkészletet láthatjuk. A piros teáscsészét az első Valentin napra kapta Lale Manço Barış Mançotól. A helyiséget kávézóként használták, melynek falait a művésszel fellépő együttestagok eredeti poszterei díszítik.

A ősök szobrai, mint pl. a „Szuper nagyi” és a „Barátom, a csacsi”, melyek Barış Manço dalai is egyben, nosztalgiázásra késztetik a kertbe látogatókat.

Barış Manço tíz nyelven

Dalait japán, görög, arab, perzsa, kurd, francia, angol, héber, bolgár és holland nyelvekre fordították, melyeket helyi művészek elő is adtak.

Filmjei:

„Baba Bizi Eversene” (Főszerepben: Meral Zeren)

Legnépszerűbb dalai: Ağlama, Aman, Ay Osman, Bal Sultan, Bebek, Ben Bilirim, Bir Bahar Aksamı, Can Bedenden Cıkmayınca, Çit Çit Çedene, Dağlar Dağlar, Dere Boyu Kavaklar, Derhule, Domates Biber Patlıcan, Gamzedeyim, Geçti Dost Kervanı, Gönül Dağı, Gülpembe, Gülme Ha Gülme, Günaydin Çocuklar, Halil Ibrahim Sofrası, Iste Hendek, Kağızman, Kalk Gidelim Küheylan, Katip Arzuhalim, Kazma, Kol Düğmeleri, Lambaya Püf De, Nazar Eyle, Nerede, Seher Vakti, Topçu, Unutamadim, Yemen Türküsü, Alla Beni Pulla Beni, Anlıyorsun Değil mi, Aynali Kemer, Çoban Yıldızı, Nick The Chopper.

Albumok: Mançoloji (1999), Live in Japan (1996), Müsadenizle Çocuklar (1995), Mega Manço (1992), Darisi Başınıza (1989), 30. Sanat Yili Ful Aksesuar Manço-Sahibinden Ihtiyaclar (1988), Değmesin Yağli Boya (1986), 24 Ayar (1985), Estağfirullah…Ne Haddimize! (1983), Sözüm Meclisten Dışarı (1981), 20. Sanat Yılı Disco Manço (1980), Yeni Bir Gün (1979), Nick The Chopper (1977), Bariş Mancho (1976), Sakla Samani Gelir Zamani (1976), 2023 (1975) Dünden Bu Güne (1972)

Fontos díjak:

Török köztársaság: Nemzet művésze (1991), Hacettepe Egyetem: Tiszteletbeli doktori cím, Ankara (1991), Soka Egyetem: Nemzetközi kultúra és béke díj, Tokió, Japán (1991), Belgiumi Királyság: II. Leopold lovagrend lovagja, Belgium (1992), Kulturális minisztérium, Franciaország: Az irodalom és művészet lovagrend lovagja, Párizs, Franciaország (1992), Türkmenisztán Elnöksége: türkmén állampolgárság, Ashgabat, Türkmenisztán (1995), The Min-On Alapítvány: Becsület-érdemrend, Tokió, Japán (1995), Pamukkale Egyetem: Tiszteletbeli doktor (1995), Újságírók és szerzők alapítványa: Tolerancia díj (1996) Liége hercegség: Tiszteletbeli állampolgár és a Golden Perron-rend tiszteletbelitagja, Belgium (1997)

Fordította: Kiran Katalin – Türkinfó

Forrás: http://www.barismanco.kadikoy.bel.tr


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here