Török ebéd 1819-ből

Cikksorozatunkban arra vállalkozunk, hogy az immáron több száz éves múltra visszatekintő magyar sajtótörténetben szereplő, a törökökkel és Törökországgal kapcsolatos, ám számos esetben már sajnálatosan és olykor méltatlanul elfeledett híreket mutassunk be. Sorozatunk jelen részében egy közel kétszáz évvel ezelőtti, a török gasztronómiáról szóló hazai híradást mutatunk be.

Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1817-ben látott napvilágot a Hazai és Külföldi Tudósítások című lap melléklapjaként a Hasznos Mulatságok című periodika. A Hazai és Külföldi Tudósítások eleinte – 1806 és 1808 között – Hazai Tudósítások címen jelent meg a korabeli cenzúra által nagyon is beszabályozott körülmények között. A Kultsár István (1760–1828) szerkesztésében megjelenő újság kezdetben csak hazai hírek közlésére kap engedélyt a hatóságoktól – 1808-tól azonban a cenzúra már engedélyezi más sajtótermékekben megjelent külföldi vonatkozású hírek referálásást is, így a lap neve a továbbiakban Hazai és Külföldi Tudósítások. A Hasznos Mulatságok című melléklet a magyar sajtótörténet egyik korszakalkotó újságjaként számon tartott Hazai és Külföldi Tudósítások egyik tematikus melléklapjaként jelenik meg 1817 és 1840 között: Kultsár eredeti szándéka szerint a melléklap a folklór  különböző elemeivel (népdalok, népmesék, népszokások és népviseletek, táncok) volt hivatva foglalkozni, határon innen és túl. A Hasznos Mulatságok fennállásának hosszú esztendei alatt olyan értékes anyag született, mely máig méltán tarthat számot az érdeklődésre.

Az eredetileg egyházi pályán elindult Kultsár később tanítóként tevékenykedik, majd egyebek közt Keszthelyen Festetics György fiának nevelőjeként folytatja pályáját, de ő az, aki felismerve Mikes Kelemen Törökországi levelek című kéziratának jelentőségét, elsőként adja ki azt nyomtatásban is.

Kultsár halála után özvegye veszi át a lapok kiadását – a Hazai és Külföldi Tudósítások 1840-től egészen 1848-as megszűnéséig Nemzeti Újság néven futott.

A Hasznos Mulatságok című melléklap színes írásaival 200 évvel később is érdekes olvasmány lehet sokak számára: az alábbiakban egy, a melléklap 1819/17. számában megjelent újságcikket mutatunk be, mely a kétszáz évvel ezelőtti török étkezési szokásokról szól. A cikk leírása alapján így a korabeli magyar olvasó nagy valószínűséggel könnyen képes volt elképzelni magának egy – adott esetben a saját étkezési szokásaitól eltérő – gasztronómiai világot.

Hogy a téma zamatát még hívebben adjuk vissza, eredeti helyesírással közöljük a közel 200 éves írást:

„Török ebéd

A’ gazdag Törököknek, kik szokás szerint délig a’ kereveten hevernek, és pipázgatnak, midőn az ebéd ideje el jön ekképpen készítetik az asztal: elejébe tesznek egy kisded alatsony táblát, mellyre sem abroszt nem terítenek, sem kést, villát nem tesznek, mert már minden a’ mi elejébe tétetik felaprítva szokott lenni, még a’ kenyér is. Tehát az egész asztali készűlet áll egy ezüst sótartóból, és egypár hasonló kanálból. Először 5-6 tányéron olivát, czellert, paprikát, uborkát ’s más egyebeket szoktak feltenni; azutánn szinte hasonló kis tányérokon adják fel a’ nedves tsemegéket; továbbá következnek galamb, tsirke, vagy juh betsináltak, mellyek moskussal, és rózsa vízzel bőven megvannak szaporítva, ’s néha ezek mellé gyümöltsök is adatnak; végre az ebédnek berekesztésére pillau, vagy is hússal készült riskása adatik fel. Ezen többféle ételekkel a’ Török Úr nem soká vesződik, hanem egy fertály óra alatt mindennel készen vagyon. Akkor egy nagy pohár erős Serbetet megiszik, ’s ismét viszsza dűll a’ kerevetre.”

A kétszáz évvel későbbi olvasó a fenti híradás szövegében alighanem ma is sikerrel azonosítja a török gasztronómia olyan jeles képviselőit, mint a meze, a piláf vagy akár a serbet.

Sorozatunk következő részében újabb, a törökökkel és Törökországgal kapcsolatban a magyar sajtótörténelemben korábban megjelent hírekről olvashatunk.

Horváth Krisztián – Türkinfo