Törökbúza, görögdinnye

kukorica2Szerbusz öccse, öt török, öt görög hány ember? Kisiskolás korunkban erre a találós kérdésre büszkén vágtuk rá a tizet, jelezve előrehaladott matematikai felkészültségünket. Majd jött a fájó kiábrándulás, miszerint ezek összesen harmincöten vannak (szerb húsz, öt cseh). A beugrató kérdésből – már felnőttként – azt állapíthatjuk meg, hogy népünk jó érzékkel, szellemesen használja fel a különböző etnikumok neveit, akár játékra, szórakozásra is. (A török-görög szójáték persze csak a mi nyelvünkön lehetséges, hiszen másoknál a két nép neve teljesen különböző, pl. angolul: Turkish-Greek)

Népnevekkel legtöbbször olyan tárgyakat vagy fogalmakat jelölünk meg, amikkel korábban nem találkoztunk, vagy amelyek egy adott nép által birtokolt területről terjedtek szét, mint pl. a spanyolnátha, vagy a hongkongi influenza. Ha közismert dolog egy-egy változata valamilyen népcsoport által vált híressé, akkor is hozzátesszük az adott népnevet. Ilyenek pl. a skót-szoknya, a svédgomba, vagy a bolgár-kertész. A szoknya a gomba és a kertészkedés mind közismert dolog volt nálunk is, a felsoroltak csupán valamely különbségükkel, sajátosságukkal indokolták a megkülönböztető titulust.

A törökbúza nem más, mint az Amerikában őshonos háziasított gabonaféle, a kukorica. Népünk ezt a növényt nem ismerte, így természetesen az importáló etnikum nevével hozta kapcsolatba, hozzátéve a legfontosabb hazai gabonaféle, a búza nevét. A törökbúza találó elnevezés, jól mutatja, hogy a magyar ember igyekszik mindent érthetően elnevezni ahelyett, hogy gépiesen átvenné az új fogalom nevét, ami számára semmitmondó. A növényt nyilván a törökök hozták be hazánkba, a székelyföldön ma is a törökbúza névváltozatot használják, míg a csonka Magyarországon a kukorica névalak terjedt el.
A török után nézzük a görögöt. A görögdinnye nem újvilági fajta, Európában őshonos. Nálunk is emberemlékezet óta termesztik. A török megszálláshoz hasonlítható hosszas görög jelenlétről nincs tudomásunk, s a hazánkba telepedett görögök létszáma — még Beloiannisz kommunistáival együtt is — olyan csekély, hogy ők semmiképpen sem lehettek a dinnye közvetítői. Korábban, Botond bizánci kalandja idején sem valószínű, hogy a görögök dinnyével fizették volna a hadisarcot. A görögdinnyének tehát – úgy néz ki – semmi köze sincs a görögökhöz.

Dinnye szavunk a Történeti Etimológiai Szótár szerint „természetesen” szláv jövevény. Valóban megvan a legtöbb szláv nyelvben valamilyen alakban (dinja, dinje, dünjá stb.), de csak így, minden jelző nélkül. A görögöket egyik változat sem említi. (Legalább a bulgárok megtehetnék pedig, hiszen ők vannak hozzájuk a legközelebb.) A szlovákoknál azonban találunk egy érdekes variációt; červená dyňa. Ez szó szerint azt jelenti, vörös dinnye.

Folytatás letöltése

2012-03-25