![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” MARC RIBOUD (1923)
Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be nekünk. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.
Hogyan ismerkedtem meg munkásságával? Nuri Bilge Ceylan – Arany Pálma díjas török rendező – filmjeit néztem egymás után, és a filmekről cikkeket olvastam. Egy riportban elmondta, hogy a Kış Uykusu (Téli álom) című film forgatókönyvének írása közben többször összeveszett Ebruval. „Ki az az Ebru?” – tettem fel magamnak a kérdést. Rövid válasz: Ebru Ceylan a rendező felesége, gyermekük édesanyja. Hosszú válasz: a rendező társa mindenben, együtt írnak forgatókönyveket, együtt utaznak a forgatási helyszínekre, sőt szerepeltek is együtt filmben.
Mindeközben Ebru Ceylan egyre több fényképét is láttam, melyek elvarázsoltak. Pontosan olyan képek, amelyek hangulatát, témáját a magaménak érzem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezek után már természetes volt, hogy utánanézzek: ki ő, hogyan jutott el odáig, hogy a „képes” művészeti ágak mindegyikében remekel. Ki is valójában? Rendező, forgatókönyvíró, színész vagy fényképész?
1976-ban született Ankarában. 1992-ben csatlakozott az ankarai fotószövetséghez, az AFSAD-hoz, majd lassan elkezdett önállóan és más művészekkel együtt közös kiállításokat rendezni. 1998-ban készítette első rövidfilmjét (KIYIDA – A parton), melyet beválasztottak a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjába és amely más fesztiválokon is jól szerepelt.
2001-ben végzett a Marmara Egyetem filmművészeti szakán. 2001–2004 között részt vett a Mimar Sinan Egyetem film- és televízió szakának mesterképzésén. Nuri Bilge Ceylan filmjei közül először az Uzak (2002) címűben játszott egy kisebb szerepet, az Iklimler címűben pedig közösen alakítottak. A 2008-as készítésű Üç Maymun (Három majom) filmben már művészeti vezetőként és forgatókönyvíróként is részt vett. A neves rendező további filmjeiben (2011 – Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában, 2014 – Téli álom, 2018 – A vadkörtefa) társszerzőként dolgozott. Bár hangsúlyozza, hogy akár női szerepet, akár férfi szerepet ír csakis az „élet”, mely ihletője lehet, mégis azt mondanám, hogy ő adja hozzá a női látásmódot és gondolkodást a filmekhez.
Térjünk át fotós karrierjére! Összefoglalóként érdemes végignézni ezt a videót, melyben az Isztambul imádók egy hangulatos sétát is tehetnek a városban.
A törökül nem tudók részére rövid összefoglalót adok néhány elhangzott érdekességről.
Ankarában készítette élete első fényképét, mely egy városi látkép. Saját kerületükből először kelt útra egyedül egy kis filmes kamerával a kezében. A képkockán az újonnan épült Kocatepe mecset látható. (A videóban ezt a képet meg is nézhetik.)
Nagyon szép történetet mesél el Ara Gülerrel, a világhírű fényképésszel, való találkozásáról. Egy filmje külföldről érkezett, melyet azonban a vámraktárban visszatartottak, így személyesen kellett érte mennie. A sötét raktárban sétált, amikor egy mély férfihang szólt rá: „Te kit és mit keresel?”. Elmondta, hogy a filmet. Kis beszélgetés után a férfi megkérdezte: „Azt tudod, én ki vagyok?” Bajban volt a fiatal lány, mert ugyan tanult az egyetemen a híres fényképészekről, de azok arcképét nem tartalmazta a tankönyv. Egy fehér szakállas ember nevére emlékezett csak: „Ön İsa Çelik?”. Morgós választ kapott: „Dehogyis İsa Çelik! Én Ara Güler vagyok.” A művész nem sértődött meg, sőt megegyeztek, hogy az idős mester segítségére lesz, és Ara Güler dobozait is megkeresi és elviszi műhelyébe. Így is lett, sőt még ajándékot is kapott: egy Ara Güler fotót dedikálva, melyet ma is szobája falán őriz. (Török objektív sorozatunkban Önök is olvashatnak mindkét hírességről: İsa Çelik és Ara Güler valóban mindketten szakállat viselnek.)
Ceylan időről időre egy-egy témát dolgoz fel fényképeivel, melyekből aztán kiállítást rendez. Anatólia arcai sorozatának képei portrék ugyan, de mindig a környezettel együtt mutatja meg az arcokat. Ez sajátos stílusa, így szereti. A nő, aki a távolba tekint sorozata önarcképeket is tartalmaz. Török hírességek sorozatában pedig olyan nevek szerepelnek mint Ara Güler, Ayşe Kulin, Aziz Sancar, Tarkan, Burhan Öcal. Az én kedvencem a Sztyeppe sorozat képei, talán azért is, mert ez a stílus és látvány köszön vissza férje filmjeiben is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A művészről számtalan videót és cikket néztem meg. Szinte mindegyikben elhangzik: azért szereti legjobban a fényképezést az általa művelt művészeti ágak közül, mert az egy magányos műfaj, csak egyedül rajta múlik, hogy mit alkot.
Nem tudok más szót írni arra, amit érzek: irigylem. Irigylem, hogy az a dolga, hogy elutazzon férjével Anatólia közepére, és amíg folyik a filmgyártás, addig ő egyedül nézhet körbe a végtelen tájon. Senki nem sürgeti, hogy haladjunk már, menjünk már tovább, ne álljunk meg újra. Megkeresheti az egyetlen lovat, az egyetlen fát, a felröppenő madárrajt, a kóborló nyájat az anatóliai táj közepén.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Cikkünkben szereplő életrajzi információk forrása a művész saját honlapja: https://ebruceylan.com/. További képeiért és a főszereplésével készült Iklimler (Éghajlatok) című film összefoglalójáért kukkantsanak be az ARTPIL oldalára, illetve és Ebru Ceylan saját Instagram fiókjára.
Szerző: Erdem Éva – Türkinfo
