Ara Güler, aki Salvador Dalít, Pablo Picassót, Alfred Hitchcockot is fotózta

90 éves korában, 2018. október 17-én elhunyt Ara Güler, a legendás török fényképész.

„A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” Marc Riboud (1923)

Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.

90 éves korában, 2018. október 17-én elhunyt Ara Güler, a legendás török fényképész.

Ara Güler 1928-ban Isztambulban született. Gimnáziumi tanulmányai mellett a Muhsin Ertuğrul színházi tanfolyamokon tanult, miközben a filmkészítés minden területén munkát vállalt filmstúdiókban, mert a jövőben rendezőként vagy drámaíróként kívánt dolgozni.

1950-ben kezdte az újságírást az Új Isztambul lapnál, és ugyanakkor folytatta az Isztambuli Egyetem Gazdaságtudományi Karát.

Az alcímben szándékosan nem írtam a fotóművész megjelölést, ahogy sok más pályatársa esetében. Ő így vall magáról: „Fotóriporter vagyok. A fényképnek nincs szüksége művészetre. A fotó történelem. Te rögzíted a történelmet egy gépen, a világ vizuális történetét írod.”

1958-ban a Time-Life, a Paris Match és a Der Stern magazinok számára vállalt fotóriporteri feladatokat a Közel-Keleten. 1954-ben a Hayat magazin fotórészlegének vezetőjeként kezdett dolgozni.

1953-ban megismerkedett Henri Cartier-Bresson francia fotóssal, és Párizsban belépett a Magnum ügynökség tagjai közé. Az Egyesült Királyságban megjelent „Fotósok Évkönyve” a világ legjobb hét fotósa közé sorolta. Ugyanabban az évben American Society of Media Photographers (Médiafotósok Amerikai Szövetsége) egyetlen törökként tagjai közé fogadta.

1962-ben Németországban – nagyon kevés fotós egyikeként – a „Leica Mestere” címet nyerte el. Svájcban A kamera című magazin különszámot szentelt munkásságának.

Műveit kiállították és kiadták többek között:

  • 1964-ben az USA-ban kiadott „Fiatal Törökország” albumban
  • 1967-ben Kanadában a „Betekintés az emberek világába” című kiállításon
  • 1967-ben a Japánban kiadott „A világ fotója” albumban
  • 1968-ban New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumának „A színes fotózás tíz mestere” című kiállításán
  • 1968-ban Németországban, Kölnben a Fotokina elnevezésű vásáron
  • 1970-ben „Törökország” nevű fényképalbumban Németországban
  • 1971-ben a Skira kiadó megbízásából az „Hagia Sophia” című könyv képeit fotózta
  • Picasso 90. születésnapjára a Skira kiadó gondozásában megjelent könyv képeit készítette
  • 1975-ben az USA-ban, majd vándorkiállításként számos országban bemutatott „Kreatív amerikaiak” című kiállításon
  • 1979-ben a Török Újságírók Szövetsége által rendezett „Fényképes levelezés” című versenyének fődíját nyerte el
  • 1980-ban fényképeiből album jelent meg a Karacan kiadó gondozásában

„Ha nem vagy ember, az élet nem lehetséges. Ezért vannak emberek mindig az én fényképeimen. Ha egy ember elveszíti a szeretet érzését, semminek semmi értelme. A legfontosabb az emberi szeretet. Minden attól függ. Ha jelen van az ember szeretete, a fotó is rendben lesz. Mert minden, így a fotózás is az emberekért van. Szeretet nélküli ember, ember nélküli fotó nincs” – mondja a fotós.

Mindenközben a Magnum ügynökség munkatársaként fotóriportokat készített olyan személyekről, mint Ismet Inönü, Winston Churchill, Indira Gandhi, John Berger, Bertrand Russel, Bill Brandt, Alfred Hitchcock, Ansel Adams, Imogen Cunningham, Salvador Dalí és megannyi más híresség. Leghíresebb munkája a fotóriport Picassóról, aki arról volt híres, hogy nem szívesen állt fotósok kamerája elé.

„Ha én magam próbálkoztam volna, nem találkoztam volna Picassóval. Nem engedett embert a maga közelébe. Egyébként nem festene. A mi kiadónk adta ki a könyvét. A főnököm egyben a barátom is. Ha nem viszel el hozzá, nem beszélek veled – ezt mondtam neki.  Így jutottam oda. Picasso is megkedvelt engem. Ennyi fotót készítesz rólam, akkor én is megrajzolom a te képed – mondta. Van egy eredeti Picasso Törökországban, az én otthonomban.” – meséli a fotós.

Évekig dolgozott a Mimar Sinan építményeiről készített fotóin, melyeket 1992-ben Franciaországban, az USA-ban és Angliában is kiadtak „Sinan, Architect of Soliman the Magnificent” címen. Fotói számos más fényképalbumban is megjelentek törökországi és nemzetközi kiadók révén.

Fényképekről, fényképészről szubjektíven

A fent leírt élettörténet és munkásság szinte felfoghatatlan életművet jelent. Fotóriporterként Földünk – átlagember számára – idegen pontjain járni, olyan hírességek portréját elkészíteni, akik lábnyomukat hagyták világunk számos területén, nagyon tiszteletreméltó. A fotósról készített kutatásaim során azonban engem az Isztambulról készített képei nyűgöztek le, legyen szó az 50-es években készített fekete-fehér vagy a napjainkhoz közelebbi időszak színes fotóiról.

Ami számomra, amatőr fotós számára feltűnt képein, az az ember és város egysége, együtt élése, technikailag pedig a különleges vágástechnikája. Sok esetben nem szabályos arányokban vágja képeit. Feltételezem, ezzel is a képei tartalmára kívánja a hangsúlyt helyezni.

 

Ez a kiválasztott és itt bemutatott sorozat csak 10 kép egy hatalmas életműből. Mindenképpen javaslom további fényképek megtekintését a fotós saját honlapján. Mindenkire más-más kocka fog olyan hatással lenni, amennyire rám ez a tíz kép volt.

Közöttük van Güler kedvence is. Így vall róla: „Az ember szereti minden munkáját, de biztosan van, ami számára is különleges. Sirkeciben készített fotóm ilyen. Imádom a képemet, ahol a lovas kocsit húzza a kocsis a sirkeci villamos előtt. Pont a megfelelő pillanatban készített felvétel, és én is éppen éber voltam, hogy elkészítsem. Ez egy pillanatnyi cselekedet. Ha egy másodpercet kések, nem lenne a fénykép. Egy perc egy fotósnak nagyon hosszú idő. Ezt csak azok tudják, akik ismerik a műfajt. A régi isztambuli fényképek fontosak. Ha nem készítettem volna el, nem lennének. Megakadályozza Isztambul eltűnését az, hogy elkészültek a fotók a régi Isztambulról. Nincs ő maga, de van fénykép róla.”

A cikkben szereplő képek és információk forrásául szolgált, illetve további csodálatos fotókat nézhetünk meg a művész saját honlapján: www.araguler.com.tr

Fotók és anekdoták forrása:

http://www.leblebitozu.com/19-gormeniz-gereken-fotografiyla-ara-guler-ve-anilari/

Szerző: Erdem Éva – Türkinfo

 


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here