Török emlékek Budapesten I.

Magyarok és törökök kapcsolata hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A viszony nem mindig volt felhőtlen: az 1300-as évek közepétől kezdve szinte állandó hadiállapot állt fenn a két birodalom között. Ezt tetézte be a „150 évnyi” megszállás, melynek következtében közvetlen betekintést nyerhettünk – vagyis az akkor élők, ha nem mi – a török kultúrába. A hosszú együttélés ellenére, az ország felszabadítása, aztán az ezt követő újabb és újabb „felszabadulások” és háborúk, építkezések, tűzvészek következtében a 21. századra kevés, ám annál jelentősebb emlékünk maradt ebből a korból: az egri minaret, a pécsi dzsámi, és a budai vár falain végzett erődítések, illetve a világhírű fürdők hirdetik a birodalom hajdani nagyságát. Számunkra az utóbbiak nem csak a turisztikai bevételek miatt értékesek, érdekesek is – kulturális szempontból. Az emlékek, feliratok, a fürdés, tisztálkodás iránt táplált szenvedély az iszlám kultúra mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Kezdjünk hát fürdés szerepének a tisztázásával.

…

Az alámerítkezés, bemerítés rítusa a kereszténységben is megjelenik: Keresztelő Szent János a Jordán vizében keresztelte a híveket, Jézust is, és a keresztelőkkor a gyerek homlokán elhelyezett szent víz is ebben gyökeredzik. A zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó iszlámban is kiemelkedő fontosságú a fürdés. Minden hithű muzulmánnak követnie kell az öt legfontosabb parancsolatot, a második oszlop ezek közül a szalát, vagyis a napi öt kötelező ima. A Próféta azt mondta, a tisztálkodás, a tisztaság az ima első feltétele[9], Allah egyértelműen nyilatkozik a tisztaságról: „Allah szereti azokat, akik készek a megbánásra és szereti azokat, akik megtisztulnak”[10]. A hívőknek tehát ima előtt meg kell tisztulniuk. Ennek két formája ismert, az alaposabb, teljes testet érintő ghuszl, és az arcot, a kezeket, és a lábat érintő wudu. Egy érvényes mosakodással akármennyi imát végezhet az ember[11], a wudu megújítása mégis ajánlott minden alkalommal, mert óhatatlanul is megsértheti azt. Komolyabb fürdésre például a menstruációs periódus végén, házasélet gyakorlását követően, vagy a halál beálltát követő rövid időn belül van szükség, és a pénteki ima, vagy Mekka látogatása előtt ajánlott. Ezért a mecsetek környékén szinte mindenfelé a világban kutakat, vagy fürdőket emeltek, ahol a hívek megtisztulhattak a világi mocsoktól. Az iszlám terjesztéséért a középkorban leginkább az Oszmán Birodalom tette a legtöbbet, az általuk meghódított területeken mecsetek, minaretek, és fürdőhelyek sokasága épült, így a budai vilajet központjául szolgáló Budán. De honnan is „jöttek” ezek a törökök? A következő részből kiderül!

A teljes cikk>>>

http://perspektivak.blog.hu/2015/11/09/torok_emlekek_budapesten_i