„Több út vezet el Istenhez. Én a zene és a tánc útját választottam.”-Mevlana Celaleddin Rúmi

A Kerengő Dervisek rendjét Mevlana Celaleddin Rúmi, a 13-ik században élt perzsa származású filozófus és költő alapította, aki Bálkhban született. Ez a város a mai Afganisztán területére esik. Rúmi apja muszlim teológus volt, akit száműztek a városból, s ekkor a család hosszú útra indult néhány tanítvánnyal együtt. Rúmi vándorlás közben is gyarapította tudását. Járt Bagdadban, Mekkában, Medinában, Jeruzsálemben, és Damaszkuszban is. A bolyongás évei után a kis – ázsiai szeldzsuk fővárosban, Konyában telepedtek le.

Mevlana itt tanult és tanított is egyben. Ismerte az iszlám jogot és hagyományokat, az indiai, perzsa és arab irodalmat, de tanult görögül is és a dzsámikban nagyszámú hallgatóság előtt prédikált. A szúfizmusba, iszlám misztikába egyik tanítványa vezette be, ám élete döntő fordulatot akkor vett, amikor megismerte Sámsz-i Tábrizi vándordervist, aki rendkívül nagy hatást gyakorolt rá. ‘ Több út vezet el Istenhez. Én a zene és a tánc útját választottam.” E gondolat jegyében alapította meg Rúmi a Kerengő Dervisek rendjét. Táncuk nem evilági tánc, hanem liturgikus szertartás, amelyben minden mozdulatnak jelképes jelentése van. Nincs olyan létező, amire ne lenne jellemző a körforgás, ami az atomokat alkotó elektronoktól és protonoktól a távoli csillagokig, közös struktúrális jellemzője minden létezőnek. Az ember léte, az őt alkotó atomok és testének alkotóelemei is magán viselik a körforgás jegyeit. Ezek azonban mind természetes, öntudatlan körforgások. Azonban az ember értelmet hordoz, ami valójában megkülönbözteti más létezőktől és föléjük emeli őt.

A Kerengő Dervisek, a SEMAZENEK az emberi tudatot is részévé teszik e mindenre kiterjedő körforgásnak. A SEMA szertartás /sema jelentése: ég, mennyország/ a szellem spirituális felemelkedése, egy misztikus utazás. A SEMA különböző részeinek más más jelentése van. A szertartás a Prófétának szóló dicshimnusszal kezdődik, aki a szeretet és az előtte élt összes próféta képviselője. Az értük szóló dícséret egyben Isten magasztalása, aki megteremtette őket. A dicshimnuszt dobok hangja követi, amely a Teremtő isteni kinyilatkoztatását szolgálja. Ezután egy hangszeres improvizáció következik, ami a mindennek életet adó Első Leheletet jeleníti meg. Ekkor a dervisek üdvözlik egymást és háromszor körbesétálnak. Ez a testekbe és formákba rejtett lelkek köszöntését jelképezi.

Felsír a ney, e fúvós hangszer magányos hangja, amely az Istentől elszakított, önmagába burkolózott embert szimbolizálja, s amely egyben felszólítja a Semazent-t, a dervist, önmaga kinyitására. A dervisek levetik fekete köpenyüket, így fejezik ki, hogy megszabadultak saját énjüktől. Fehér ruhát viselnek, a szemfedő jelképét. Meghajlanak, majd egyenként a szertartást vezető shejk elé járulnak, hogy engedélyt kérjenek a táncra. Az alázatosság szertartása ez. A sejk megcsókolja minden dervis süvegét, így ismeri el minden résztvevő egyenlőségét. A dervisek ekkor elkezdenek forogni úgy, hogy forgásuk középpontjában a szívük van, és a shejk körül, aki a sugárzó napot jelképezi.Mialatt kitárt karokkal táncolnak, jobb kezüket az ég, bal kezüket a föld felé fordítják. A jobbról balra végzett szív körüli forgással az egész emberiséget magukhoz ölelik szeretetükkel, minden hitbeli, származásbeli megkülönböztetés nélkül.

A SEMA szertartás négy tiszteletadásból áll:

-Az első tiszteletadás az ember igazságra ébredése érzéseiben és gondolataiban.

-A második az ember elragadtatását fejezi ki Isten mindenhatósága és a teremtés ragyogása láttán.

-A harmadik a szeretetben való felolvadás örömmámora és az értelem, az ész feláldozása a szeretetnek. Az extázisnak ez az állapota a Buddhizmus legmagasabb foka, amit Nirvánának, -az iszlám misztika Fenafillah-nak nevez.

-A negyedik tiszteletadás: A kerengő dervis hosszú utazásának végeztével visszatér feladatához, a Szolgálat állapotába. Szolgálja Istent, a szent könyveket és minden teremtményt.

A tiszteletadások végeztével, egyben utoljára a Korán egy részének felolvasása marad. „Istenhez tartozik Kelet és Nyugat, bármerre is fordulsz, mindig az ő arcát látod. Mert ő mindent magába foglaló, mindent tudó.” A SEMA szertartás egy fohásszal végződik az összes próféta és minden ember lelki békéjéért. Ekkor a dervis cellájába vonul és csendben meditál. A perzsa eredetű dervis szó elsődleges jelentése: küszöb. Átvitt értelemben jelenti azt az embert, aki a lélek káprázatának, az extázisnak a küszöbén van.

Lejegyezte: Hannah Hande Berger, egy 1996-os konyai utazás során